A Cozma-ügy bírósági szakaszában több ellentmondás merült fel. Raffael Sándor elsőrendű vádlott számos tanúvallomás ellenére végig kitartott amellett, hogy nem ő döfte meg Marian Cozmát, pár hete azonban elismerte a szúrást. Ön jó barátja, mit gondol, mi lehetett az oka ennek a pálfordulásnak?
– Nagyon régóta ismerem őt, csak azt tudom elképzelni, hogy nem tudott elszámolni a lelkiismeretével, elképzelésem szerint Sándor ezért tett beismerő vallomást. Információim alapján korábban is csak ügyvédi javaslatra nem nyilatkozott a szúrásról. Mint az tudható, ő többször is cserélt ügyvédet, s miután Kamarás Gábor helyett más védte, az új jogi képviselője tanácsára történt meg részéről a beismerő vallomás.
– A negyedrendű vádlott, Pál Gábor azt állította: a Veszprémből hazafelé tartó úton ön kidobta Raffael Sándor kését a 8. számú főút mentén. Az NN23 tanú, aki egy zárkában ült Pállal, pedig azt mondta, Pál kifejtette neki, hogy egy (másik?) kést Veszprém egyik hídja mellett, egy patak partján kell keresni. Melyik állítás az igaz?
– Ezek mendemondák, pletykák, ha minden ilyennek felülnénk, akkor a Marian Cozma-per nem tartana sehol. Jöttek ide olyan tanúk is a börtönből, akik azt állították: Isten nevében nyilatkoznak.
– Mindez már a végkövetkezmény. A közvélemény viszont szeretne végre tisztán látni: 2009. február 7-én este önök miért gyülekeztek Raffael János enyingi házában?
– Ezzel kapcsolatban számtalan fikció látott napvilágot, ezért is lettünk mi Magyarország közellenségei. Pedig csak egy születésnapi partira gyűltünk össze. A garázdasági per több vádlottja még szinte gyermek, biztos vagyok benne, hogy a szüleik nem engedték volna el őket egy alvilági leszámolásra. Spontán összejövetelt tartottunk, ami tragikus kimenetelűvé vált.
– Több vádlott, így Pál Gábor, Katona Eugén vagy Gergely Péterné is azt vallotta, hogy M. Miklós előző éjjel Székesfehérváron megkergette Raffael János öccsét, Andort, s önök bosszút forralva, lényegében bandaháborúra készülve gyülekeztek Enyingen.
– Ez egyáltalán nem igaz.
– Nem is tudott az Andort ért sérelemről?
– Nekem senki nem mondta, csak az eljárás folyamán vált számomra ismertté.
– Az NN22 tanú úgy nyilatkozott, hogy Raffael János a Balaton déli partjának „ideális maffiavezére”, aki lányok futtatásából él, ön azonban többször is kiállt mellette, mondván, tisztes családapa.
– Ismerem Jánost nagyon régóta, ő egy családcentrikus férfi, nagy létszámú családdal és még több ismerőssel. Igen, ő olyan ember, aki szereti a feltűnést, szeret szórakozni nagyobb társasággal, amiért sokan azt hiszik róla, hogy maffiavezér, de egyáltalán nem az. Soha nem is ült börtönben azért, mert szervezett bűnözés vádja miatt elítélték volna.
– Büntetve volt Raffael János?
– Igen, de egyebet erről nem tudok.
– Hogyan kerültek Raffael János házából Veszprémbe?
– Voltak a társaságunkban több megyéből, szóba jött Somogy és Fejér megye is mint lehetséges helyszín, s velünk tartottak Veszprém megyéből is társaink. Ők vetették fel, hogy jöjjünk el Veszprémbe szórakozni. Nekünk itt helyismeretünk sem volt.
– Ismeri egyébként a Beéry testvéreket, mert ugye róluk van szó?
– Igen, róluk. Több mint tíz éve ismerem már őket, még ha ezt egyikük le is tagadja.
– A vádirat szerint önök megérkezésüktől fogva agresszív magatartást tanúsítottak. Miért?
– Sok tanú nem tudott nyilatkozni arról, miben nyilvánult meg az agresszivitásunk. Úgy gondolom, pusztán a kinézetünk miatt vallották ezt. Ha egy húszfős cigány társaság bemegy Veszprém megyében – ahol ezek szerint nem kedvelik a cigányokat – egy szórakozóhelyre, a közönség félelemkeltőnek fogja találni őket.
– Tehát ön szerint a vallomásuk pusztán előítéletből fakad?
– Részben igen. A tanúk is azt mondták: attól ijedtek meg, hogy mi nagydarabok voltunk, és jórészt cigányok. Agresszív magatartást csak a verekedés alatt tanúsítottunk, de nem is lehet másképpen verekedni.
– Az NN2 tanú és Pál Gábor vallomásában az állt, önök többször eljátszották már, hogy egy szórakozóhelyen műbalhét csinálnak, majd védelmi pénzt kérnek a tulajdonostól. Ebből mi igaz?
– Ez olyasmi mendemonda, mint az, hogy Marian Cozma szívéből a barátnője tépte ki a kést.
– Ön úgy vallott: Marian Cozma méregette magukat a Patrióta lokál táncparkettjén. A videofelvételeken viszont csak annyi látszik, hogy Pál Gábor lökdösi a magas sportolót, majd ön rátámad.
– A vádirat sem azt tartalmazza, hogy Pál lökdösi Cozmát. A felvételeken, amit elénk tártak, nagyon nehéz kiigazodni, a szakértők is több hónapig tanulmányozták. Még én sem igazodom el rajta, mert akkora tumultus volt a helyiségben. Ettől függetlenül azt mondhatom: Marian Cozma tanúsított agresszív magatartást irányomban, igaz, én is feléje. Ez a verekedés elkerülhető lett volna, a végkifejletért mindenki felelős. Ettől függetlenül nagyon-nagyon sajnálom, hogy meghalt az az ember.
– Miután lent befejeződött az adok-kapok – ami maradhatott volna diszkóverekedés is –, miért estek egymásnak ismét az utcán?
– A tanúk és a csapattársak is elmondják: Marian Cozma akarta ezt a verekedést folytatni, mert olyan vérmérsékletű ember volt, aki ha kapott egy pofont, azt mindenképpen szerette volna vissza is adni. Az utcán ugyanez történt. Elindult felénk nagy lendülettel, még a csapattársai sem tudták megakadályozni.
– Ön a tárgyalások során többször említette, hogy Beéry Iván csak kitalálta, amint ön azt mondta volna: a kinti verekedés során azért szúrta meg Ivan Pesicet, mert „a srác állandóan közbenyúlkált”.
– Iván egy gyenge jellemű ember. Amikor ő előzetes letartóztatásba került, viszszahallottam, hogy a zárkában egész nap sírt, zokogott, egyszerűn nem bírta elviselni a bezártságot, ki kellett találnia valamit, hogy kikerüljön a számára szörnyű helyzetből. Az tűnt számára a legjobb megoldásnak, ha egyezséget köt az ügyészséggel, és kitalált egy olyan sztorit, ami nem fedi a valóságot. Sőt, még Pál Gábor tanúvallomásának is ellentmond, pedig Pál rám teljes mértékben terhelő vallomást tett. Ha Pál megtehette volna, hogy alátámasztja Beéry állításait, megtette volna. Mindezt igazolja, hogy miután kikerült a zárkából, csak házi őrizetet kapott, holott itt minden vádlott több hónapot ült előzetesben.
– De ön valóban megszúrta Ivan Pesicet.
– Ez igaz, de nem úgy, ahogy Beéry Iván állította. Amikor kiértünk a szórakozóhely elé, Cozma mutogatott, majd megindult az irányunkba. Dulakodás alakult ki, láttam, amint Raffael Sándor a földre kerül, közben egy pillanatra szemügyre tudtam venni a helyszínt, mindenfelé álltak még. Felém tartott két személy, az egyikük, egy fekete ruhás férfi ütött és rúgott, én visszaütöttem, ő volt Ivan Pesic. Egy másik férfival is ütésváltásba keveredtem; mivel kilenc éve bokszolok, a sportból ismert mozgással közel kerültem hozzá, ütöttem, majd megpróbáltam eltáncolni tőle. Közben Pesic a hátam mögött volt, és féltem, hogy megtámad. Több sportoló is kirontott a lokálból, amikor azt hallottam, „megszúrták, megszúrták”. Erre én pánikba estem, mert néhány éve Fehérváron megszúrtak, s akkor élet és halál közt lebegtem. Nem akartam újra az intenzív osztályra kerülni, ezért előkaptam a bicskám, és jobb kézzel, balról elindítottam egy mozdulatot, miközben talán el is estem. Mire föltápászkodtam, a fekete ruhás férfit már nem láttam sehol.
– Miért csak most állt elő ezzel?
– Mert a verekedés hevében szinte teljesen kiesett ez az emlékkép. A tárgyalások során hallott tanúvallomások segítettek előhívni a történteket. És féltem is, mert alaptalanul megvádoltak azzal, hogy társtettesként részt vettem Marian Cozma meggyilkolásában. Tartottam attól is, hogy olyan helyzetbe kerülünk, amilyenbe végül kerültünk is. Ugyanakkor úgy éreztem, ha Sándor vallomást tesz, nekem is meg kell tennem. Furdalt a lelkiismeret, hogy Marian Cozma életét veszítette ebben a verekedésben, és azért, hogy Sándor miattam került ebbe a helyzetbe, hiszen a diszkóban én akaszkodtam össze Cozmával.
– Az NNR1 tanúvallomása szerint nem is ön, hanem egy piros pólós férfi rúgta fejbe Zsarko Sesum szerb sportolót. Piros felsőt azonban csak Raffael István, Raffael János testvére viselt.
– Nézze, abban a káoszban nagyon nehéz volt a tanúnak eldöntenie, ki, mit tett. Raffael István ugyan ott tartózkodott, amikor elindítottam a rúgást, de pont ő akarta megakadályozni, igyekezett visszatartani engem, éppen azért, mert nem vett részt a verekedésben. Ő átlátta azt a szituációt, ellentétben velem: abban a pillanatban úgy ítéltem meg, hogy Sesum egy támadó ember, és meg kell akadályoznom a földön fekvő férfi bántalmazásában, akiről azt hittem, Raffael Sándor.
– A bírósági szakasz legelején még Mester Csaba védte, később lecserélte őt a székesfehérvári Németh József ügyvédre. Elárulja, mi volt ennek az oka?
– Erről nem szeretnék nyilatkozni, esetleg majd a későbbiekben.
– Milyen ítéletre számít?
– Nagyon bízom a bíró úr igazságosságában, de végtelenül félek az ítélettől. Nem tudnék számokat mondani, de…
– Akár húsz évet is elképzelhetőnek tart?
– A büntetési tétel megengedi. A börtönben ülve kegyetlen gyilkosokkal találkozom, akik 7-8 évet kaptak, tehát ezért is nehéz a jóslás. Mert ez a Cozma-per egyedülálló Magyarországon, attól tartunk, hogy olyan ítélet születik, amely meghaladja az igazi cselekvőségünket. Félek, hogy példát fognak velünk statuálni.
origo.hu
Ez történt eddig Magyarország történetének legnagyobb diplomáciai eseményén
