Fotóalbum

A mexikói hatóságoknak a múlt héten a rettegett Család nevű drogkartellt is sikerült lefejezniük. Nincs olyan kiterjedt kábítószerbanda Mexikóban, amely a közelmúltban ne szenvedett volna jelentős személyi veszteségeket, de mindig új emberek állnak a megölt vezetők vagy börtönbe zárt bűnözők helyére.

Pósa Tibor
2011. 07. 11. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hatalmas győzelemként értékelte Felipe Calderón mexikói elnök azt a múlt heti karhatalmi akciót, amelynek során letartóztatták José de Jesús Méndez Vargast, a Majmot, a La Familia (Család) elnevezésű drogkartell vezetőjét. Modern elnökként a Twitteren közölt rövid köszönetnyilvánításból is érződött a siker felett érzett meghatottsága. Bár a mexikói kábítószer-háborúban nem lehet egyetlen bandának sem kiosztani a legkegyetlenebb jelzőt, hiszen elvetemültségben egymást múlják felül, azért ebben a versenyben a Család pályázhatna az egyik vezető helyre.
A Familia kíméletlen erőszakosságán túl azért is a bögyében volt Calderón elnöknek, mert épp ott tevékenykedett, ahonnan az államfő származott, az ország középső részén, Michoacana szövetségi államban. A csempészbanda a szintetikus drogok előállításában jeleskedett, e térségben vannak a „laboratóriumai” százszámra.
Az FBI jelentése szerint a Család a legnagyobb szállító az Amerikába irányuló szintetikus drogok piacán, több mint háromszáz tagja ül amerikai börtönökben. A mexikói banda, amelynek tagjai amolyan polgárőrségként először pont a kábítószer-terjesztés ellen szerveződtek, tevékenyen részt vesz a kokain- és marihuánacsempészésben is.
És még egy dolog, amely miatt Calderón elnök különösen örülhetett a Majom letartóztatásának: a Familia Michoacanában kezdte átvenni az állami funkciókat, hozzáfogott, hogy a saját képére formálja a mérhetetlenül szegény államot. Zavaros, vallási elemekkel teletűzdelt „ideológiája” mentén „állásokkal” látta el a helybelieket, sőt iskolákat tartott fent, „ösztöndíjakat” alapított. Ezekkel hatalmas népszerűségre tett szert, például tavaly decemberben, amikor a hatóságokkal vívott tűzpárbajban a szervezet második vezetője, Nazario Moreno González, más néven El Chayo életét vesztette, három napig folytak a kormányellenes tüntetések Apatzingán városában.
A becslések szerint mintegy tízezer fegyveressel rendelkező bűnszervezet utasításokat adott a helyi rendőrségnek a rivális bandák tagjainak letartóztatására. A polgármesterek is megkapták az ukázt, hogy milyen döntéseket kell hozniuk a különböző ügyekben. Az újságíróknak „sorvezetőt” szántak, hogy ezeket a témákat nem kell boncolgatni, viszont más ügyeket lehet. A vállalkozóknak, bolt- vagy étterem-tulajdonosoknak pedig rendesen kellett fizetniük a védelmi pénzt. Ha ezeket a „kéréseket” nem teljesítették, magukra vethettek.
A bűnszervezet 2006-ban – ennek az évnek a végén hirdette meg Felipe Calderón elnök az országot a szétesés szélére juttató drogbárók elleni harcát – brutális bemutatóval tette le névjegyét: egy bárba fegyveresek léptek be, kibontottak egy magukkal hozott zsákot, majd a táncolók lába elé gurítottak öt emberi fejet. A Familia hozta szokásba a lefejezést a mexikói drogháborúban. Rá két évre a nemzeti ünnepen, hogy emeljék a hangulatot, a mulatozó tömegbe hajítottak két gránátot, Moreliában nyolcan haltak meg.
Két évvel ezelőtt, 2009 nyarán valóságos horror zajlott le az egyik autóút mellett: 12 megkínzott rendőr holtteste hevert gúlába hányva. A sok mindent átélt Mexikóban sem fordult még elő, hogy egyenruhásokat ilyen módon, ilyen kegyetlenül, szabályszerűen lemészároljanak. A szervezet így folytatta „korrupcióellenes harcát”. Ha a rendőrség véletlenül nem értette a Család valamelyik üzenetét, akkor az autópálya-felüljárókra felakasztott társaikkal tették egyértelművé, hogy mit is akartak mondani. Ezek „csak” neves események a családi fotóalbumból: ki tudja, hány száz, sőt hány ezer áldozata volt „hétköznapokon” a bűnbandának?
A Zetas nevű drogkartellel vívták könyörtelen háborújukat a kábítószer-útvonalak ellenőrzéséért. Amióta az elnök 2006 végén megkezdte ellenük hadjáratát, s 50 ezer katonát vezényelt az utcákra a valóban korrupt rendőrség helyett, 37 ezer ember vált áldozatává a különböző kábítószerkartellek harcának. Ehhez járul még legalább tízezer ember, aki nyom nélkül eltűnt.
Mit ért el ilyen emberáldozatok árán a karhatalom? Ha a drogkartellek vezetőinek letartóztatását, fizikai eltávolítását tekintjük, van eredmény. Arturo Beltrán Leyvát, a megegyező nevű banda vezetőjét két éve agyonlőtték. Hasonló sorsra jutott tavaly nyáron Ignacio Nacho Coronel, a „legősibb” mexikói kábítószerkartell, a Sinaloa egyik vezetője.
Joaquín Guzmán, a Sinaloa bűnszövetkezet első embere a legkeresettebb gengszter Mexikóban, de amióta megölték Oszama bin Ladent, a terroristavezért pakisztáni rejtekhelyén, ő vette át az első helyet az FBI nemzetközi körözési listáján. A tavalyi év vége különösen eredményes volt: november elején a Gulf kartell két vezetőjét megölték a kormány fegyveresei, és ezt követően a Család második embere – Nazario Moreno González – jutott erre a sorsra.
Már csak a Mexikó keleti partján tevékenykedő Los Zetas várt a sorára: két hete kattant a bilincs a 22 esztendős (!) volt katona, Édgar Huerta kezén, aki a volt kommandósokból álló csapat egyik parancsnoka. A fő vád ellene, hogy tavaly nyáron megöletett 72 közép-amerikai illegális bevándorlót, akiket egy San Fernandó-i farmon temettek el. Mexikón keresztül évente mintegy félmilliónyi közép-amerikai próbál meg bejutni az Egyesült Államokba. A mexikói szervezett bandák őróluk is lehúznak egy bőrt, és gyakran előfordul, hogy Amerika közelébe sem jutnak el. A San Fernandó-i farmon eddig 183 holttestet fedeztek fel.
De vajon lehet-e kizárólag a nyomozó szervek munkájának betudni és – amint a helyi szóvivők teszik – az ötéves kábítószer-ellenes háború legnagyobb sikereként beállítani Jesús Méndez, a Majom elfogását? Az utóbbi időben ugyanis arról érkeztek hírek, hogy utódlási harc folyik a kettévált Családban: két hét alatt majd ötven megölt gengszter jelezte, hogy valami nagyon nincs rendben a bandában. Esetleg megtette hatását a 30 millió pezó (kétmillió euró) nyomravezetői díj? Mindenesetre az biztos, hogy az ötvenes éveiben járó eltökélt bandavezér nem örült annyira, amikor lebukott egy egyszerű útellenőrzésnél.
A múlt hónap közepén először szerveztek civilek Mexikóban országos tiltakozó akciót, amellyel az erőszak ellen emelték fel szavukat. Az egy hét alatt Cuernavacától egészen Ciudad Juárezig eljutott békekaraván, amely 3400 kilométert tett meg, kétszáz polgári szervezet összefogásából mondott nemet a nap nap után elkövetett gyilkosságokra. Kellett egy sajnálatos szikra, amely fellobbantotta a tiltakozó mozgalmat: Javier Sicilia országosan ismert költő-újságíró fiát márciusban hat társával együtt elrabolták egy bárban kitört szóváltás után, majd mindannyiukat megtalálták holtan. Az apa állt a tiltakozás élére, kifejezve azok hangját, akik eddig csak hallgattak.
A békekaraván megállt minden jelentősebb városban, ahol a közelmúltban vérfürdőt rendeztek, a többezres tömeg előtt az áldozatok hozzátartozói mondtak beszédet. A szervezők elutasították a hatalom erőszakos akcióit is, követelték a mexikói utcákra vezényelt 50 ezer katona visszaparancsolását a kaszárnyákba. Szerintük a kormánynak gazdasági intézkedésekkel kellene úrrá lenni a gyilkosságok spirálján. De amíg ennyi pénzt hoz az Egyesült Államokba irányuló kábítószer-csempészés – mondják erre az érvre a helyzetet realistábban látók –, fabatkát sem érnek a kormány bármilyen gazdasági lépései.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.