Hetven éve indult a Barbarossa-hadművelet

Hetven évvel ezelőtt kezdődött a világtörténelem legnagyobb méretű hadjárata. A Német-római Birodalom egykori uralkodójáról Barbarossa kódnéven futó hadművelet célja a német élettér kiterjesztéséhez a Szovjetunió leigázása, az ott élők megsemmisítése volt. Míg Németországban az évforduló kapcsán sokat foglalkoznak e témával, Oroszország hagyományosan inkább a háború győzedelmes befejezésére koncentrál.

Előzetes figyelmeztetés nélkül, a diplomácia legelemibb szabályát megszegve adott parancsot Hitler a Wehrmacht részéről jól előkészített, 1941. június 22-én megindított támadásra. Joachim von Ribbentrop külügyminiszter mindössze előző éjszaka rendelte magához Vlagyimir Dekanoszov nagykövetet, hogy közölje vele, a szovjet kormány ellenséges viselkedése rákényszerítette a Harmadik Birodalmat arra, hogy katonai ellenintézkedéseket foganatosítson. Ezzel egy időben a német nagykövet, Friedrich-Werner von der Schulenburg azonnali kihallgatásért folyamodott Vjacseszlav Molotovnál, és a Kremlben sorolta a külügyminiszternek Hitler képtelen vádjait. Az „És ez mit jelent?” kérdésre egyetlen szó volt a válasz: „Háborút.”
A német visszaemlékezések hangneme sok tekintetben az életkortól függ. A fiatal generáció pacifista beállítottságából adódóan úgy véli, a háború áldozatainak késői örökösei kötelesek mindent megtenni azért, hogy hasonló esemény soha többé ne történjen meg. Az a korosztály, amelynek tagjai még átélték a világégést, hajlik a német hadsereg szerepének kozmetikázására, mondván, nem a Wehrmacht katonái végezték a piszkos munkát, hanem az SS és a Gestapo.
Oroszország számára érthető módon a második világháború legfontosabb dátuma nem 1941. június 22., hanem 1945. május 9. Míg ez utóbbi a győzelem, a mai a gyász és az emlékezés napja. Ehhez járult a 90-es években az önostorozás, ami mára már a múlté. A közhangulatot is tükrözi Andrej Szafonov történész, aki szerint a mai nap inkább az emlékezésé és a büszkeségé, semmint a gyászé, hiszen nem a háború első éveinek vereségei, hanem a végső győzelem számít az értékelésnél. Mint fogalmaz, az amerikaiak is Pearl Harborral kezdtek, s Japán térdre kényszerítésével fejezték be. Szafonov úgy véli, ma nincs helye a 90-es évek antisztálinista retorikájának, a háborúban legtöbbet szenvedett népnek nincs miért bűnbocsánatért esedeznie, s az előző húsz év tanulsága, hogy a nemzeti érdekekből kiindulva lehet csak értékelni még a múltat is. A Rosbalt.ru portálon megjelent emlékező írásában leszögezi, a háború arra tanít meg mindenkit, hogy a patriotizmus a norma, míg annak hiánya anomália.

Szocialista antiszemitizmus? Izrael elleni beteges és elvakult gyűlölettel vádolja a szocialistákat a Német Zsidók Központi Tanácsa. „Még mindig kísért a volt NDK anticionista szelleme” – hangoztatta Dieter Graumann, a szervezet elnöke, azt állítva, hogy az antiszemita beállítottságnak mélyek a gyökerei a szocialista pártban. Gesine Lötsch, a Baloldal elnöke visszautasította a támadást. (S. L.)