Kihasználatlan parkból bornegyed?

Április elején Bojár Iván András, Budapest városarculat-tervező tanácsnoka új városfejlesztési ötlettel állt elő; a terv szerint a jelenleg nem kellően kihasznált tabáni park helyén az idegenforgalom fellendítése érdekében a magyar borvidékeket bemutató huszonkét borospince és egy négyezer négyzetméteres rendezvényhelyszín épülne, a Vár oldalában szőlőskertet alakítanának ki, megidézve a régi budai borművelés fénykorát. Egy hónap alatt több mint háromezer aláírás gyűlt össze a terv ellenében.

Őrfi József
2011. 06. 03. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Száz négyzetméter nagyságú pincéket alakítanának ki a terv szerint a felszín alatt, a főépületet a felszínen húznák fel, és az új negyed a Várbazár és a Vigadó tér közé épített gyalogoshíddal kapcsolódna a pesti belvároshoz. Az ötlet Demszky Gábor volt városarculati tanácsnokától, Bojár Iván Andrástól származik, aki ma is önkormányzati főtanácsadó. Az elképzelést a sajtó felé az általa alapított Szeretem Budapestet Mozgalom továbbította – a lakosság azonban elutasítja.
Akár érvényesnek fogadjuk el Bojár ötletét, akár nem, a Tabán sorsát mindenképpen rendezni kellene. Felmerül a kérdés, hogy vajon helyének és történelmének megfelelő szerepet játszik-e ma a városban? A helyiek szerint a hetvenöt éve parkosított Tabán mai formájában is tiszteletet érdemlő érték, amihez nem szabad hozzányúlni, még ha a befektetők nyilván szívesen hasznosítanák is a fontos turisztikai terület szomszédságában fekvő közparkot. A legtöbben talán azok vannak, akik olvasmányaikat felidézve nosztalgiáznak az előző századforduló környékére kialakult bohém művésznegyedről és a híres tabáni vendéglátásról. Kevesebben tudnak a városrész török kori, majd rácok és svábok, tímárok és vendéglősök lakta történelméről. Arról pedig csak a fővárosiak töredéke tud, hogy a Tabán az újkőkortól lakott volt; éltek itt kelták, és fontos római őrhelyként is működött. Jelentőségét a római kortól a Széchenyi Lánchíd megépüléséig az adta, hogy partján fontos révátkelő működött.
A híd felépülését követően a városrész hanyatlásnak indult – már pusztulófélben lévő bájába szerettek bele olyan sokan és ebben az időben élte utolsó virágkorát. Az Erzsébet híd megépítésekor azonban felmerült, hogy az elöregedett városrészt lebontják és új épül a helyére. A bontás 1933–36 között meg is történt, az újjáépítés azonban a világháború kitörése miatt elmaradt. A jelenlegi helyzet tehát nem tudatos, átgondolt városfejlesztés eredménye, így nem állítható egyértelműen, hogy a közpark funkción kívül ne lehetne elképzelni mást ezen a területen.
A Tabán, bár lakóinak zavartalan környezetet nyújt, fekvésénél fogva kiemelt városstratégiai terület. Az eredeti állapotra visszaépíteni kívánt városrész ma a budai fejlesztések legnagyobb lehetősége – megoldás azonban csak a széles közönség bevonásával születhet. Hivatalos fórumokon, vitákat és egyeztetéseket követően kialakított programmal, nyilvános tervezési pályázattal megkeresett és megtalált megoldásokkal. Még az sem kizárt, hogy egy konszenzusos fejlesztési terv a helyieknek is tetszene.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.