A piarista rend visszatér

Jelképes értékű az, ahogy csaknem hat évtized után visszaköltözhet a kommunista diktatúrában elvett régi pesti épületébe a Piarista Gimnázium – mondta Jelenits István. A kegyesrendi tanár abból az alkalomból nyilatkozott lapunknak, hogy ma ünnepélyesen átveszi a rend a felújított Duna-parti épületet.

Tanítványok. Lehetetlenség sorra venni, ki mindenki tanult piarista iskolákban, így csak válogatást közölhetünk a leghíresebb diákokból a régmúlttól napjainkig: Petőfi Sándor, Bajza József, Széchenyi István, Semmelweis Ignác, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, Klauzál Gábor, Trefort Ágoston, Baross Gábor, Eötvös Loránd, Vörösmarty Mihály, Vajda János, Katona József, Madách Imre, Puskás Tivadar, Batthyány-Strattmann László, Vámbéry Ármin, Ady Endre, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Teleki Pál, Szerb Antal, Sík Sándor, Örkény István, Pilinszky János, Antall József, Gyurkovics Tibor, Oláh György, Mádl Ferenc, Pálinkás József, Erdő Péter.

Mint a piaristák volt tartományfőnöke, Jelenits István kifejtette: az 1917-ben átadott épület nem egyszerűen a régi székhelye volt a szerzetesrendnek, több annál. A genius loci, a hely szelleme is odaköti őket, amióta a XVIII. század elején megtelepedtek Pesten a piaristák, mindig a Belvárosi templom közvetlen szomszédságában éltek. Ennek azért van jelentősége, mert az „előkelőbb” Budával szemben a „plebejusabb” Pesten a kegyesrendiek, a szegény gyermekeket oktató Kalazanci Szent József követői alapították az első gimnáziumot 1717-ben. A piaristák tehát nemcsak szellemi értelemben, hanem topográfiailag is a később fővárosi rangra emelkedő város, a hajdani Pest központjában, szívében helyezkedtek el.
A felújított, modernizált épületbe díszmenetben fog ma átvonulni a tanári kar és a több száz diák az eddigi, Mikszáth Kálmán téri otthonukból. Labancz Zsolt piarista rendtartományfőnök ünnepélyesen nyújtja át a Március 15. téren az oktatási intézmény kulcsát Vízhányó Zsolt gimnáziumigazgatónak.
Az eklektikus, historizáló stílusú hatalmas épületet egyébként a régi, egyemeletes ház lebontása után 1913-ban kezdték építeni, s négy évvel később fejezték be a munkálatokat Hültl Dezső tervei alapján – aki szintén piarista diák volt. Jelenits István emlékeztet rá: amikor építeni kezdték, még a történelmi Magyarország összes piarista rendháza a tartományfőnökség alá tartozott. Az épület azonban már kezdettől otthont adott a gimnáziumon, a rendházon, a rendtartomány vezetésén kívül annak a hittudományi főiskolának is, amely a piarista tanárokat képezte. Ezt a főiskolát helyettesíti a mában az a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, amelynek a piarista rend résztulajdonosa több más katolikus szerzetesi közösséggel együtt. A szerzetesrendet 1953-ban utasította ki a kommunista állami vezetés a Váci utcai házból, s a Mikszáth Kálmán térre költöztették őket, amely korábban a Sacré Coeur nővérek központja volt. A belvárosi épület ezután 1992-ig az ELTE Bölcsészettudományi Karának szolgált székhelyül. A piarista rendet komoly retorziók érték. Egyetlen tanító rendként is csak két osztályt indíthattak évfolyamonként a pesti gimnáziumban. Bár az évek teltével némileg enyhült a kirekesztés, a volt piarista diákoknak kemény diszkriminációval kellett megküzdeniük a páratlanul magas színvonalú tudás ellenére is a felsőoktatási intézményekbe való felvételiken. Bizonyos pályákat szinte elzártak előlük.
A régi kápolna helyén hosszú évekig az Egyetemi Színpad működött, így amikor a piaristák visszakapták tulajdonukat, az újító, kritikai törekvéseknek teret adó színpad bezárása hullámokat vert a kulturális életben. A színpad vezetése azonban nem érezte veszteségnek, hogy új körülmények közé kerüljön. Jelenits István kérdésünkre úgy fogalmaz: egyáltalán nem elégtétel az, amit éreznek a hajdani patinás székhely visszaszármaztatásakor. Inkább egyfajta izgalommal vegyes öröm és felelősségtudat hatja át őket, hogy meg tudják tölteni tartalommal a mai kor színvonalán az új épület és a szabadabb világ adta lehetőségeket. Az öröm mellett kicsit sajnálják is a régi hajlékot minden szűkössége ellenére, hiszen összességében több évig laktak benne, mint a most „visszafoglalt” régi épületben. A régi-új otthon azonban az oktatás színvonalának további emelkedésével is járhat, hiszen a korszerű előadóktól a tágas tornateremig, klubhelyiségekig minden a diákok érdekeit szolgálja.