Lelombozva

Bálványfa (Ailanthus altissima), közismertebb nevén: ecetfa. Dohos öreg udvarok fás szárú növényeként hősiesen tör a fény felé, három-négy emelet magasságúra megnyúló, kopasz törzse jelentéktelen lombot növeszt. A képünkön látható példány nem a sanyarú sorsú ecetfák közé tartozott, amelynek magvát egy pesti gangos bérház belsejébe röpítette a szél, e szép növésű, vastag törzsű ecetfa a kies budai Horvát-kert sarkán hajtott ki, valamikor a múlt század dereka táján. Csemeteként talán látta Budavár ostromát 1945 telén, a törzse vastagságából ítélve már biztosan megélte a háború utáni újjáépítést az Attila úton, majd szörnyülködhetett a 60-as években a 14 emeletes OTP-ház felhúzásán a Philadelphia kávéház helyén. Azóta állja útját ez az otromba és ostoba építmény a budai hegyek felől érkező friss szélnek, amely elfújhatná innen az alagút torkolatánál felgyülemlő port és benzinfüstöt. Ezt is túlélte a krisztinavárosi délceg ecetfa, terebélyes lombja segített megszűrni a fekete gumikormot, zöld levelei friss oxigént is készítettek tavasztól őszig. Addig, amíg a városi kertészek el nem kezdték csonkolgatni a hetvenéves fát. Évről évre, szisztematikusan visszatértek a motorfűrésszel, ágról ágra haladtak, amíg csak egy kis lombja maradt . Tavaly már nem hajtott ki, az idén tavasszal is csak a feketéllő törzsét és néhány égnek meredő karját láthatja az öreg fának, aki erre jár. Igazán illik a mögötte lévő, ember alkotta építészeti „remekműhöz”. (L. E.)