Oszkó emlékei

Többedszerre hozza szóba Oszkó Péter, hogy mennyire meglepődött, amikor a napokban interjút adhatott a Magyar Nemzetnek. Utoljára a köztévében tegnap beszélt erről, ahol azt is mondta, hogy pénzügyminisztersége óta nem tehette meg, hogy szavait viszontlássa az újságunkban. Megragadva az alkalmat itt szeretnénk újra világossá tenni, hogy 2002 és 2010 között lapunk folyamatosan ostromolta mindhárom balliberális kormány tagjait, hogy hosszabb interjú során válaszoljanak kérdéseinkre. Ezek alapján bőségesen kifejthették volna álláspontjukat a saját és kormányuk tevékenységéről. Kéréseink és kérdéseink azonban már a sajtóosztályoknál elakadhattak, azokat leginkább válaszra sem méltatták. Kormányfői hivatali ideje alatt sem Medgyessy Péter, sem Gyurcsány Ferenc, sem Bajnai Gordon nem volt hajlandó újságíróink mikrofonja elé állni, s ezt a magatartást követték általában a minisztereik is. Lefűzve tartjuk a faxon és e-mailen hozzájuk küldött kérelmeket.
A folyamat persze nem volt előzmények nélkül. A balliberálisok által a jobboldali sajtóval szemben emelt információs blokád a 2002-es kormányváltás után azonnal megkezdődött, s egészen a bukásig tartott. Az összes eset felsorolása nélkül felidézünk párat, milyen nyilatkozatok és események jelezték, hogy a hatalom gyakorlása közben keletkezett közérdekű információkat elhallgatták, vagy kizárólag a velük azonos oldalon álló újságírók orrára kötötték, s hogy a jobboldali sajtó működését milyen eszközökkel próbálták ellehetetleníteni.
Az SZDSZ-es Gusztos Péter 2002-ben kijelentette, hogy „pacifikálni kell” a Magyar Nemzetet, amely mondattól egyetlen jogvédő sem szisszent fel. A Medgyessy-kormány hivatalba lépése után a vagyonkezelő vezetője arra utasította az alá tartozó állami cégeket, hogy lapunkban nem tehetnek közzé semmilyen hirdetést, illetve hogy a meglévő hirdetési szerződéseket is azonnali hatállyal föl kell bontaniuk. Tóth András, a titkosszolgálatokért felelős államtitkár a Népszavában fenyegette meg a résztvevőket, hogy a botrányos kormányzati munkáról történő kiszivárogtatások megakadályozása érdekében titkosszolgálati eszközöket fognak bevetni. Gál J. Zoltán kormányszóvivő a kormány ülései után két sajtótájékoztatót tartott, a másodikról kizárták a jobboldali nyilvánosságot. A hivatalos külföldi látogatásokon lapunk tudósítói általában nem vehettek részt. Ugyancsak Tóth András irányítása alatt semmisítettek meg a társadalmat sokkoló Kulcsár-ügyről szóló dokumentumokat. 2006 őszén Gusztos Péter bejelentette, hogy pártja bojkottálni fogja a Hír TV-t, amelynek stúdiójába nem voltak hajlandók beülni balliberális politikusok és kormánytisztviselők. A józanságát vesztett Veres János pénzügyminiszter kétszer is nekirontott a Hír TV munkájukat végző munkatársainak. Már minisztersége idején történt, hogy a Szilvásy György vagyoni állapota után kutakodó kollégánk lakásán megjelent a polgári elhárítás két munkatársa, s burkoltan megfenyegetve arról faggatták őt, hogy biztos-e az állása a lapnál. A hatalmon lévő szocialista üzleti köröknek másfél milliót is megért volna, hogy drogügybe keverjék és börtönbe juttassák a tévé Célpont című műsorának riportereit. S persze a Magyarországra akkreditált, inkább talán az ingatlanbizniszben érdekelt külföldi újságírók a sajtószabadságot eltipró esetekről mélyen hallgattak.
De térjünk vissza pár szóra a fölöslegesen méltatlankodó Oszkó Péterhez, akinek Sukoró kapcsán az ügyészség is érzékeli már szelektív emlékezetét. Nem igaz ugyanis, amit állít. Hivatali ideje alatt szinte egyedüliként közölt már interjút vele lapunk. Szavait 2009. május 4-én láthatta viszont a Magyar Nemzetben.