Padlógázzal az aszfaltcsík végéig

Gérard Depardieu tragikus sorsú fia, Guillaume Depardieu idén áprilisban lett volna negyvenéves. Elkényeztetett és elátkozott művészként élte életét – képtelen volt megküzdeni a saját maga által teremtett démonokkal és édesapja árnyékával. 2004-ben jelent meg Ezerrel című önéletrajzi interjúregénye, amelyben nyersen vall Jean-Marc Fogiel tévés újságírónak zülléseiről, önértékelési problémáiról, apjához fűződő viszonyáról. Az interjúregényt Sediánszky Nóra dramaturg rendezte hangoskönyvvé.

Makrai Sonja
2011. 06. 04. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat, először tévelyegnünk kell – mintha Guillaume Depardieu mottója lett volna. Folyton kilógott a sorból, állandó megfelelési kényszer gyötörte önmaga, családja és a társadalom felé, mert az „ő”, a nagy Depardieu fiaként jött a világra.
Labilis személyiség volt, kamaszkorától kezdve bolyongott a világban: súlyos depresszióban szenvedett, szüleivel állandó harcban állt. Folyamatosan írt verseket, kereste a kiteljesedést a zenében is; szerzett operát, miközben énekesként az utcán kalapozott, végül mégis színésznek állt. Meg nem értett zseniként hordozta a sorsát, s közben már tizennyolc éves korától megjárta a pokol legmélyebb bugyrait. Görcsösen nyúlt minden elérhető mesterséges életédesítőért. Kábítószer-fogyasztásért, -behozatalért és -kereskedelemért, testi erőszakért, betörésért, csoportos és fegyveres rablásért, rablótámadásért többször ült börtönben. Volt, hogy a testét árulta, s az ámokfutás mélypontján, 1995-ben súlyos motorbalesetet szenvedett. 2003-ban (tizenhét operációt követően) amputálni kellett az egyik lábát. Olyan – itthon nemigen ismert – filmekben játszott, mint a Nem is olyan rossz ember, a Semmihasznák, a Pola X, a Minden reggel vagy a Szeresd apádat! Épp filmet forgatott Romániában, amikor tüdőgyulladás támadta meg drogoktól, alkoholtól és egy súlyos balesettől végtelenül legyengült szervezetét. Három éve halt meg, harminchét évesen.
Jean-Marc Fogiel újságíró hónapokig faggatta, és az intim vallomásokból 2004-ben Ezerrel címmel interjúregény is született. A beszélgetésekből egy végletekig ellentmondásos, állandó önigazolásra törekvő személyiség képe rajzolódik ki, aki azonban tetteiért kevéssé mer felelősséget vállalni. Sodródik.
A könyvből Sediánszky Nóra dramaturg készített hangoskönyvet, amelyen a fiatal Depardieu-t Horváth Illés, az újságírót pedig Avass Attila szólaltatja meg. A közel ötórás anyagon az ő előadásukban elevenedik meg a hiperérzékeny, önmarcangoló, vagdalkozó fiú életének első harminckét éve. Horváth Illés sajnos sokáig nem talál összhangot a karakterrel, hosszú ideig csak modoros szövegmondásnak tűnik a visszaemlékezés, de a motorbalesetet és az amputációt megidéző résznél már személyessé válnak a gondolatok. Avass Attila ezzel szemben végig hiteltelen marad, hanghordozása zavaró, folyamatosan kibillenti a hallgatót.
A tematikusan összerendezett – Gyerekkor, Ellenállás, Miközben önmagamat kerestem, elveszítettelek téged, Hasznos próbatétel, Apa és fia, Átalakulóban – vallomásfolyamot Shakespeare, Rimbaud, De Musset és a szerkesztő, Sediánszky Nóra versei, Marin Marais, Chopin és Mozart muzsikája szakítja meg.
(Ezerrel. Guillaume Depardieu és Jean-Marc Fogiel beszélgetései Horváth Illés és Avass Attila előadásában. Szerkesztő-rendező: Sediánszky Nóra. Fantom csoport – Saxum, 2011.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.