Ha rendszeresen autózunk Magyarország autópályáin, egyre gyakrabban láthatunk Komlóska feliratú kamionokat. De hogy került egy zempléni zsákfalu neve az Európát bejáró teherjárművekre? Miért lett – egy online újságtól kölcsönvett hasonlattal – a kamion a reménytelen helyzetbe került magyar kistelepülések kedvenc járműve? Miért fontos ennyire egy ilyen kistelepülésnek a kamionforgalom?
Kérdéseinkre a legjobb választ a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kistelepülés, Komlóska példája adja meg, ahol – az országban elsőként – hirdetni kezdték az iparűzésiadó-mentességet a szállítmányozási vállalatok odacsábítására. Az elképzelés sikerült, hiszen a 325 lelket számláló faluban most ezerkétszáznál is több kamion van bejegyezve, így minden helyi lakosra négy teherjármű jut! Ezek a járművek jellemzően Európa útjait járják, tehát valószínűleg soha nem hajtanak át a zsákfalu főutcáján, viszont üzemben tartóik oda fizetik be évente a gépjárműadót, amely – tömegtől és teljesítménytől függően – járművenként akár háromszázezer forint is lehet. Komlóska számlájára 2008-ban egymillió forint adót fizettek be ezen a címen, tavaly már nyolcvanmilliónál is többet.
Tengeri olajfúró Újlengyelben
Külön ízt ad a történetnek, hogy a Zemplén gyöngyszemeként aposztrofált településen nincs térerő, így a – legalábbis papíron – náluk telephellyel rendelkező logisztikai vállalatok elméletileg mobiltelefonok nélkül irányítják a messzi utakon robogó tehergépkocsikat.
Elvileg.
Az adómentes lehetőség megannyi furcsaságot produkált: tengeri olajfúró cég telepedett le például a Pest megyei Újlengyelben, és ez az ezerhétszáz lélekszámú település büszkélkedhet azzal is, hogy egy ideje náluk van Magyarország hetedik legnagyobb vállalata. Ebben az esetben nagyobb valószínűséggel történt tényleges idetelepülés, hiszen Újlengyel alig negyven kilométerre van a fővárostól, és ez a közeli autópályának köszönhetően alig húszperces utazást jelent.
Sok adómentes településen megsokszorozódott ugyan a vállalkozások száma (lásd táblázatunkat), de ez nem jelentett ezzel arányosan munkahelyteremtést is. A gyakorlat szerint a cégek valójában maradnak ott, ahol voltak, legfeljebb megbíznak egy helyi embert pár ezer forintért, hogy a színlelt telephelyük címére érkező leveleiket és hivatalos irataikat felvegyék a postán, és továbbküldjék a cég igazi irodájába.
De nézzük csak, hogyan is működik a rendszer! Pár hete névre szóló elektronikus levelet kaptam egy vállalkozástól, amelyben tisztelt cégvezetőnek szólítottak. Ebben arról tájékoztattak, egyre több helyen lehet olvasni a lehetőségről, miszerint csökkenthető vagy megúszható az iparűzési adó. Egyedülálló Magyarországon, állították, hogy mindemellett már a gépjárműadó ötven százaléka is megspórolható. „Nincs más teendő, mint a székhely áthelyezése vagy új telephely nyitása teljesen törvényes úton” – írták. „Egyet ne higgyen el: lehet, hogy azt mondják majd Önnek, nem fog tudni megtakarítani, mert továbbra is ott kell majd fizetni az iparűzési adót, ahol eddig is fizette, mert az ipát a bevétel keletkezési helyén kell fizetni. Ügyfeleink több mint a fele (több száz cég) megosztja az adóját a fióktelephelye(i) és a székhelye között, és még így is milliókat spórolnak évente. Lehet, hogy Önnél is ez a helyzet – a törvényeknek higgyen, és ne a hiedelmeknek!” A levélből az is kiderült, hogy a cég több településen is nyújt úgynevezett „székhelyszolgáltatást” havi 9800 forint plusz áfáért.
Írtam nekik válaszlevelet (arra kértek, ne telefonáljak, mert állandóan foglaltak a vonalaik), mire két órán belül visszahívtak. Elmondták, egy évi ötvenmilliós forgalmú vállalkozás az ő szolgáltatásukkal nyolcszáznyolcvanezer forintot spórolhat, sőt ha Egyházasdengelegre telepítem a vállalkozást (ebben is segítenek, úgy, hogy a társasági szerződés módosításának ügyvédi költségét „lelakhatom” náluk), még a gépjárműadó felét is visszakaphatom. A cégirataimat ott fogják tárolni, hogy ha ellenőrzést kapnak valamely hatóságtól, be tudják mutatni, és oda érkeznek a leveleim is, amelyeket azonnal visszapostáznak a budapesti fiókjuknak, ahol személyesen átvehetem. Ha sürgősnek vagy fontosnak látszó levél érkezik, akkor SMS-ben értesítenek. A Budapesttől alig hetvenöt kilométerre lévő Nógrád megyei falu azért is jobb, hallottam a végső érvet, mert az szegényebb régiónak minősül a főváros környékénél, így uniós támogatásra is tudok pályázni. Mindez természetesen törvényes, nyugtattak meg.
A világhálón utánanéztem, valóban visszaadják-e Egyházasdengelegen a gépjárműadó felét. Megtaláltam Zsiga Tamás polgármester levelét, melyben kifejti: „az iparűzési adót eltöröltük teljesen, és nincs szándékunkban visszaállítani. A másik nagyobb adónem, amihez önkormányzatként hatásunk van, az a gépjárműadó. Ezt eltörölni helyi szinten nem lehet. Viszont tudjuk támogatni a dengelegi cégeket: alanyi jogon jár támogatás minden dengelegi cégnek, a gépjárműadó mértékének 50 százalékáig.”
Politikailag kényes ügy
A Dengeleg című kiadvány ez évi harmadik számából az is kiderül, hogy a helyi iparűzési adóról szóló korábbi rendeletet az önkormányzat március 25-én a 8/2011-es határozattal helyezte hatályon kívül (július elsejei hatálybalépéssel), április végén pedig arról döntöttek, hogy együttműködésre lépnek egy vállalkozással (amelytől a reklámlevelet kaptam) azért, hogy utóbbi „elsősorban szállítmányozást végző vállalkozások” ide való letelepedését segítse. Magyarán azt akarják, hogy főként kamionos cégek menjenek a faluba, de az erős konkurencia miatt nem elég az iparűzési adó eltörlése, még valamivel meg kellett fejelni az ajánlatot.
Múlt vasárnap én is ellátogattam a fővárostól alig hetven kilométerre lévő településre. Az M3-as autópályáról letérve meglehetősen göröngyös utakon kellett autózni – ha hirtelen napi több száz kamion kezdené használni, hamar járhatatlanná válna. Ám az ötszáz főnél is kevesebb lélekszámú településen nem láttam élénk üzleti tevékenységet, azt leszámítva, hogy a hirdetőtáblán egy akción hétszáz forintos egységáron kínálták a tyúkokat.
A helyi iparűzési adó (ipa) kivetése különben nem kötelező az önkormányzatoknak. Lehetőség arra, hogy saját bevételük legyen, és a 3175 magyar helyhatóság közül 2772 élt is ezzel a lehetőséggel (ez az adat 2009-ből való). Az általunk megkérdezett szakértők szerint háromszáz magyarországi településnek van számottevő bevétele ebből az adónemből, de sok száz olyan kistelepülés van, ahol egyszerűen fölösleges kivetni, mert alig van náluk adózóképes vállalkozás. Az ipa különben nagy teher a vállalatoknak: három éve 465 milliárd forint folyt be ebből a települések büdzséjébe, míg társasági adóból alig húszmilliárddal több került az államkasszába. Ráadásul utóbbi mértékét az Orbán-kormány tovább csökkentette, így az arány várhatóan megfordul.
A magyar adóparadicsomok kérdése ugyanakkor kényes a politikának (a különféle hatóságoknak feltett kérdéseinkre mi sem kaptunk lapzártáig választ, csak a Nemzeti Adóhivatal adott a cégek számának változásáról statisztikát), de úgy tudjuk, a Belügyminisztérium gondolkodik azon, hogy kötelezni kellene az önkormányzatokat a helyi iparűzési adó kivetésére.
A fent már említett Komlóskán négy éve tizenkét cégnek volt székhelye és alig hatnak telephelye, míg idén már ötvenkilenc-hatvan ez a számpár, ami a székhely számában ötszörös, a telephelyben pedig tízszeres növekedést jelent! Aki idehozza vállalkozását, annak nemcsak iparűzési, hanem építmény- és idegenforgalmi adót, valamint kommunális adót sem kell fizetnie. Ennek meg is van az eredménye: míg pár éve előfordult az is, hogy alig kétszázezer forint volt a polgármesteri hivatal számláján, most gond nélkül tudják működtetni az intézményeiket. A ruszin többségű helységben van az ország első falusi bölcsődéje, a három tantermes iskolájukban (hat évfolyamon) kilenc diák tanul. A faluban különben soha nem volt iparűzési adó, mert nem volt értelme kivetni, de amíg nem kezdték ezt a tényt reklámozni, addig ez keveseket érdekelt.
A település első embere valószínűleg Magyarország legfiatalabb polgármestere volt, amikor 1994-ben, huszonegy évesen először megválasztották. 2005-ben ő volt a fő szervezője a postabezárás elleni mozgalomnak – mint ismeretes, az akkori kormány minden hatszáz lélekszámúnál kisebb településen be akarta zárni a postahivatalokat. A tiltakozó akció is sikerült (a posta megmenekült), az adómentes kampánnyal pedig a falut is kiragadták a reménytelen helyzetből. Nemcsak vállalkozásokat csábítottak ide, hanem például ingyentelket kaptak a különböző minisztériumok és a közjogi méltóságok hivatalai is, hátha rekreációs központokat építenek a felajánlott területre. A polgármester azt is javasolta: Balatonőszöd helyett hozzák ide, a Zemplén alá a kormányüdülőt.
Köteles Lászlót nem egyszerű elérni, mert vagy tárgyal, vagy a falut járja, ott pedig nincs térerő. Amikor sikerül, arról kérdezem, nagyobb városokat vezető polgármestertársai nem neheztelnek-e rá azért, mert átcsábítja tőlük a cégeket.
– Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a túlélésre – válaszolja. Elmondja, létfontosságú volt kitalálni valamit, mert a magyar állam gyakorlatilag kivonult a kistelepülések finanszírozásából. Tavalyra például nettó normatív támogatásként összesen hétmillió forintot kaptak a költségvetésből. Volt olyan hónap, december, amikor egyetlen fillér állami pénz sem érkezett, de tavaly augusztusban is csak alig ötvennégyezer forintot utaltak, miközben a falu működtetése, fenntartása évi százmillióba kerül. – A kistelepülések elsorvasztása évek óta tart. Ennek egy lépése lett volna a posták bezárása, amely ellen sikerült 911 település együttműködését összehozni. Meg kellett találnunk az önfenntartás módját, azt gondoljuk, ez a megoldás életrevaló és törvényes, mindenki számára előnyös, így nincs lelkiismeret-furdalásunk.
Azok számára nem előnyös, ahonnan elmennek ezek a vállalkozások, vetem közbe. Köteles László azonban azzal érvel, hogy a szorongatott helyzetben lévő cégek így legalább Magyarországon maradnak.
– Ezek a cégek már elindultak: vagy csődbe mennek, vagy külföldre. Nem is olyan régen még nagyon magas beosztású politikai vezető mondta, hogy el is lehet innen menni, és sokan megértették az üzenetet. Mi csak a töredékét tudtuk megfogni azoknak, akik áttelepültek külföldre, és ezek így legalább magyar munkavállalókat alkalmaznak, itt fizetik be utánuk a közterheket. Aki csődbe megy, vagy más országot választ, az egy fillért sem fizet be többet itthon. Mi azt csináltuk kicsiben, amit nagyban az országnak kellene: mérsékeltük a vállalkozásokat sújtó adóterheket.
De vajon Komlóska megmenekült? A polgármester szerint ma már ugyan nincsenek kifizetetlen számlái a településnek, de még nincsen megtakarítása sem.
– Pengeélen táncolunk, azonban úgy tűnik, sikerült bebizonyítani, az állam nélkül is fenn tudjuk tartani a falut, ha hagyják – mondja. – Komlóskán például gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség. A döntéshozóknak nem azt kellene eldönteniük, hogy kit ítélnek halálra, nem jó, ha a magyar falvak fennmaradása politikai kérdésként merül fel. Mélységesen igazságtalan az, hogy egy nagyobb város egyetlen jóléti fejlesztése többe kerül, mint amenynyiből ezer falut fenntartunk. (Magyarországon körülbelül ennyi település van hatszáz fő alatt.)
Hitelfelvétel helyett
A Köteles Lászlóval való beszélgetés után felhívtam a Magyar Faluszövetség elnökét, hogy megkérdezzem a véleményét a különleges túlélési technikákról. Szabó Gellért szentkirályi polgármester azt mondja, a nagy települések eszközei morálisan sokkal kérdésesebbek, ráadásul közösségrombolóak is. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések ugyanis nem ártanak a saját polgáraiknak azzal, hogy különféle adókedvezményekkel odacsábítanak vállalkozásokat, míg a nagyobb városok bevett gyakorlata, a kötvénykibocsátás vagy a hitelfelvétel a jövő generáció életét lehetetleníti el, és gyakorlatilag öngyilkos lépés. Az külön felháborító, véli a faluszövetség elnöke, hogy a nagyok a nagyobb lobbierejüknek köszönhetően könnyebben kapnak extra támogatást az államtól, holott erre nem lennének rászorulva, hiszen a nagyobb létszámú lakosság és gazdasági potenciál miatt sokkal hatékonyabban és gazdaságosabban üzemeltethetők – legalábbis ez a fő érv az önkormányzati átalakítás tervében a falvakkal szemben.
– A falvak a tökély szintjére vitték a visszafogottságot, és ezt ideje volna nemzetgazdasági szinten is megtanulni. Mi saját bőrünkön tanultuk meg és szigorúan be is tartjuk a mondást, hogy csak addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér, és ezt sok város nem mondhatja el magáról – hangsúlyozza Szabó Gellért.
Komlóskát tavaly négyszer is elöntötte a víz, az áradásban komoly károk keletkeztek az önkormányzati ingatlanokban és közterületekben. Az ország minden részéből érkezett segítség, ismerősök és ismeretlenek adtak pénzt az újjáépítéshez. A falu honlapján a polgármester így köszönte meg a támogatást: „addig érezzük magunkat az Isten háta mögött, amíg meg nem értjük, hogy a Jóisten tenyerében vagyunk”.
origo.hu
Kiadták a riasztást, jégeső és szélvihar jön
