Arisztotelész írja Rétorikájában, hogy „a ritka nagyobb jó, mint a gyakori, például az arany jobb a vasnál, jóllehet kevésbé hasznos”. Nem tudom, hogy egy ritka nyelvi szerkezet nagyobb jó-e, mint a gyakori; mindenesetre érdekes, és vannak tanulságai, ha nem használjuk is.
Kinizsi Pálné Magyar Benigna imádságoskönyvében, az 1513-ból való Czech-kódexben olvasható a megfeszített Krisztust sirató vers alábbi részlete. (A kódexet Czech János fedezte fel 1833-ban, innen a neve.)
Megfeketült nap lévő színöd,
Eltávozott ékösségöd,
Virág díszöd változtaták,
Szép orcádat sár befogta.
Mindön világnak világossága,
Angyeloknak kívánsága.
Elváltozott te szépségöd,
Megfeketült hó lévő testöd.
Szép orcádon halál jelönt.
A Himnusz a felfeszített Krisztushoz című verses imádságot Clairvaux-i Szent Bernátnak tulajdonították, így említik a kódexben: Szent Bernald doktor himnusza. A latin nyelvű Salve mundi salutare (Idvözlégy ez világnak idvössége) önálló fordítása. A közölt részlet kódexirodalmunk s az egész magyar költészet kiemelkedő alkotása. Mai helyesírással írtuk le, az eredeti bonyolultabb, de jelöli a magánhangzók hosszúságát, valamint az ö betűt is. A versrészletben található egy ritka igeneves kapcsolás, amelyet valahol az őshazában használhattunk, s megőriztünk évezredeken át.
A „nap lévő színöd” és „hó lévő testöd” szerkezet különleges. Azért különleges, mert az efféle szerkezetekben a „való” igenév volt szokásos: „paradicsomban való gyümölcs” olvasható a Halotti beszédben, Jeremiásnak sírásáról való könyv szerepel másutt. A való igenévnek ezekben kapcsoló szerepe van, képzőszerű. Határozóból alkot jelzőt, határozót ugyanis nem köthettünk régi nyelvünkben főnévhez, csak cselekvést jelentő szóhoz. Középkori szövegeinkben kapcsoló szerepben csak a való szerepel, a lévő csak kétszer fordul elő, csak ebben a Krisztust sirató himnuszban.
A lévő szerepe más: alanyesetű szót kapcsol a főnévhez. Az imádság ismeretlen fordítója metaforát alkotott: nap-színed, hó-tested; ha hasonlattá oldjuk fel, így volna: a naphoz hasonló színed, a hóhoz hasonló tested. De nem hasonlít, hanem erőteljesebben fejezi ki magát, azonosít: nap a színed, hó a tested. Ezt az azonosítást nyomósítja a lévő igenév. Erőteljesen, szépen, ilyet sehol másutt nemigen olvashatunk a magyar irodalomban.
Ennek a szerkezetnek a megfelelői tömegével olvashatók a rokon nyelvi archaikus szövegekben. Osztják példákat idézek (durva átírásban, ezért elnézést kérek a szakmától): „tal oldi chaiden”: tél lévő ház, tulajdonképpen téli tartózkodásra való ház; „i oldi kardeng nyal”: egy lévő vasnyíl, azaz egyetlen vasnyíl. Lehetne példákat idézni a távolabbi rokon nyelvekből is.
A Krisztust sirató vers különleges igeneveit magunkkal hoztuk az őshazából, s több mint ötszáz éven át megőriztük. Nagyon valószínű, hogy egy ősi halottsirató éneket szőtt bele a fordító Szent Bernald doktor himnuszába.
A „nap lévő” igenévi szerkezet nagyon ritka, el is felejthetnénk. De nem szabad elfelejtenünk, mert nagyon értékes: tükrözi őseink, sőt rokon népeink gondolkodását, nagyon régi időkbe vezet vissza.
origo.hu
Baleset miatt több kilométeres dugó van az M0-áson
