Nyolcvan évvel ezelőtt még hatszázan éltek Viszákon, ma alig háromszázan. Szarvas József ebben a fogyatkozó faluban vert gyökeret, s bár a helyiek gyanakodva fogadták a pesti „gyüttmentet”, lassan mindenki komája lett. Felújított egy birtokházat, pajtát építtetett, ahová nyaranta elhívja fellépni művész barátait. A viszáki pajtanapok létrejöttében nagy szerepe volt barátjának, Kaszás Attilának, aki hasonló törekvéssel szülőfalujában, Zsigárdon, nagyapai örökségét újította fel és közösségi házat alakított ki a helyieknek.
– Sokat beszélgettünk Attilával, mindkettőnkben ugyanaz motoszkált. Attila azonban hirtelen itt hagyott minket. Erőt adott a kitartása; elhatároztam, hogy folytatom a viszáki missziót. Szerettem volna hozzátenni valamit a közösséghez – emlékszik vissza a kezdetekre Szarvas József. Hamar megszületett a Tündérkert ötlete, ahol valamenynyi viszáki gyümölcsfafajtát igyekszik összegyűjteni. A rossz talajú falu közösségi kertjébe három évvel ezelőtt ötvenhárom gyümölcsfát ültettek el, idén pedig már hetven csemetével büszkélkedhetnek; van közöttük csüngő és zöld batul, héberkörte, hólyagos cseresznye, pogácsaalma.
A Tündérkert kialakításában sokat segédkezett Kovács Gyula pórszombati erdész, aki a Kárpát-medence gyümölcsös hagyatékának ápolásával foglalkozik. – Ő segített megérteni, hogy a gyümölcsfák magukban hordozzák a viszáki történelmet. Az itt élő emberek múltja, jelene, jövője van beléjük oltva. A régi időkben minden portának, minden családnak megvolt a saját gyümölcsfája, pálinkája – meséli Szarvas József, s hozzáteszi: a Tündérkertbe minden évben anynyi fát ültetnek, ahány gyermek az előző évben született a faluban. A fákra a faluban élő vagy onnan elszármazott gyerekek vigyáznak. A fák kötik össze Kaszás Attila szülőfaluját és Szarvas József választott otthonát: Zsigárdon hasonló környezetben, Attilakertben ápolják az őshonos növényeket.
Június elején újabb fejezethez érkezett Szarvas József önként vállalt viszáki kultúrmissziója. A Galéria 46 megnyitójával egy időben avattak fel a buszmegállóként és művészeti térként is funkcionáló Tündérvárót, ahol a tervek szerint bábszínházi előadásokat és kisebb filmvetítéseket tartanának. A Nemzeti Színház színésze azonban már új ötleten dolgozik: jövőre kávéházat szeretne kialakítani a pajtában, és azon munkálkodik falusi barátaival, hogy az elhagyott kúriáknak méltó gazdákat találjanak. – Az elmúlt hetven év halálra ítélte ezeket a közösségeket. A vidéki ember elvesztette az önbizalmát. Az önbizalmát vesztett ember lemondó, nem akar építkezni. Azt láttam, hogy a viszákiak kezdenek beletörődni abba, hogy jobb elmenni a faluból, ha boldogulni akarnak. Célul tűztem ki, hogy meggyőzöm őket: érdemes maradni – magyarázza Szarvas József. – Vidéki gyerek vagyok magam is, tanyán nőttem fel, aztán gyökértelenül vándoroltam egész életemben egyik helyről a másikra. Nem hiszek a város élet kizárólagosságában. A kultúra helyben, közösségekben születik.
origo.hu
Magyar Péter nagyot bukott az árvízi hisztériájával
