Kontextus: új helyzet teremtése
1. A példa nélküli felhatalmazás tézise
Ahhoz, hogy érvénytelennek lehessen tekinteni a régi szabályokat, helyzet és felhatalmazás kell. A Fidesz–KDNP szövetség a 2010-es választásokon bizonyos értelemben példa nélkül álló győzelmet aratott. Mivel a demokratikus parlamentáris rendszerekben a választások a felhatalmazás kérdéséről szólnak, a kormányra került erők a politikai logika természetének megfelelően a választási győzelem példanélküliségéből a felhatalmazás példanélküliségét vezették le: abban a hiszemben cselekedtek, hogy felhatalmazást nyertek a régi korszak lezárására és egy új megnyitására.
2. A múlt és a jövő közötti cezúra megvonásának szándéka
Az új kormány lényegi törekvése az volt, hogy világos és egyértelmű cezúrát húzzon a múlt (az előző nyolc, illetve húsz év) és a jövő (a kormány felállásával kezdődő időszak) között.
A kormány értelmezésében az új korszak megnyitása azért vált lehetővé, mert a választások eredményeként összeomlott a szocialista hatalomkonstrukció, ezzel együtt a „társadalom” és a baloldal hitbizományának tekintett „kisember” is kifarolt a szocialisták mögül.
A posztkommunista elit számára mintegy negyed századdal ezelőtt az volt a politikai feladat, hogy hogyan lehet úgy levezényelni a rendszerváltozást, hogy közben a hatalomgyakorlás alapvető módja ne változzon. A megoldást az állam jelentette. Miközben a kádári állam a kormányzás aktorából a kormányzás elszenvedőjévé vált (erre irányult a piac vagy állam dilemmájában megfogalmazott „államtalanítás” jelszava), a hatalomgyakorlás fókusza nem változott. Vagyis az állam problémájának középpontban tartása tette lehetővé a szocialistáknak, hogy a hatalom fenntartását a rendszerváltozás után is változatlanul a folyamatos reformretorikával igazolják; és hogy olyan politikát vigyenek, amely az államból élők, a rendszerváltozást követően inaktívak (nyugdíjasok, segélyből élők) szavazatainak a megnyerését tekintse céljának.
A választásokkal, a szocialista hatalomkonstrukció összeomlásával a kormány hite szerint a régi politika egész előfeltevés-rendszere érvényét vesztette.
3. A kormányzati teljesítmény megítélésének újrafogalmazása
Nem lehet jól kormányozni, ha egy kormány nem bírja az emberek támogatását. A számok azt mutatják, hogy a rendszerváltozás óta egy évvel a választások után a második Orbán-kormány tudta leginkább megőrizni társadalmi támogatottságát.
A kormányzati teljesítmény megítélésének mércéjéül az új kormány szándékai szerint többé nem egy irányszám (GDP), nem a nemzetközi piaci környezet imperatívuszai (IMF) és nem is a balliberális értelmiségi vagy a reformközgazdász morális, illetve tudományos állásfoglalásba rejtett véleménye, hanem az egyszerű ember hétköznapi státusbiztonsága és igazságérzete szolgál. Ennek pedig csak úgy lehet eleget tenni, ha létezik egy nemzeti érdeket szem előtt tartó és érvényesíteni tudó, erős állam, amely képes mozgásteret teremteni a célokat kitűző kormányzati cselekvés részére.
4. A politikai cselekvés mozgásterének növelése
A mozgástér nem egy adottság, politikai cselekvés révén szűkíthető vagy tágítható. A mozgástér tágítását jelentette egyfelől a választások által létrejött példa nélküli felhatalmazás. Másfelől erről szólt az újonnan létrehozott intézményi struktúra. A minisztériumokon kívül létrejött egy, a kormányzás politikai és stratégiai feladatait magára vállaló, intézményes struktúrákban nem rögzített „láthatatlan kabinet”, a politikai kreativitás központja élén Orbán Viktorral. Ezzel a megoldással a kormány saját mozgásterét növelte: a „láthatatlan kabinetnek” nem kell a hétköznapok állóháborúiban elhasználnia magát, hanem a kormányzás „igazi” kérdéseire koncentrálhat: azokra a lépésekre, amelyek megteremtik az egységet, vagyis biztosítják az emberek támogatását a kormányzat politikája iránt.
Értékek és döntések: az ország alkotmányos
átszervezése
5. Preferenciák rendezése: a kormányzás „igazi” feladatainak meghatározása
A második Orbán-kormány hatalmas lendülettel fogott hozzá az ország átszervezéséhez. A kormány első éve a címszavak szintjén hozzávetőlegesen a következőképpen néz ki: szimbolikus döntések, a parlament lefelezése, a három csapás törvény, 29 pontos gazdasági akcióprogram, a kolontári katasztrófa kormányzati kezelése, a 2. gazdasági akcióprogram, válságadók, médiatörvény, Új Széchenyi-terv, Széll Kálmán-terv, alkotmányos és szociális konzultáció, alkotmányozás, új alkotmány. Tétlenséggel tehát biztosan nehezen lehet vádolni a kormányt.
Míg a szocialisták mindig is ambivalensen viszonyultak a reformok kérdéséhez – hiszen ha kicsúszott a kezükből az események irányítása, akkor azt a politikai monopóliumuk elleni súlyos fenyegetésként élték meg, ezért a reformokat mindig tompítani kellett, ez egyben azt is jelentette, hogy a megkezdett folyamatokat sohasem lehetett végigvinni –, addig az új kormány szakított a reformretorikával, s az „ország alkotmányos átszervezésére” vállalkozott. Mivel nem lehet egyszerre mindent megváltoztatni, a kormány nem csinált mást, mint hogy preferenciákat rendezett, azaz rangsorolt.
Mert vannak olyan kérdések, amelyeket az új helyzetben új elvek mentén kell megfogalmazni, világossá téve a régi világ érvénytelenségét. A problémákat és kezelésüket „a közérdek elsőbbsége a rossz magánérdekekkel szemben” elv jelöli ki. Ennek legnyilvánvalóbb esete a kolontári katasztrófa kormányzati kezelése volt. Kolontár egyértelmű politikai üzenete, hogy új korszak kezdődött, a dolgok megváltoztak, a magánérdek többé nem írhatja felül a közérdeket, az állam és a kormány nemcsak képes cselekedni, de ténylegesen cselekszik is, az államnak vannak feladatai, ami találkozik az emberek elvárásával és akaratával: kártalanítás, munkahelyek fennmaradásának biztosítása, további károkozás megakadályozása, felelősségre vonás, segédkezés a „cselekvő összefogás” létrejöttében.
Mert vannak olyan kérdések, amelyek a kormányzás logikája felől nézve álkérdéseknek bizonyulnak, és korábbi átpolitizáltságuk akadályozta a hatékony kormányzati cselekvést. Az új mércék felől nézve ilyen álkérdésnek bizonyul a közjogi méltóságok kinevezésének ügye, ez ugyanis nincs szoros összefüggésben az emberek hétköznapi státusbiztonságának kérdésével, viszont a kinevezések körüli viták akadályozzák, hátráltatják a hatékony kormányzati cselekvést.
Mert vannak olyan kérdések, amelyek valóságos döntési dilemmákat vetnek fel, s bármelyik utat választja is a kormány, értékeket és érdekeket fog sérteni. Ilyen valóságos döntési helyzetként értékelhető például a kormány Alkotmánybírósággal kapcsolatos magatartása, ami arról szólt, hogy a jogállami intézmények autonómiája nem minden esetben írhatja felül a természetes igazságérzet szempontjait.
Mert vannak olyan kérdések, amelyeket a szocialista hatalomkonstrukcióban szándékosan öszszemostak, és tisztázásuk a kormányzati preferenciarendezés feltétele, mégis a régi rend fennmaradásában érdekelt társadalmi csoportok kritikáját váltják ki. Az egykulcsos adó értelmét nemcsak a kormány ellenzéke – „a Fidesz a gazdagokat segíti” –, hanem maga a kormány is meghatározhatja, világossá téve, hogy a szociálpolitikának az adórendszerhez semmi köze.
6. A kormányzóképesség feltételének tekintett egység megteremtése – a szimbolikus kérdések
A nemzeti érdek világos érvényesítéséhez nemcsak mozgástérre van szükség, de arra is, hogy létezzen vagy megteremthető legyen egy közös célok elérésében érdekelt politikai közösség. Erről a törekvésről szólt azoknak a szimbolikus kérdéseknek a rendezése, amelyek a nemzeti összetartozást és egységet erősíthetik (a trianoni emléknapról, a kettős állampolgárságról szóló törvény, a nemzeti együttműködés rendszeréről szóló nyilatkozat). Valamint erről szólt az ország alkotmányos újjászervezését segítő új alkotmány elfogadása is, amely a nemzeti önbecsülés helyreállítását szolgálta. S mivel a fő szempont a kormányzóképességet segítő egység megteremtése volt, érthető, hogy az új alkotmány mellé politikai értelemben egyenrangúként lépett be az alkotmányozás folyamata. A kormány értelmezése szerint ugyanis a meghirdetett alkotmányos konzultáció arról a törekvéséről szólt, hogy ne a kiváltságaikat védő politikusok, hanem az emberek véleménye legyen az első.
7. A kormányzóképesség feltételének tekintett egység megteremtése – a státusbiztonságot érintő kérdések
A szimbolikus ügyek napirendre emelése teremthet egységet, de az egység fennmaradásához az emberek gyakorlati problémáinak elvszerű kezelésére van szükség. A kormány abból indulhatott ki, hogy az emberek belefáradtak az ideológiai küzdelmekbe, ezért túl kell lépni az ideológiák korán, és a hétköznapi státusbiztonságot kell a kormányzás homlokterébe helyezni. A kormány ezért állította vissza a gyes jogosultsági időszakát, alakított ki családbarát adópolitikát, kísérli meg a devizahitelesek helyzetének javítását. Nem lehet ugyanis jól kormányozni, ha az embereket a társadalmi süllyedés réme fenyegeti. A státusbiztonság az új egyensúly egyik legfontosabb feltétele, amely nélkül hosszú távon nem működhet hatékonyan a gazdaság.
A kormány az előtt a kihívás előtt találta magát, hogy egyszerre kellene biztosítani az államadósság csökkenését, a gazdasági növekedés beindítását és az emberek státusbiztonságát, s ezt a kormány hite szerint csak egy új politika tudja sikerrel vállalni. Ez az új politika (1) Magyarország megújítását helyezi a középpontba; (2) a megváltozott körülmények között a régi eszközök alkalmatlanságáról (megszorítás) és új eszközök szükségességéről beszél (válságadók, állami közmunkaprogram elindítása), ezt a felismerést igazolták vissza a kormány számára a nemzetközi tapasztalatok (az ír „csoda” kifulladása, a görög és portugál válság); (3) abból indul ki, hogy részátalakítások nem vezetnek eredményre, az egész rendszerre kiterjedő, radikális változtatásra van szükség; (4) hangsúlyozza, hogy nem elég változtatni, hanem változni is kell, ez gyakorlatiasan szólva egy új munkakultúra és munkaalapú gazdaság kialakítását célozza (ez programokat is jelent, ugyanakkor kényes társadalmi konfliktusok vállalását is magában foglalja, úgy, mint a rokkantnyugdíjasok munkaképességének felülvizsgálata, a korengedményes nyugdíj megszüntetése, a munkanélküli-segély időtartamának lerövidítése, közmunkaprogram); (5) nem lehet sikeres egy erős állam nélkül.
8. Az állam megerősítése
A kormány értelmezésében a magyar társadalom és a gazdaság válságához az utóbbi nyolc év rossz kormányzása vezetett: miközben a szocialisták kiszervezték maguknak, s ezáltal végletesen legyengítették az államot, aközben hatalmi bázisukat az államból élőkre építették. Vagyis az állam megerősítése mögött álló politikai cél a kádári politikával való szakítás. Konkrétan, hogy az inaktívak helyett az aktívak egy olyan széles tömbje jöjjön létre, amely egyfelől az őt segítő lépések miatt a kormány mögött áll, másfelől gazdasági erejénél fogva hozzájárulhat a gazdasági növekedés beindításához, a versenyképesség fokozásához, az egyre kisebb méreteket öltő inaktív tömb fenntartásához.
A kormányzás nyelvén mindez úgy fogalmazható meg, hogy a kormányzóképesség növelése érdekében kell megerősíteni az államot. Az erős állam legfontosabb feladata a közérdek érvényesítése, a nemzeti érdek biztosítása, a törvények következetes betartatása, a rend és a biztonság megteremtése. Az erős állam érdekérvényesítő képességének tesztjéről szólt az IMF-konfliktus, ahol is kiderült, természete szerint más szempontokat kell figyelembe vennie egy nemzetállam kormányának (kísérlet a gazdasági önrendelkezés visszanyerésére, az adósságcsapdából való kilábalásra), mint egy nemzetek fölött álló pénzügyi hatalomnak (csak a saját érdekét nézi, a pénzét akarja). Egy erős, cselekvő állam lépett fel az államadósság csökkentése és a nyugdíjak biztonsága érdekében a kötelező magánnyugdíjpillér megszüntetésekor is. A magyar baloldal ugyanis a 90-es években olyan nyugdíj-átalakításokat végzett, amelyekről kiderült, nemcsak hogy nem fenntarthatók, de ezek vesztese lett az állam és vesztesei lettek az emberek is, kivéve a saját érdekeiket követő magánpénztárakat. Az erős állam létrehozásához végrehajtott gazdasági lépések (mint például a Mol-pakett visszavásárlása) és a hazai kis- és középvállalkozásokat segítő patrióta gazdaságpolitika is a nemzeti érdek érvényesítését szolgálta.
Korlátok: a régi mércék
9. A régi rend haszonélvezői és érdekvédői
Nyilván nem lehet egyszerre mindent megváltoztatni. Ugyanakkor az is igaz, a ciklikusan visszatérő válságok alapvető oka, hogy elmaradt az egyes rendszerek átalakítása, illetve a megkezdett folyamatokat sohasem fejezték be. Az ország alkotmányos átszervezésének programja viszont arra irányul, hogy megváltoztassa a rendszereket, és végigvigye az elkezdett folyamatokat.
A régi rend haszonélvezői és érdekvédői (a szocialista politikai és gazdasági elit, valamint a baloldali értelmiségi) éppen ezért arra törekszenek, hogy viszszaállítsák a régi rendet (s amikor az állami hatalomgyakorlás monopóliuma ellen fordul, a Jobbik is a régi rend visszaállítását akarja). Céljuk, hogy helyreállítsák a kétpólusú politikai erőteret, aminek pólusait természetesen ők határozzák meg (demokraták–fasiszták). Azonban a ’89-es törésvonal feltámasztásán fáradozók erőfeszítéseinek is megvan a maga korlátja: hiteltelenség, leszerepelt szereplők, rossz kérdések és rossz válaszok, valamint hogy a választópolgárok tudják róluk, hogy ők csak saját érdekeiket védik, és csak a saját hasznukat keresik.
10. A „Nyugat”
A „Nyugat” azáltal lesz korlát, hogy a régi rend politikai fegyverként használja. A fegyverként használt „Nyugat” funkciója világos: arra jó, hogy ellenpontozza a „progresszióval” szembeállított „reakciós” kormányzati gyakorlatot, illetve kétpólusúvá tegye a politikai erőteret, hiszen aki ily módon osztja két táborra a politikai szereplőket, az lesz a nyugatos, európai, míg ellenfele szükségképpen reakciós, fasiszta, ázsiai.
Ez a régi mérce annyira erős, hogy nemcsak a közvélemény hiszi el, hogy a „Nyugat” homogén, de még az is, aki mondja. Ez magyarázza, hogy ha a régi rend védői itthon nem boldogulnak, miért fordulnak a szovjet csapatok szemükben mai megfelelőjéhez, a szocialista Nyugathoz.
A régi rend nyugatosságának is megvan azonban a maga korlátja: az az egyszerű tény, hogy nem egy Nyugat van, azaz Nyugaton is különbözőképpen gondolkodnak a dolgokról, ott is létezik politikai megosztottság, és léteznek politikai viták. A kormány tehát szövetségest keresve nyugodtan fordulhat egy másik „Nyugathoz”.
A szerző a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója
origo.hu
Nem indulnak Magyar Péterék a januári időközi választáson, pontosan tudják, óriási fölénnyel a Fidesz vezet
