Harc Közép-Ázsiáért

A tádzsik bazárban is kapható már az a számítógépes játék, amely egy, az ország területén 2013-ban játszódó konfliktust szimulál. Az alapsztori szerint a hatalmat átveszik az iszlamisták, mire, a békét helyreállítandó, amerikai tengerészgyalogosok érkeznek, akikkel szemben ott áll a kínai hadsereg. A térség mai viszonyait nézve a feltételezés nem is áll olyan messze a valóságtól. Talán nem véletlen, hogy a brit Codemasters cég eredetileg az amerikai hadsereg szimulációs gyakorlataira fejlesztette ki ezt a programot.

Egyre kevésbé lehet manapság kizárni azt a forgatókönyvet, hogy iszlám radikálisok megdöntik Emomali Rahmon hatalmát. A veszélyt jól jelzi, hogy éppen a napokban fejeződött be az a Medresze néven május 1. óta zajló katonai művelet, amelynek során az ország északi részében ellenőrizték az öszszes vallási iskolát és mecsetet. Rahmon elnök mind határozottabban lép fel az iszlámmal szemben, erősödő nyomás alatt tartva mindazokat, akik korábban hatalma támaszai voltak. Az iszlám radikalizálódásához ugyanis sokáig segédkezet nyújtott maga az államfő is. Hatalma erősítésére felhasználta a vallást, így tekintélye növelése érdekében például zarándokúton járt Mekkában. A polgárháború után gyakorlatilag a teljes lakosság az iszlám tanításait követi, s a mecseteket nemcsak az idősek és szegények, hanem a fiatalok és a tehetősek is rendszeresen látogatják. Sokan tanulnak külföldi vallási iskolákban. Pontosabban tanultak, hiszen a hatalom ezt megtiltotta az iszlám radikálisokkal történt tavalyi összecsapások után. Sokak szerint Rahmon most átesve a ló túloldalára, totális támadásba lendült az iszlám ellen. A vallási reneszánszot látva nincs is nagyon más lehetősége, hiszen a jelenlegi trendet látva a szegénységben élő lakosság többsége előbb-utóbb a radikálisok mögé áll.
Ebben az esetben jönnének a virtuális szcenárió szerint az amerikai különleges egységek. Pontosabban nem is olyan virtuális ez a forgatókönyv, hiszen Washington elismerte, hogy az említett tavalyi zavargások idején Afganisztánból katonákat dobott át az afgán–tádzsik határon, s ezek az egységek sikeres harcot vívtak az iszlamistákkal. S az Egyesült Államok minden bizonynyal a jövőben sem nézi majd tétlenül a radikális iszlám térhódítását Afganisztán szomszédságában. De Amerika nem csupán emiatt szeretné megvetni a lábát Közép-Ázsiában. Egyes tervek szerint ugyanis ide telepítené át az Afganisztánból kivont egységek egy részét. A kirgizisztáni Batkenben már szinte kész az új amerikai bázis, s folyik egy Tádzsikisztán Kínával szomszédos murgabi járásában építendő támaszpont tervezése is. A helyi elitek feletti ellenőrzés erősítésével, ezen keresztül a közép-ázsiai kulcspozíciók elfoglalásával ugyanis Washington sakkban tarthatná és feltartóztathatná a régióban érdekelt és befolyását szintén megőrizni, illetve növelni kívánó Oroszországot, Iránt, s mindenekelőtt Kínát. Az amerikai tervek kibontakozását azonban Moszkva, Teherán és Peking sem nézi majd karba tett kézzel.