Egységben a kétség

Az MSZP elnöksége szombati eredményével lépne is tovább a párt előtt álló következő nagy feladat, az
Orbán-kabinettel szembeni összefogás, demonstrációk és egy népszavazás megszervezésére. Ez a törekvés találkozik Mesterházy Attila elképzeléseivel

Az MSZP-ben mindenki a megújulás és a változás pártján áll – jelentette ki Török Zsolt pártszóvivő a szocialisták hét végi, Egység Magyarországért címmel megrendezett kongresszusa után. Nyilatkozatából annyit minden további nélkül leszűrhetünk, hogy a felszólalók között egy sem akadt, aki a jelenleg a pártban kialakult helyzet tartóssá tétele mellett érvelt volna, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az MSZP június 18-i hatállyal lezárta saját Gyurcsány-korszakát, ami esetükben – legalábbis az egyik értelmezési szinten – a megosztottságot jelenti.
Bár a volt miniszterelnök újabb súlyos politikai kudarcot szenvedett el, ez a legkevésbé sem ingatta meg küldetéstudatában, miszerint ebben az országban ő az egyetlen igazi nyugatos, demokrata, nyitott, polgári és köztársaságbarát vezető politikus. No és persze ízig-vérig baloldali. És progresszív. Nem kicsit, nagyon. Pár perccel a kongresszus vége után már be is jelentette, hogy tudja, mi a feladata, az általa képviselt kisebbségi vélemény általa képzelt helyességéről meg kell győznie a párt többségét, és így többségi véleménnyé kell formálnia. Hiába szavazták le tehát most kétharmaddal, bizonyos kérdésekben pedig négyötöddel és öthatoddal, Gyurcsány Ferenc várhatóan folytatja saját véleménye szerint nemes küzdelmét. Úgy érzi, hogy bár a pártvezetésben, a frakcióban és a kongresszusi küldöttek között nincsen támogatottsága, van a párttagság körében. Persze azt sem könnyű kideríteni, hogy ez mit is jelent pontosan, hiszen mint a Péntek 8-ban szereplő Szanyi Tibortól megtudtuk, a szocialista közösség taglétszáma valahol öt és 32 ezer fő között mozog. De ez a bizonytalanság kétségkívül nem csak Gyurcsány problémája.
Az MSZP elnöksége szombati eredményével lépne is tovább a párt előtt álló következő nagy feladat, az Orbán-kabinettel szembeni összefogás, demonstrációk és egy népszavazás megszervezésére. Ez a törekvés találkozik Mesterházy Attila gondolatával, amelyet tavaly júliusban, pártelnökké való megválasztása után fejtett ki, amikor azt mondta, szakítani szeretne azzal a hagyománnyal, hogy az elnököknek állandóan a hátországuk biztosításával kellett foglalkozniuk ahelyett, hogy az energiájukat a politikai ellenfeleikkel való harcra fordították volna. Akkori célkitűzését – miként az utóbbi hónapok nagyon kemény, személyeskedésig menő belső vitáiból is látszik – nem sikerült teljesítenie, és kérdés az is, hogy a kongreszszusi felhatalmazás elegendő legitimációt ad-e számára, és a politikai környezet is kedvezően alakul-e ahhoz, hogy a Fidesz elleni akciókra koncentráljon a jövőben.
A párt ősszel újabb kongresszust tart, ahol az új alapszabályt fogadhatják el, majd jövő tavasszal vagy nyáron következik az újabb tisztújítás. Szűk egy év múlva tehát az MSZP elnökének meg kellene védenie posztját. Arról még korai – mármint a szocialisták szerint – beszélni, hogy kik lehetnek a kihívói, de a pártban már megkezdődött a helyezkedés, amelyben új szövetségesek keresik egymást.
Nem szabad elfelejteni, hogy 2014-től az Országgyűlés létszáma kétszáz főre csökken, és a képviselőket egy új választási rendszerben fogják megválasztani. Ráadásul még az sem biztos, hogy a most porondon lévő pártok lesznek csak azok, amelyek versengenek majd a mandátumokért. Elég csak a szocialisták környékén szétnézni: Gyurcsány bejelentette, hogy lefoglalták a Demokrata Párt nevet egy lehetséges új baloldali gyűjtőpárt számára, miközben Bajnai Gordon volt miniszterelnökről is állandóan mint Orbán Viktor lehetséges kihívójáról beszélnek. Mindez azt jelenti, hogy nagyon felértékelődhetnek a listákról megszerezhető befutó helyek az MSZP-ben.
Jelen állás szerint a pártban három erőtér van, amelyek tagjai az irányításért versenghetnek. Gyurcsány Ferenc politikai pályafutása hiába áll elképesztő stratégiai és taktikai hibák sorozatából, sorozatos bukásai ellenére nem lehet leírni. Amellett, hogy egy-két nagy név is elkötelezte magát mellette, mint például Ficsor Ádám volt titkosszolgálati miniszter vagy a volt kancelláriaminiszter Molnár Csaba, nem is beszélve a jelenleg saját büntetőügyeivel foglalkozó Szilvásy Györgyről, a volt miniszterelnök mindig is ügyesen kommunikált. Némileg szétszórt személyisége a társadalom egy szűk rétegét teljesen rabul ejtette, és ők már-már fanatikusan, mint egy szektavezért követik.
Mesterházy Attilának is megvan a csapata a jelenlegi elnökség nem annyira közismert tagjaival és Puch László pártigazgatóval, aki évtizedek óta felügyeli az MSZP gazdasági és pénzügyeit. És ott vannak az úgynevezett nagy öregek vagy az erős emberek: Kiss Péter, Szekeres Imre, Baja Ferenc és Hiller István például, vagy Lendvai Ildikó és Lamperth Mónika. Volt alkalmuk rá, hogy megismertessék magukat a választókkal, a balliberális média többnyire a tenyerén hordozta őket, így aztán nem csoda, hogy gyakorlatilag a rendszerváltozás óta megkerülhetetlenek a baloldalon. Majd mindegyikük vezetett már legalább néhány minisztériumot, és átéltek jó néhány kormányválságot is. Rajtuk kívül vannak még olyan személyek, akikkel számolni kell, bár mostanában nem lehet róluk túl sokat hallani. Botka László szegedi polgármester – a lóversenyzés világából vett kifejezéssel élve – „várható befutó” jövőbeli pártvezetőként is, véleménye és befolyása pedig mindenkinek fontos, akinek van valami elképzelése a párttal kapcsolatban. Veres János volt pénzügyminiszter, a szabolcsi MSZP elnöke is visszafogottabb stílusban galoppozik kormányzati vágtája után, ettől függetlenül a kelet-magyarországi régió szocialistái számára örök tekintély.
A három meghatározó csoport közül Gyurcsányék vannak pillanatnyilag a legnehezebb helyzetben, mivel a volt kormányfő a másik két táborral is konfrontálódott. Gyurcsány Ferenc több párttársáról is rendkívül negatívan, személyeskedő hangnemben nyilatkozott a kongresszuson is, ami a későbbi konszolidációt nehezíti. Mellette szól viszont az, hogy Bajnai Gordon esetleges politikai ambícióihoz a leginkább egy Gyurcsány nevével fémjelzett párt adhatna szerkezeti keretet. Mesterházy Attila köszönhetően annak, hogy miniszterelnök-jelöltként beleállt egy biztos választási vereségbe, majd a katasztrofális kudarc után megkísérelt életet lehelni a halódó pártba, sok támogatót és elismerést szerzett. A fiatal politikus ráadásul némileg távol tartotta magát a Gyurcsány-féle kormányzás társadalmat stresszelő tevékenységétől, és a szocialista belharcokat is elegánsan kezelte. Az MSZP-s erős emberekkel állítólag nem szimpatizál annyira a párttagság, ráadásul szemben Mesterházyval, ők kormánytagokként vettek részt az előző ciklusok kabinetjeiben, amit egyébként Gyurcsány joggal ró fel nekik, ha éppen tőlük kap kritikákat. Ettől függetlenül ők az erős emberek, vagy ahogy a párttagság mondja, a királycsinálók.
Az MSZP egységéről tehát ma – szemben a kongresszus mottójával és Török Zsolt optimista kijelentésével – kicsit túlzás beszélni, bár kétségtelen, a széthúzást is már nagyon unják a szocialisták. Szétnézve a belháború után a csatamezőn, megállapíthatjuk, hogy a tagság valószínűleg össze van zavarodva, de közömbös. Gyurcsánynak alighanem tévképzetei vannak önnön lehetőségeivel kapcsolatban; nem vesz tudomást róla, hogy a meghatározó politikusok személyes ambíciói beszűkítik az MSZP egyébként sem túl tág mozgásterét, összességében pedig minden téren romlott a helyzet.