Vibrafonnal, túl a show-bizniszen

Nemrég egy koncert erejéig a budapesti Gödör Klubban melegített, szombaton már Los Angelesben, a Nemzetközi Big Band Olimpián játszik neves jazzmuzsikusok társaságában Tommy Vig. A vibrafon magyar virtuóza Miles Davistől Frank Sinatráig a legnagyobbakkal állt egy színpadon, öt évtized után mégis úgy döntött, egy szakaszt lezárva hazaköltözik.

Elhagyta az országot 1956-ban, ötven év után mégis hazajött. Miért nem rögtön a rendszerváltás után?
– Nem felejtem el a forradalom kitörésekor az eufóriát. Ott voltam mindenütt, ahol lehetett. Aztán, amikor rövid fellélegzés után bejöttek a szovjet tankok, sokakkal ellentétben kivártam. Csak tíz nap megszállás után láttam be, hogy ha szabad életre vágyom, nincs más választásom, mennem kell. A viszszatérés is így történt. Mielőbb szerettem volna hazajönni, de csak öt éve éreztem úgy, eljött az idő.
– Amerikaiként tért vissza, vagy magyarként? Azonnal megtalálta a helyét?
– A szakma jórészt jól fogadott, bár számomra érthetetlen ellenségességet is tapasztaltam. Eleinte úgy éreztem, összezárnak előttem. Meglepett. Amerika elvitathatatlan erénye a nyitottság, a nyílt, inspiráló versenyszellem. Itt még talán van mit behozni. Otthon vagyok mindkét miliőben, bár a játékstílusom alapján azt mondják, le sem tagadhatnám, hogy amerikai vagyok.
– Hazatelepülése után első dolga volt mégis, hogy a maga módján, egy big bandre írt darabbal 1956-ról beszéljen. Mit jelent önnek ’56?
– A szovjet tankok bevonulásának estéjén a kommunizmus által imperialista szemétnek titulált zenét, jazzt játszottam épp Szabó Jóska zongorista barátommal egy presszóban Budapesten. Aztán az egésznek egyszer csak vége lett. Ám az a néhány nap gyökeresen megváltoztatta az életemet.
– A folytatás pedig látszólag mese: A Teleki tértől Hollywoodig címmel meg is jelentette. A csodagyerek, akit a sztárok maguk mellé emelnek…
– Nem ilyen fekete-fehér a történet. Jókor érkeztem jó helyre. A nulláról indultam, játszottam, ha hívtak, aztán minden pénzem egy gyönyörű vibrafonba fektettem; a gyártója beajánlott koncertekre. Innen fokról fokra ment szépen minden. A műfaj hazájában lassan része lettem a jazz aranykorának; Frank Sinatrától Miles Davisig a legnagyobbakkal játszhattam. Ennek azonban úgy tűnik, vége. Fel kellett ismernem, hogy a világ megváltozott körülöttem. A hollywoodi mítosz helyét átvette a show-biznisz, a popzene. Az amerikai álom is megkopott, az alapját képező értékrendszerrel együtt. Most az európai, a magyar kultúra éltet.