Újvidéki váltás: egyre több a magyar vevő

Fordult a kocka Szerbiában. Míg korábban odaátról jöttek hozzánk olcsó áruért, most  mi vehetjük meg a vajdasági piacokon saját termékeinket a hazai árnál kevesebbért.

A Szerbiában élők – különösen a magyar határ közelében lakók – már korábban is vezettek egy külön listát arról, hogy mit érdemes vásárolniuk a hozzájuk legközelebb eső Szeged nagyáruházaiban. A Magyarországon kapható áruk ugyanis némelykor sokkal olcsóbbak voltak. Köztük volt például a sajt, amely Szerbiában akár a háromszorosába is kerülhet a magyarországinak. Aki tehát a mórahalmi gyógyfürdőben tett egy kiruccanást, vagy a színházba látogatott a déli megyeszékhelyen, nem ritkán számos árucikkel tért haza Szabadkára, Újvidékre, s az útja anyagilag jórészt megtérült.
Ám újabban már nem kell a magyar áruért átlépniük a Szerbiában élőknek a határt, a Vajdaságban is megtalálhatják pontosan azt a választékot, amiért érdemes volna átmenni Szegedre. Újvidéken, a vajdaság fővárosának piacain külön standok vannak, amelyek szinte kizárólag magyar élelmiszert árusítanak. Kaphatók minőségi piperecikkek is, és aki jó minőségű és olcsó ruhaneművel tér haza a piacról, hamarosan felfedezi a címkéjén a magyar gyártmányra utaló jelzést.
A vajdasági szerbek többségének nincs tudomása róla, de az ingázó vajdasági magyarok már nagyon jól tudják, hogy Szabadkán vagy Újvidéken olcsóbb a magyar áru, mint Magyarországon. A furcsa helyzet magyarázata nem egyszerű. A kereskedők váltig állítják, hogy nem csempészáruról van szó. Azt tudni lehet, hogy a határon törvényesen visszaigényelhető az áfa, a szerb határszervek pedig nemigen vetnek ki vámot a behozott árura. A kofák a vajdasági piacokon pedig ugyancsak áfa nélkül adnak túl portékájukon. Hasznuk így olyan mértékű, hogy vígan konkurálhatnak a szerbiai árakkal.
Ezek után nem csoda, hogy egy szerb lap arra figyelt fel: már a magyarok jönnek át a közeli Szabadkára olcsóbban megvenni a magyar termékeket. A szabadkai bolhapiac így visszakapta a kilencvenes években kivívott hírnevét, amikor is az ország „legnagyobb áruházának” számított. De Újvidéken sincs másképp. A piacon járva, amikor érdeklődtünk a magyar áru iránt, az egyik kereskedő rögtön a pultjára mutatott: „Nézze meg, csupa forint a mai bevételem, egy dinár nem sok, annyit sem kaptam még.”