Érthetetlenül omlott össze a magyar válogatott a soproni visszavágón. A második negyed közepére elhúzott 24-15-re, tehát ledolgozta hatpontos hátrányát, utána viszont nem tudott mit kezdeni a német zónavédekezéssel, s szinte ellenállás nélkül kapott ki 67-56-ra. A szörnyű végkifejletre semmi sem utalt. Az ezt megelőző öt mérkőzésén a csapat javuló formát mutatott, a németek semmi különöset nem nyújtottak, általános vélekedés szerint gyengébbek a mieinknél. Akkor mégis miért?
Székely Norbert alapvetően három pontban foglalta össze az okokat. 1. Kosárlabda-válogatottunkat is sújtotta a magyar átok: összeroppant a tét súlya alatt. 2. A hosszú idény végére elfáradtak a játékosok, s ez éppen a legrosszabbkor, a legfontosabb mérkőzésen jelentkezett. 3. A magyar kosárlabdában évekig a széthúzás uralkodott, és noha az elmúlt években javult a helyzet, még mindig nem egységes a sportág, ami kihat a válogatott teljesítményére is.
Mindegyik pontban van igazság, mégis úgy érezzük, hiányos a magyarázat. Elsősorban mégsem a kapitány fejét követeljük. Az ő helyzete csupán azért kínos, mert két évvel ezelőtt a balul elsült Európa-bajnokság után az elnökség felmentette az akkori szakvezetőt, Rátgéber Lászlót. Most még az Eb-re sem jutottunk ki, ez alapján Székelynek is mennie kell. Aki reálisan és sportszerűen méri fel a helyzetét, nem kapaszkodik két kézzel a kispadba: „Másfél évvel ezelőtt nem törtem össze magam, hogy szövetségi kapitány lehessek. Tisztában vagyok vele, hogy nem értük el a kitűzött célt, most mégis szeretném folytatni a munkát, mert úgy érzem, erre a fiatal csapatra lehet építeni. Ugyan még egy év hátravan a szerződésemből, de ha az elnökség úgy gondolja, mással szeretne együttműködni, akkor feltételek nélkül átadom a helyem.”
Az elnökség majd eldönti, hogy mit akar, a kapitánykérdést ezzel le is zárhatjuk. Keményebb dió, az egykor – nem is olyan rég, még három évtizede is – a világelitbe tartozó magyar női kosárlabda miért süllyedt olyan mélyre, hogy Európa-bajnoki pótselejtezőre kényszerüljön, amit aztán esélyesként elbukjon. Kiindulópontnak az 1997-es hazai rendezésű Eb tökéletesen megfelel, hiszen az akkori negyedik helyezés mindmáig az utolsó jegyezhető eredményünk.
Buttás Pál, az egykori szövetségi kapitány, aki a BEAC szakosztályvezetőjeként, a Sport TV szakkommentátoraként a mai napig aktív szereplője a sportágnak, más indokot is említ:
– A bronzmeccsen ugyanúgy a németektől, ugyanúgy esélyesként, ugyanúgy a sorozat végén kaptunk ki, mint most. Mi addigra az utolsó erőtartalékainkat is felemésztettük, a németek fizikailag átgázoltak rajtunk. Meggyőződésem, hogy ez történt Sopronban is. Nem a zónavédekezés bénította meg a mieinket, a fizikai kimerültség volt a vereség oka, ami a koncentrációt befolyásolja. Olvasom, hogy nálunk nyolc Euroliga-játékos van, a németeknél egy sem, már ez alapján is simán kellett volna nyernünk. Ám az a nyolc csupán három: Fegyverneky, Honti és Krivacsevics, hiszen a többiek, idén, sajnos Vajda is, mellékszerepet játszottak a klubjaikban. Honti ráadásul sérülten vállalta a játékot, s a németek ellen az addig remeklő Fegyverneky is rossz napot fogott ki.
Buttás Pál az ismert egyéb problémákhoz – nagy múltú csapatok megszűnése, légiósok túlsúlya, utánpótlásképzés hiányosságai – is tudott még adalékkal szolgálni.
– A válogatott sikereihez az is hozzájárult, hogy Killik László kapitánysága alatt a legjobbak hétfőn és kedden együtt edzettek, ma ezt aligha lehetne összeegyeztetni a klubokkal. A bajnokságban azok a csapatok érvényesülnek, amelyek külföldieket igazolnak és adósságot halmoznak fel. Aki becsületesen gazdálkodik, az ötödik helynél jobbról nem is álmodhat, ez pedig erkölcstelen. A tehetős klubok bármikor lecsaphatnak a tehetségekre, s ingyen leigazolhatják őket, ami oda vezet, hogy nem éri meg az utánpótlással foglalkozni, miközben mindenki tudja, itt kellene újjászervezni a munkát.
A rendszerváltozás óta a válogatott életét végigkísérte, hogy játékosok egész sora mondta le a szereplést címeres mezben. Most is hiányzott Bujdosó Nóra, Németh Bernadett és Szlimák Hajnalka, miközben – egyetérthetünk Buttás Pállal – ezen játékosok összetehetnék a két kezüket, hogy játszhatnak a válogatottban. Arra pedig nem is találunk szavakat, amit Balogh Judit, az U20-as csapat edzője árult el: a huszonkettes keret fele, tizenegy játékos mondta le a felkészülést a korosztályos Európa-bajnokságra…
A szövetség elnöksége Új pályán címszóval tavaly fejlesztési tervet alkotott. Ebben a nemzetközi eredményesség kívánalma mellett többek között az szerepel, hogy tíz éven belül a kosárlabda legyen a legnépszerűbb teremsport Magyarországon. Egyelőre csak a régi gondok mutatkoznak.
origo.hu
Miközben keresztényeket ölnek, az unió Koránt kutat – ez lenne a prioritás?
