Sting és kísérete bőven rászolgált a közönség elismerésére, a kétórás műsor alatt egyetlen felesleges hangot sem lehetett hallani a színpadról. Pedig a pop-rock slágerek szimfonikus zenekarra való átültetése még a profiknak is igen kockázatos; a próbálkozás rosszabb esetben könnyen giccses, fröccsöntött, komolykodó ripacskodáshoz, kevésbé rossz esetben musicalszagú haknihoz vezet. A balul elsült kísérletek mellett a Symphonicity – bár bizonyítottan minőségi produkcióra sikeredett – a Youtube-on látható felvételek és a berlini koncertet megörökítő DVD alapján is maximum könnyű, kellemes élményt ígért.
A csütörtök esti várakozások azonban elvetendő előítéletté silányultak: a szimfonikus zenekar valóban nem díszlet volt, az egyébként nagyon jól megírt dalok kitűnő átiratokat, kíséretet kaptak. Első látásra csak az egyébként igen dekoratív karmester hölgy táncikálásszerű dirigálása emlékeztetett valami olcsó operettre, ám a hallottak alapján nem lehetett ok panaszra: a zenekar egységesen szólt, a feszes-pontos tempótartás, valamint a rendkívül széles spektrumú dinamikai játékok nem hagytak hiányérzetet. Tegyük hozzá, mindez egy közepes képességű karmester esetén sem jelent gondot egy hivatásos zenekarnak, munkájuk azonban ezzel együtt is elismerést érdemel. Mint ahogy a hangosítás is, a BDZ ugyanis várakozáson felüli hangminőségben és részletgazdagsággal szólalt meg. Ellentétben a megszokottnál kissé szolidabbra vett ritmusszekcióval: a gitár húsz perccel a kezdés után kúszott be a hangképbe, a basszus és az ütőhangszerek pedig végig „döglötten” szóltak. Ezt ellensúlyozandó külön említést érdemel még Jo Lawry vokálos és a BDZ szólistái, Kalla-Tóta Hajnalka hegedűs, Csatos Ferenc trombitás és Nyers Alex klarinétos is. A jól ismert szerzemények filmzeneszerű, új atmoszférájában a várakozásoknak megfelelően és természetesen hozta a formáját Sting is; a rockos hangvétel mérséklésével nem egy modoroskodó pojáca, hanem az utóbbi évtizedekben megszokott és várt hitelességű frontember állt színpadon, aki szemlátomást Budapesten is képes volt – ki tudja, hányadszorra – mindent beleadni.
(Sting – Symphonicity; Papp László Budapest Sportaréna, június 30.)
origo.hu
Tömegkarambol volt Sümegnél
