Egyre több állami vagy magánkezdeményezés foglalkozik a magyar kulturális örökség digitalizálásával. A cél nemes: a modern technika segítségével feldolgozni és megőrizni a kultúra emlékeit, s elérhetővé tenni a nagyközönség által az internet segítségével.
A törekvések reménykeltő példája az Erdélyi digitális adattár (eda.eme.ro). A kolozsvári központú Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) gondozásában elkészült archívum a transzszilván kulturális és tudományos örökséget teszi elérhetővé az érdeklődőknek. Az 1859-ben alapított, nagy múltú egyesület kilencven éven keresztül, 1949-ig ápolta az erdélyi tudós hagyományokat; az EME atyja Mikó Imre volt, aki saját kastélyát adományozta az egyesületnek. Később olyan vezetői és pártfogói voltak az egyletnek, mint Brassai Sámuel vagy Apponyi Albert, aki jelentős állami támogatással segítette az EME működését. Az egyesület a két világháborút és Trianont is túlélte, míg 1949-ben meg nem szüntette a Román Népköztársaság Igazságügy-minisztériuma. Az EME végül 1990-ben alakult meg újra: ma már csaknem kétezer taggal támogatja az erdélyi magyar kultúrát – a kor kihívásainak megfelelően immár digitális formában is.
A napokban, június 10-én avatták fel az adattárat, de a projekt több évet vett igénybe: 2005 februárjában kötött együttműködési megállapodást az EME és az Országos Széchényi Könyvtár, majd a digitalizáció után 2009-ben kezdődött az adatok feltöltése. Elsősorban az erdélyi tudósok hagyatékainak digitalizációjára koncentrálnak, de helyet kapnak más gyűjteményekből származó levéltári anyagok, kéziratok, könyvek, fotók és audiovizuális anyagok is. Sipos Gábor, az EME elnöke az induláskor elmondta: az elérhető adattár több mint hatezer dokumentumot tartalmaz.
Nem meglepő, hogy az érdeklődő és kitartó böngészők akár órákat is el tudnak tölteni az adattárban, a legszerteágazóbb tanulmányok, fotók, műkincsek ábrázolásai között. Olvashatunk doktori disszertációt az erdélyi magyar–német eredetvitáról; belenézhetünk a római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltárából származó, XVII. századi Teleki Mihály-levelezésbe; de böngészhetjük a kora újkori Erdély országgyűlési emlékeit is, benne számos korabeli anekdotával.
A fotótárban megtekinthetjük az erdélyi nagyjainknak nyugvóhelyül szolgáló, kolozsvári Házsongárdi temető sírkőit feldolgozó fényképsorozatot; Nagy Jenő háború előtti, népi viseleteket megörökítő fotóit vagy épp a Mikó család 150 évvel ezelőtti, elegáns portréit. Háború előtti, erdélyi hétköznapokat bemutató rövidfilmekre is bukkanhatunk a keresések során. Az izgalmas adattár hátránya, hogy első látásra nem a legáttekinthetőbb a felépítése, és jó pár percig tart a több száz oldalas fájlok megnyitása is.
Van tehát hová fejlődni és persze bővülni is: az egyesület egyik célja, hogy az adattár hosszú távú fejlesztéseként az EME elkobzott gyűjteményeit is feldolgozzák, amelyek az erdélyi magyarság egyik legfontosabb kulturális örökségének számítanak. Az EME arra törekszik, hogy regionális partnerként európai szintű digitalizációs programokba is bekapcsolódjon, és adatait az Europeana portálon keresztül is elérhetővé tegye.
origo.hu
Ha Magyar Péter valóban elkövette a bűncselekményt, akkor nincs helye a közéletben
