Ma született bárány

Gyurcsány eddig több kínos ügyét is megúszta – elévülés miatt, vagyis nem bűncselekmény hiányában.
A sukorói kaszinóváros mint nemzetgazdaságilag kiemeltté nyilvánított befektetés az egész Gyurcsány–Bajnai-korszak legjellemzőbb ügylete, vagyis a magánérdek előtérbe helyezése a közérdekkel szemben – bármi áron

Politikus vagyok, szakmámból adódóan együtt kell élnem a személyem elleni támadásokkal. Azonban ez a támadás igaztalanságában, aljasságában és következményeiben is messze meghaladja az eddigieket – panaszkodott tavalyi lebukásakor Wieszt János, az MSZP volt korábbi fővárosi képviselője, akiről videó készült, amint kenőpénzt tartalmazó borítékot vett át. Érvelése kísértetiesen hasonlít Gyurcsány Ferenc védekezéséhez Sukoró-ügyben. Míg az előzetes letartóztatásba helyezett szocialista Wieszt János ellen a fideszes Kupper András tervelt ki összeesküvést, addig a volt kormányfőt egyenesen Orbán Viktor küldi börtönbe. Az MSZP – akárcsak Hunvald és Hagyó esetében – most is hisz a volt kormányfő ártatlanságában, Zuschlag Jánoshoz és a volt főpolgármester-helyettes gyanúsításához hasonlóan újra politikai boszorkányüldözést sejt. Ez jó jel, mert ezek szerint az üres politikai vádaskodásokon túl nincsenek a tényekhez kapcsolódó érveik.
A volt kormányfő védekezése nem sok újat mutat az előzetesben vagy házi őrizetben üldögélő szocialista politikusok védekezéséhez képest. Ahogy Gyurcsányt már korábban a Dunába akarták vetni politikai ellenlábasai, úgy Zuschlagot is ártatlanul hurcolták meg, és az ellene folytatott eljárás célja valójában az MSZP jó hírének a bemocskolása volt. Hunvald, Hagyó és Wieszt pedig szintén előre kitervelt, gonosz támadás áldozatai, akárcsak a volt kormányfő.
A zavaros politológiai okfejtések helyett tegyünk egy kísérletet arra, hogy ha esetleg mégsem, és „az utóbbi húsz év legaljasabb politikai támadása” érte a volt miniszterelnököt, akkor vajon mi is történhetett.
Szögezzük le rögtön az elején: Gyurcsány eddig több kínos ügyét is megúszta – elévülés miatt, vagyis nem bűncselekmény hiányában. A Zuschlag-ügyben csak tanú volt, annak ellenére, hogy ő vezette az ifjúsági és sportminisztériumot a pályázati csalások idején. A mai napig nem derült fény arra sem, ki volt a Kulcsár-ügyben szereplő rejtélyes Gyurcsányi, és a volt kormányfő az ellene indult őszödi perből is sikeresen kihúzta magát, igaz, volt képe az adófizetők pénzén védetni magát, potom nyolcvanezer forintos ügyvédi óradíjért.
A sukorói kaszinóváros mint nemzetgazdaságilag kiemeltté nyilvánított befektetés az egész Gyurcsány–Bajnai-korszak legjellemzőbb ügylete, vagyis a magánérdek előtérbe helyezése a közérdekkel szemben – bármi áron. Adott az ügyben egy Joav Blum nevű izraeli befektető, aki elit pénzügyi körökkel együtt – elmondása szerint – Spanyolországban vagy Magyarországon álmodott meg egy óriási kaszinóvárost, és szerinte szerencsénkre (mi azért ebben nem vagyunk annyira biztosak) végül hazánkat választotta.
Barcelona helyett a festői Albertirsát.
Blum tehát itt vásárolt gyümölcsösöket, amelyeket később mégiscsak szeretett volna elcserélni a Velencei-tó partján, amúgy természetvédelmi övezetben található állami telkekre, ott biztos szebben festett volna a kaszinó. A cserét intéző Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. emberei néminemű értékaránytalanságot láthattak már első blikkre, ezért feltehetőleg arra kérték Blumot, hogy vásároljon valahol még valamit, hogy ne lógjon ki annyira a lóláb. Blum eztán akadt rá újabb területekre immár a Pilisben, persze itt is pusztán véletlenül, biztos az egyik telekszomszéd ajánlhatta a másikat, pont úgy, mint Albertirsán. Valami azért nem stimmelhetett, mert a szomszédok elővásárlási jogát kikerülendő, egyes telkekhez csak színlelt ajándékozással tudott hozzájutni, vagyis ha erkölcsileg nem is, de jogilag addig védhető üzletek köttettek.
A problémák ott kezdődtek, hogy a földcsere bejegyzéséhez az izraeli befektetőnek Fejér megyei állandó lakhelyet kellett felmutatnia, így került Blum tulajdonába kényszerűségből a sukorói Kis utca egyik rozoga, lakhatatlan építménye. A turpisság azonban hamar kiderült: főhősünk ugyanis hiába vett részt halászléfőző versenyeken, és kirakat-pingpongozott hajnalhasadtáig a helyiekkel, egyértelmű volt, hogy ő bizony életvitelszerűen nem a Velencei-tó partján éldegél. Lapunknak adott Ártatlan vagyok című interjújában mindezt azzal ütötte el, hogy a világ egy nagy falu, vagyis teljesen mindegy, hogy ő hol lakik. Az ügyészség azonban másképp látta a dolgokat, egészen pontosan közokirat-hamisítást gyanított, mint kiderült, nem is alaptalanul. Így történhetett, hogy amikor Joav Blum és Ronald S. Lauder urak 2008-ban találkoztak a Parlamentben Gyurcsány Ferenccel, Bajnai Gordonnal, valamint a pénzügyi tárca képviselőivel, még a tulajdonukban sem volt a sukorói földterület.
A találkozón megvitatott kaszinónak helyet adó telek cseréjénél súlyos értékaránytalanság állt fenn: az államnak felajánlott földet 730 millióval felértékelték, a sukorói ingatlant pedig 593 millióval leértékelték, ráadásul egyéb jogi akadályok is felmerültek. Minderről az MNV Zrt. egyik vezetője még idejében értesítette az illetékeseket, jelezvén, hogy „a tervezett csereügylet szakmailag nehezen megalapozható, jogi szempontból pedig megvalósítása jelentős akadályokba ütközik”. Az egész ügy nevetségesnek tűnő, de annál jellemzőbb részlete, hogy a cserealapnak felajánlott pilisi ingatlan még nem is volt az izraeli befektető tulajdonában, amikor már állami ingatlanbecslés készült róla.
Az ügy másik érdekes eleme, hogy Blum másik ingatlanjáról később az is kiderült, hogy a jövendő M4-es autópálya nyomvonala pont arra halad, de erről a befektető biztos mit sem sejtett. Ez azért fontos, mert ilyen esetekben a földtörvény lehetőséget biztosít az államnak az elővásárlásra, így a területet jóval olcsóbban ki is lehetett volna sajátítani. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos szerint mindezek ellenére az illetékesek ekkor már leosztották a feladatokat, és Tátrai Miklósnak, az MNV Zrt. vezérigazgatójának az volt a dolga, hogy egy hónapon belül bonyolítsa le az ingatlancserét. Ez meg is történt, az ügyletet Császy Zsolt akkori értékesítési igazgató jogtanácsosként ellenjegyezte, később mindkettőjüket le is tartóztatták.
Az ügyletnél ugyanis mind a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, mind az Állami Számvevőszék értékaránytalanságot állapított meg, a Központi Nyomozó Főügyészség 2009 őszén – vagyis még az előző ciklus alatt! – nyomozást indított különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt, amellyel a gyanú szerint 1,327 milliárd forintos kár érte a magyar államot.
A sukorói gépezet a vizsgálatok ellenére nem állt meg: a kaszinóváros megépítéséhez szükséges koncessziós pályázatot épp az izraeli befektetőtársaságra szabva írták ki, a beruházást pedig nemzetgazdaságilag kiemeltté minősítette legutolsó ülésén a Gyurcsány-kabinet, holott a koncesszió még nem is volt a befektető tulajdonában. Vagyis a kiemeltté nyilvánítás feltételei nem álltak fenn. (A döntéssel egyébként több milliárd forintos állami támogatás is járt volna a kaszinóépítőknek.) A veszélyérzet teljes hiányát mutatja, hogy a koncessziós szerződést végül alá is írták az izraeliekkel, holott ekkor már világos volt, hogy az ügylet több sebből is vérzik. Az ügyészség Gyurcsány Ferencet is hivatali visszaéléssel gyanúsítja, a bíróság pedig majd eldönti, hogy a volt kormányfő bizonyíthatóan visszaélt-e hatalmával vagy sem.
Az összes többi – a „No pasarán!” és a hasonló badarságok – pedig csak mese.