Csapolás védett madárélőhelyen

Komoly vitához vezetett a Balaton-felvidéki Nemzeti Park és a környezetvédelmi felügyelőség között, hogy engedélyezhetik-e a Balatonfenyves melletti vízimadár-rezervátum vizének leeresztését. A madarászok szerint ez a helyi víztársulatba beépült, vadásztatással foglalkozó vállalkozók érdeke, és katasztrófát is okozhat a védett területen. A terület használója állítja: éppen egy rongálás következményeit kívánták felszámolni.

Multi a lápon. A 4,16 milliárd forint jegyzett tőkéjű Hubertus Bt. egyik beltagja a németországi Melsungenben bejegyzett Hubertus Agrarindustrielle (HA) GmbH & Co., a másik a Berek Kft., amelynek szintén a HA GmbH a tulajdonosa. A kültag Karl Friedrich Braun, ő és Ludwig Georg Braun a bt. felügyelőbizottságában is tagok. A Braun család egy 2010-ben 485 millió euró nettó profitot termelő gyógyszeripari multicég tulajdonosa.

Kritikus szintre csökkent a Balatonfenyves melletti különösen védett vízimadár-rezervátum vízszintje – tudta meg az Index helyi terepmadarászoktól. Az ingoványt a terület bérlője csapolta le. A madarászok szerint azért, hogy vadászhatóvá tegye, a használók viszont állítják, megőrizték az engedélyekben szereplő vízszintet.
A bereki ősláp 1977 óta védett természetvédelmi terület, a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozik.
Az 1900 hektáros területből 1583 hektár védett, a láp június elseje óta minősül nemzetközi jelentőségű vadvízi élőhelynek. Az állatvédők beszámolója szerint a Nagybereki-Fehérvíz-láp leeresztőzsilipjének deszkáit valaki kiemelte, a berek vize bő másfél hónapja szabadon zubogott a néhány kilométerrel odébb a Balatonba torkolló mesterséges csatornába. Ez pedig katasztrófát is okozhat, hiszen a vizes élőhely megszűnhet, a madarak táplálék nélkül maradhatnak.
A madarászok kiderítették azt is, hogy a berekből a vizet egy 2010 decemberében módosított vízjogi engedély birtokában az az év nyarán alakult Balaton-Nagyberek Vízitársulat engedte le az engedélyben meghatározott időszaki minimumszint közelébe. A vízitársulat intéző- és felügyelőbizottságának élén a Hubertus Agráripari Bt. üzletvezetői állnak. Ezé a cégé az állami tulajdonban lévő természetvédelmi terület földhasználati joga. A Hubertus Balatonfenyvesen wellness-szállodát üzemeltet, a vendéglátás mellett a cég vadászattal és mezőgazdasággal foglalkozik. A környéken élők ebből azt a következtetést vonták le, hogy a Hubertus célja a terület kiszárítása, hogy ott ismét vadászni lehessen.
A Hubertus üzletvezetője, egyben a lápot lecsapoló vízitársulat intézőbizottságának elnöke, Csató András azonban erről azt közölte: a szerződésükkel összhangban a művelési ágnak megfelelően jogosultak és kötelezve vannak a terület hasznosítására. Szerinte ismeretlen személyek megrongálták a közművet, az áteresz eldugult, ezért 2010-ben veszélyesen megemelkedett a területen a vízszint. A vészhelyzet kialakulását 2010 novemberében gátátvágással előzték meg. A rongálást 2011. március végén hozták helyre, a vízitársulat ekkor kezdte el a vízjogi engedélynek megfelelően lecsapolni a területet. Erről áprilisban a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságot is értesítették.
A vízjogi engedélyt a csapolásra kiadó Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (DDKVF) igazgatója, Laki Zoltán szerint azonban az üzemeltető nem konzultált az engedélyezési eljárásba ügyfélként bevont Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságával (BFNPI). A kezelő nem engedte lejjebb a vizet az engedélyezettnél, a DDKVF-nél azonban most próbálják tisztázni, hogy a minimumvízszintet miként állapították meg. A vizsgálat befejezéséig erről nem kívánnak beszélni. A hatóság ugyanakkor augusztusig a biztonság kedvéért megtiltotta a vízapasztást, ezért nem esett visszafordíthatatlan kár.
A BFNPI a korábbi vízjogi engedély módosítását a vízügyi hatóság által előírtnál szigorúbb feltételekhez, a tavaszi időszakban több mint két méterrel magasabb vízszint megtartásához kötötte. A DDKVF ezeket a szigorúbb vízszintelőírásokat bele is foglalta a módosított engedélybe, amit viszont a Hubertus által irányított vízitársulat megfellebbezett. A másodfokon eljáró Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú hatóságot. Az engedélyt a nemzeti park ismét a magasabb tavaszi vízszinthez kötötte, de rábólintottak arra a változatra, amelybe bekerült egy kitétel, ami mentesíti e kritérium betartása alól a vízitársulatot.
A BFNPI vezetője, Balogh László az Indexnek elismerte, hogy bár a nemzeti park feltételekhez kötötte az engedélyt, mégsem kellő körültekintéssel jártak el, és ennek eredményeként tehette folyamatossá a vízleeresztést a társulat, a vízszintet jóval a BFNPI által előírt alá csökkentve. A BFNPI ezért most azt szeretné, hogy az engedélybe fixen épüljenek be az általuk előírt vízszintek, illetve a nemzeti park válhasson a terület kezelőjévé.