Orvosként dolgozom, és egyik rendelésen ragyogó arccal egy házaspár jelentkezett nálam. Boldogságuk oka az volt, hogy sokéves vágyuk teljesült. Egy gyönyörű kisbabát kaptak örökbe. Nekik egészségügyi okoknál fogva nem lehetett saját gyermekük. Az anyát közvetve ismerték, egy olyan szegény sorsú fiatal lány volt, aki úgy érezte, hogy megfogant magzatát élethelyzete miatt nem tudná felnevelni. Úgy döntött, hogy nem veteti el, hanem egy alapítványon keresztül keres egy olyan párt, amely szeretettel felneveli gyermekét. És talált. Tudomásom szerint jelenleg ezerötszáz olyan pár van az országban, aki szívesen fogadna örökbe újszülöttet.
Pontosan erről szól a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) kampánya. Buszmegállókban, a metrón, napilapok hasábjain találkozhatunk a magzat képe alatt a következő felirattal: „Megértem, ha még nem vagy kész rám, de inkább adj örökbe, hadd éljek.” A plakát véleményem szerint nem hivalkodó, ízléses, és legfontosabb, hogy pozitív üzenetet hordoz. Nem ítél el senkit, csupán az élet fontosságára hívja fel a figyelmet. Talán ez a „kérő” hangnem keltette fel egyes szervezetek figyelmét. Szerintük a nőkben nem szabad lelkiismeret-furdalást ébreszteni. Az egyik nagy nézettségű kereskedelmi televízió riportot is sugárzott a problémával kapcsolatosan. Ebben egy szerencsétlen életű családanya sorsán keresztül kívánta sokkolni a témával a nézőket azt sugallva, hogy a bemutatott példa jellemző a magyar társadalomra. A családanya sírva mesélte el a riportban, hogy családja, házassága a nem várt gyermek születése és örökbeadása miatt bomlott fel. A műsorban egyoldalú és manipulatív volt a tájékoztatás, mert megszólalásra nem kapott lehetőséget az ellenpólus, például az örökbefogadást intéző civil szervezetek (mert vannak ilyenek, és hatékony munkát végeznek, mint a fenti személyes példa is mutatja). A síró anya bemutatásával szemben a minisztérium megszólaló képviselőjének szájába ugyanakkor semleges mondanivalót adtak. Ekképpen a műsor megoldásként az abortusz elvégzését sugallva – családellenes és társadalmilag káros módon – egy elismerten rossz beavatkozás mellett kampányolt.
Számomra a legmegdöbbentőbb a riportban mégis az egyik bécsi pláza abortuszklinikájának megemlítése volt. Sokan talán nem tudják, hogy miről van szó. Bizonyos előfeltételek teljesülése esetén az abortuszt az egyik határ közeli osztrák pláza „abortuszklinikáján” néhány óra leforgása alatt elvégzik (akár két vásárlás közben), persze nem ingyen. Itt tart az élet tisztelete „fejlett” társadalmunkban.
Ma már mindenki egyetért abban, hogy az abortusz károsíthatja az anya testét-lelkét, jómagam is nem egy olyan hölggyel találkoztam, aki az abortusz miatt vált terméketlenné. Hiába a hormonkezelés, hiába a lombikbébiprogram, késő a bánat, sajnos már nem lehetett segíteni. Ma Magyarországon ezer élve születésre négyszázötven abortusz jut, ennek abszolút száma 2009-ben negyvenötezer volt (a gyermekre váró ezerötszáz párnak bőven jutna). A hatvanas évek végén elvégzett évi kétszázezer (!) abortuszhoz viszonyítva a mai arány persze jelentősen alacsonyabbnak mondható, de nemzetközi összehasonlításban még mindig nagyon magas ez a szám. Főleg, ha a jelenlegi demográfiai trendeket is figyelembe vesszük, Magyarországon az évi élve születések száma már több éve százezer alatt van.
Két tanulság az esetből feltétlenül leszűrhető. Az egyik, hogy az örökbefogadással foglalkozó civil szervezeteket érdemes lenne államilag is felkarolni. Az efféle életvédő kezdeményezések a mostani demográfiai viszonyok között különleges fontossággal bírnak. Természetesen a nehéz helyzetben levő, súlyos dilemmákkal vívódó várandós hölgyeket a legnagyobb megértéssel és szeretettel kell kezelni, felszólítani, elítélni őket senkinek, de senkinek nincs joga. De nemcsak nekik, hanem a már élő és a teljes testi és szellemi potenciállal rendelkező magzatnak is megvannak a jogai, miként már az alkotmány is rögzíti ezt az evidenciát.
A másik, amit meg kell említeni, az a (kereskedelmi) média égbekiáltó szabályozatlansága. Úgy tűnik, hiába az új médiaszabályozás, minden változatlan, főként a kereskedelmi médiumokban. Az egyszerű szemlélő számára továbbra sem lelhető fel a koncessziós szerződésben vállalt (tizenöt százalékos) közszolgálatiság. A nagy nézettségű műsorokból még mindig hiányoznak a családbarát műsortartalmak (a morált javítandó), pedig az alapvető társadalmi érdeket ez szolgálná.
Svédországban a televízióban olyan reklámokat részesítenek előnyben, amelyekben legalább három gyermek szerepel. Itthon még egy, maximum két gyermeknél tartunk, de a reklámokban annál több kutya látható.
Türelmetlenül várjuk a változásokat.
A szerző a Nagycsaládosok Országos Egyesülete
korábbi elnöke, a Kárpát-medencei Családszervezetek
Szövetsége alelnöke
origo.hu
Brüsszel meg akarja menteni Magyar Pétert a lopási botrányában
