Botrány és meghallgatás

Parlamentáris viszonyok közt mégiscsak az lenne az első, hogy az alkotmányügyi bizottság tagja részt vegyen az alkotmányügyi bizottság éppen zajló tanácskozásán és állást foglaljon meghatározó kérdésekről

A taktika nem változott. Az egy éve megalakult Országgyűlés baloldali ellenzéki erői minduntalan kivonulnak az ország alaptörvényével összefüggő rendezvényekről. Mondhatni: bojkottálják az új alkotmányt. Schiffer András, a Lehet Más a Politika és Ipkovich György, a Magyar Szocialista Párt politikusa legutóbb kedden délelőtt döntött úgy, hogy elhagyja a tanácskozás helyszínét – az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának üléstermét – és nem vesz részt az Alkotmánybíróság (AB) leendő tagjainak meghallgatásán. Mi tagadás: az Országház hűvös Duna-parti folyosóiról ilyenkor nyáridőben különösen szép kilátás nyílik a városra, akár a céltalan sétálgatás is kellemes időtöltés lehet. A politikusnak természetesen mindig akad elfoglaltsága. Parlamentáris viszonyok közt azonban mégiscsak az lenne az első, hogy az alkotmányügyi bizottság tagja részt vegyen az alkotmányügyi bizottság éppen zajló tanácskozásán és állást foglaljon meghatározó kérdésekről. Véleményt mondjon, szavazzon arról: alkalmasnak tartja-e a jelölteket a közjogi megbízatásra. Ez most nem így történt. Azt sérelmezve, hogy az általuk javasolt személyeket az eseti jelölőbizottság egy nappal korábban nem támogatta, Ipkovich szégyenletesnek, a demokrácia sárba tiprásának minősítette a jelölés folyamatát. – Ez vicc, cirkusz – közölte ezután Schiffer.
Az olvasó még nyilván emlékszik rá, hogy az MSZP és az LMP tavaly októberben felmondta az együttműködést az új alkotmány koncepcióját előkészítő bizottság tagjaival. A két párt eleinte ugyan részt vett a munkában, s javaslatokat is tett, de hivatalosan nem kívánt hozzájárulni a jogalkotáshoz. Természetesen pontosan tudták, hogy az 1949. évi XX. törvény címet viselő, 1989-ben módosított alkotmányunk nem vállalható tovább. Már csak azért sem, mert a volt szocialista országok egytől egyig új alaptörvényt fogadtak el. A tavalyi választás eredménye pedig külön is igazolta, hogy az átmenet húszesztendős időszakát le kell zárni.
A baloldali ellenzék politikusai az elmúlt egy évben sajtónyilatkozatokban és tudományos konferenciákon gyakran kifejtették véleményüket, némelyek nemzetközi szervezetekhez, uniós intézményekhez fordultak. Sok problémájuk volt a családi választójoggal, a külföldön élő magyarok állampolgárságával, az abortusszal és a preambulummal. Európa-szerte azt hangoztatták, hogy Magyarországon megszűnik a köztársasági államforma, érvényét veszíti a hatalommegosztás elve és csorbul az AB hatásköre. Az alaptörvény tavaszi szavazásán nem vettek részt, s máig is fájlalják, hogy a házelnök döntése nyomán, a házszabály értelmében távollétük idejére nem kapták meg képviselői javadalmazásukat.
Azt tudni kell, hogy a bojkottot eredetileg Gyurcsány Ferenc hirdette meg. A két párt eddig keveset profitált abból, hogy követte az ötletet. Támogatottságuk nem nőtt, sőt, a választók továbbra sem tartják hiteles, mértékadó politikai tényezőnek a mindinkább szétforgácsolódó MSZP-t. A Lehet Más a Politika népszerűsége sem javult. Azok az állampolgárok, aki erre a két ellenzéki pártra adták a voksukat, sajnálatosan nem hallathatták hangjukat az alkotmányozásban. Az Európa Tanács szakértői testülete, a velencei bizottság a hét elején nyilvánosságra hozott jelentésében – a hazai közvélekedéssel egyezően – állapította meg, hogy az alkotmány létrehozásakor hiányosságok voltak a többség és az ellenzék közötti párbeszédben. A pártok nemrégiben azt ugyanakkor már jelezték, hogy részt vesznek az alaptörvényhez kapcsolódó kétharmados jogszabályok kimunkálásában. Csak zárójelben: a velencei bizottság szokatlan részletességgel elemezte az ország új alkotmányát. Jelentéséből kitetszik, szó sincs arról, hogy veszélybe került volna Magyarországon a demokrácia, a hatalommegosztás, sőt, a testület üdvözölte, hogy a magyar alkotmányos rendet összhangba hozzák az európai demokratikus értékekkel, s az új alaptörvény megőrzi a parlamentáris köztársasági berendezkedést. A részleteket érintő kifogásokra reagálva ugyanakkor Szájer József, aki a velencei bizottság múlt pénteki ülésén a kormány megbízásából – Gulyás Gergellyel együtt – részt vett, kifejtette: a bizottság nem tudta kivonni magát a magyar alkotmánnyal szemben az elmúlt időszakban indult ideológiai támadások hatása alól. Magyarország emiatt nem fogadhatja el a velencei bizottság véleményét.
A politikai és a szakmai viták, egyeztetések külföldön és idehaza nyilvánvalóan az elkövetkező időkben is folytatódni fognak. Az Országgyűlésnek el kell fogadnia a többi között a választójogról, az önkormányzatokról és a bírósági szervezetről szóló új kétharmados jogszabályokat. Mint eddig, a kormánytöbbség ezután is mindenekelőtt a választópolgárok többségére támaszkodhat. A szocialista időkből örökölt struktúrákat csak az érintettek egyetértésével, megnyerésével tudja átszervezni. Az átlátható gazdálkodás, a társadalmi igazságosság sarkalatos szervezeti változtatások nélkül nem valósulhat meg.
A folyamat részeként a nyári szünet előtt a parlament várhatóan megválasztja az Alkotmánybíróság hiányzó öt tagját és kinevezi a testület elnökét. Ez önmagában is fontos közjogi lépés lesz, hiszen egyidejűleg – az új alaptörvény hatására – módosul az ombudsman, a bíróságok és az Országgyűlés helyzete. A kérelmezők januártól az országgyűlési biztost kereshetik meg, ha valamelyik jogszabály utólagos vizsgálatát, megsemmisítését szeretnék elérni. Közvetlenül ugyanis általában nem fordulhatnak az AB-hez. A jövő évtől ugyanakkor nem csak a törvények megsemmisítése kerülhet napirendre. Várhatóan nagy számban nyújtanak be indítványt azok az elítéltek, al- és felperesek is, akik úgy vélik, hogy az igazságszolgáltatás jogerős döntései megsértették alkotmányos alapjogukat. Ezzel bizonyára véget ér az a korszak, amely 1990-ben kezdődött. Erről az időszakról még szakemberek is úgy vélekedtek, hogy az alkotmányvédő testület különleges körülmények között, elefántcsonttoronyba zárkózva végezte tevékenységét. Sokan irigyelték a fenséges magányt, hiszen a bírák csak a jogalkotás kontrollját látták el. Mostantól a jogalkalmazókat is ellenőrizni fogják.
Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának keddi ülésén a képviselők – az MSZP és az LMP politikusainak távozása után – meghallgatták az öt új jelöltet. Dienes-Oehm Egon egyetemi oktató az alkotmányosság nemzetközi összefüggéseit vizsgálná. Balsai István ügyvéd, korábbi igazságügy-miniszter, országgyűlési képviselő a joggyakorlatban, a jogalkotásban és a politikában szerzett ismereteit kívánja hasznosítani. Pokol Béla egyetemi tanár továbbra is azt a régebbi nézetét tartja a legfontosabbnak, hogy az AB nem lehet aktivista felfogású, mert azzal átvenné a jogalkotók szerepét. Szalay Péter ügyvéd szerint az alkotmánybírói munka a demokrácia szolgálata. Szívós Mária személyében hosszú idő után ismét büntetőbíró kerülhetne be az alkotmányvédő testületbe. Utoljára 1998-ban Strausz János fővárosi tanácsvezetőt választotta meg erre a tisztségre a parlament. Szívós Mária úgy látja: csökkenteni kell a peres eljárások időtartamát.
Az AB tagjainak száma – egy nemrégiben elfogadott törvénymódosítás alapján – most 11-ről 15-re nő. Eredetileg az 1989. évi alkotmánybírósági törvény is 15 fős létszámról rendelkezett, ezt fokozatosan kellett volna feltölteni. A Horn-kormány idején azonban – az AB javaslatára – 11-re csökkentették a bírók számát. Az indok akkor az volt, hogy így könnyebben megoldható a testületben a munkaszervezés.