Leginkább magáról a folyamatról, az eljárásról zajlott vita a közéletben az alkotmányozás kapcsán, arról, hogy legitim lesz-e az új alaptörvény. A tartalmi kérdések kevésbé kaptak hangsúlyt, pláne nem elvonatkoztatva az aktuálpolitikai helyzettől. Pedig érdemes egy pillanatra a jelenlegi politikai felállástól távolabbra is tekinteni, és megvizsgálni, általában milyen változásokat hoz az új szabályozás az alkotmányos és kormányzati rendszerben. A közjogi berendezkedés persze lényegét tekintve nem alakul át, ám bizonyos fontos intézményi változások történtek.
A rendszerváltás „forgatókönyvének” eredményeként létrejött magyar parlamentarizmus több fontos sajátosságot mutatott, amelyek az akkori politikai szituációt, a szereplők egymással szembeni bizalmatlanságát és az ebből következő kényszerű kompromisszumot tükrözték. Ez is jól mutatja, mennyire nehéz az adott politikai kontextustól függetlenül szemlélni a végeredményt, hiszen minden alkotmány magán viseli születése körülményeinek lenyomatát. A
89–90-es alkotmányozók (a demokratikus ellenzék) fő törekvése volt a kormánnyal szembeni ellensúlyok erősítése, így az Alkotmánybíróságé. Kérdés, most milyen jellegű és irányú változások történtek az alkotmányos rendszer főbb vonásaiban. A kormány-parlament viszonyrendszerben, azaz a törvényhozás és végrehajtás egymástól való erős függetlenségében nincs lényeges elmozdulás. Az államfő parlamentfeloszlatási jogának szigorú korlátozása is fennmarad, kismértékben bővül csak a március 31-ig el nem fogadott költségvetés esetén (miközben a másik régi, meglehetősen irreálisnak tűnő feltétel megszűnik). Egyéb hangsúlyeltolódások azonban vannak az új alaptörvényben.
A változások azonban nem egy irányba mutatnak, ezért nem állítható, hogy egy meghatározott koncepció mentén történt volna a módosítás. Bizonyos esetekben az új alaptörvény csökkenti a kormánnyal szembeni ellensúlyokat, míg máshol szűkíti a kormány mozgásterét.
Az új alaptörvénnyel kapcsolatban a legtöbb tartalmi kritika az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítését érintette. A nemzetközi összehasonlításban széles hatáskörrel rendelkező testület a 89-90-es alkotmányozás egyik vívmánya, a jogállamiság biztosítéka. Az Országgyűlés kormánypárti többsége tavaly novemberben egyes gazdaságpolitikai tárgykörökben korlátozta az Alkotmánybíróság felülvizsgálati és megsemmisítési jogosítványait, amelyek az alkotmányozás során érvényben maradtak. A hatáskörszűkítés egyértelműen a jogállamiság elvének radikális felfogásától eltérő irány, ahogy az ombudsman intézményét érintő változás is. A most elfogadott alaptörvény szerint csak egy ombudsman lesz, az alapvető jogok biztosa. Az ombudsman helyettesei – akiket szintén a parlament választ majd – a jövő nemzedékek érdekeinek, valamint a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét látják el. A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését független hatóság ellenőrzi majd, amely így a kormánynak alárendelt szerv lesz. A kormányzás szempontjából tehát bizonyos ellensúlyok gyengülnek.
A hatalommegosztás elve nevesítve bekerült az alaptörvénybe, ám ennél is fontosabb, hogy az egyes intézmények tekintetében milyen elmozdulás látható, és ez hogyan érinti a kormányozhatóság kérdését. Az Alkotmánybíróság helyzetéről már volt szó, az államfő mint „kvázi ellensúly” jogkörei nem változnak érdemben, de a népszavazás intézményére vonatkozó módosítások csökkentik a kormány hatalmának a közvetlen demokrácia elve általi korlátozottságát. Ezentúl csak ügydöntő népszavazásra van lehetőség, és visszaáll az érvényességi küszöb, országos népi kezdeményezésről pedig nincs szó a szabályozásban. Egy sikeres referendum esélyei tehát csökkennek, a lehetőségek pedig szűkülnek.
A kormány gazdaságpolitikai autonómiájának korlátját jelentő független Magyar Nemzeti Bank mellett a Költségvetési Tanácsról is rendelkezik az új alaptörvény. A Költségvetési Tanács vétójoggal bír a központi költségvetést illetően, ami szűkíti a kormány mozgásterét, főképp a közpénzügyi fejezet adósságplafont rögzítő szabályai fényében. Mindkét intézményt kétharmados törvény szabályozza a jövőben.
Az önkormányzatiság elve a helyi ügyek vitelében az új alaptörvényben is egyértelműen megjelenik. Azonban bizonyos pontokon érdemi változások történtek a helyi önkormányzatok jogaiban és kötelességeiben. Az önkormányzatok funkcionális és gazdasági önállósága továbbra is érvényesül. Azonban ezt az önállóságot egyes pontokon korlátozták, elsősorban az önkormányzatok gazdálkodási problémái miatt. Az egyik legfontosabb ilyen változás, hogy a jövőben az önkormányzatok pénzügyi kötelezettségvállalásait, kölcsönfelvételét a kormány hozzájárulásához köti az új szabályozás, így szabva gátat az elmúlt 20 évre jellemző hitelfelvételeknek. Szorosan ide kapcsolódik az az általános elv, miszerint az önkormányzatok továbbra is szabadon vállalkozhatnak, de úgy, hogy az ne veszélyeztesse a kötelező feladataik ellátását. Természetesen ezt az elvet tartalommal a helyi önkormányzatokról szóló sarkalatos törvény fogja megtölteni.
Néhány mondatban az erős parlamentről: a 89–90-es alkotmányozás egyik fő vonása volt a törvényhozás erősítése a végrehajtó hatalommal szemben, amely jórészt a kisebbségi vétó révén valósult meg. A parlament és a parlamenti ellenzék súlya továbbra is jelentős, hiszen a kétharmados törvények száma magas marad, a kétharmaddal választott állami tisztségviselők köre pedig bővül. Az Alkotmánybíróság elnökét is az Országgyűlés választja a jövőben. Kétharmados felhatalmazás hiányában az ellenzékkel kell együttműködnie a kormánytöbbségnek, ami korábban nagymértékben akadályozta fontos kérdések szabályozását. Így a későbbiekben sem tudnak majd a döntéshozók rugalmasan reagálni az esetlegesen felmerülő gyakorlati problémákra, ha nem jön létre konszenzus a szemben álló felek között.
Összességében tehát elmondható, hogy a mostani alkotmányozók a 89–90-es alkotmányreform egyes jellemző irányain módosítva, bizonyos hatalmi ellensúlyokat gyengítve, de a főbb kereteket megtartva alkottak új alaptörvényt. Az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján például a költségvetési fegyelem követelményét beépítve változtattak a szabályokon, de nem az alkotmányos berendezkedés átalakításának szándékával. Így a kormányzati rendszerrel szemben 2006-ban felmerülő aggályokra sem reagál az új alaptörvény, megmaradt a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye, és a parlamentet sem lehet sokkal könnyebben feloszlatni.
A szerző elemző, Nézőpont Intézet
origo.hu
Újra medvét láttak Nógrádban
