Ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat, először tévelyegnünk kell – mintha Guillaume Depardieu mottója lett volna. Folyton kilógott a sorból, állandó megfelelési kényszer gyötörte önmaga, családja és a társadalom felé, mert az „ő”, a nagy Depardieu fiaként jött a világra.
Labilis személyiség volt, kamaszkorától kezdve bolyongott a világban: súlyos depresszióban szenvedett, szüleivel állandó harcban állt. Folyamatosan írt verseket, kereste a kiteljesedést a zenében is; szerzett operát, miközben énekesként az utcán kalapozott, végül mégis színésznek állt. Meg nem értett zseniként hordozta a sorsát, s közben már tizennyolc éves korától megjárta a pokol legmélyebb bugyrait. Görcsösen nyúlt minden elérhető mesterséges életédesítőért. Kábítószer-fogyasztásért, -behozatalért és -kereskedelemért, testi erőszakért, betörésért, csoportos és fegyveres rablásért, rablótámadásért többször ült börtönben. Volt, hogy a testét árulta, s az ámokfutás mélypontján, 1995-ben súlyos motorbalesetet szenvedett. 2003-ban (tizenhét operációt követően) amputálni kellett az egyik lábát. Olyan – itthon nemigen ismert – filmekben játszott, mint a Nem is olyan rossz ember, a Semmihasznák, a Pola X, a Minden reggel vagy a Szeresd apádat! Épp filmet forgatott Romániában, amikor tüdőgyulladás támadta meg drogoktól, alkoholtól és egy súlyos balesettől végtelenül legyengült szervezetét. Három éve halt meg, harminchét évesen.
Jean-Marc Fogiel újságíró hónapokig faggatta, és az intim vallomásokból 2004-ben Ezerrel címmel interjúregény is született. A beszélgetésekből egy végletekig ellentmondásos, állandó önigazolásra törekvő személyiség képe rajzolódik ki, aki azonban tetteiért kevéssé mer felelősséget vállalni. Sodródik.
A könyvből Sediánszky Nóra dramaturg készített hangoskönyvet, amelyen a fiatal Depardieu-t Horváth Illés, az újságírót pedig Avass Attila szólaltatja meg. A közel ötórás anyagon az ő előadásukban elevenedik meg a hiperérzékeny, önmarcangoló, vagdalkozó fiú életének első harminckét éve. Horváth Illés sajnos sokáig nem talál összhangot a karakterrel, hosszú ideig csak modoros szövegmondásnak tűnik a visszaemlékezés, de a motorbalesetet és az amputációt megidéző résznél már személyessé válnak a gondolatok. Avass Attila ezzel szemben végig hiteltelen marad, hanghordozása zavaró, folyamatosan kibillenti a hallgatót.
A tematikusan összerendezett – Gyerekkor, Ellenállás, Miközben önmagamat kerestem, elveszítettelek téged, Hasznos próbatétel, Apa és fia, Átalakulóban – vallomásfolyamot Shakespeare, Rimbaud, De Musset és a szerkesztő, Sediánszky Nóra versei, Marin Marais, Chopin és Mozart muzsikája szakítja meg.
(Ezerrel. Guillaume Depardieu és Jean-Marc Fogiel beszélgetései Horváth Illés és Avass Attila előadásában. Szerkesztő-rendező: Sediánszky Nóra. Fantom csoport – Saxum, 2011.)
origo.hu
Erről szól majd a kétnapos budapesti csúcstalálkozó
