Nem is nekik, a lassan két évtizede kitartó, hűséges ős-gastrobluesosoknak szól a biztatás; nekik olyan evidencia Paks amatőr lelkesedésből indult, komoly branddé érett fesztiválja, mint az, hogy értelmes ember semmilyen vörösbort nem sérteget kólával. Ismerik, alakítják, s évről évre különösebb hívó szó nélkül is várják ezt a kisrealista bukéval, mámorral, a nagykoncerteket befogadó Eszi Sportcsarnok hangulata miatt némi szocreál utánérzéssel átitatott (bor)baráti találkozót.
Minden évben akadnak viszont új felfedezők, épp csak beszagolók, alkalmi lelkesedők. Nekik, miattuk fontos, hogy az ötletgazda-főszervező Gárdai György Kaktusz ne veszítsen a lendületből és képes legyen lassan, de biztosan emelni a lécet, már ami a zenei kínálatot illeti. Eddig szinte kivétel nélkül minden évben sikerült egy-egy nagyágyút Paksra csábítani, a vaskos referencia talán már magától is lendületben tartja a gépezetet, az idei tizenkilencedik fesztiválra a stáb mindenesetre egy igazi aduászt nyert meg.
Jon Lord, a Deep Purple egykori billentyűse bluesprojektjével holnap este fél nyolctól teszi próbára a sportcsarnok acélvázát, s ha ez önmagában nem elég ok egy paksi retúrra, a szombati koncertmenüben még olyan nevek szerepelnek, mint a különlegességnek számító spanyol különítmény, a Vargas Blues Band, tavalyi elmaradt koncertje után nyilván erős nekifeszüléssel a Jamie Winchesterrel erősített Varga János Projekt, vagy populárisabb vonalon az Ismerős Arcok.
Aki már a mai műszak végeztével elrepeszt Paksig, fél öttől elcsípheti az S-Modellt, hattól a mestert, Deák Bill Gyulát, Ray Philipset és az Animals and Friendset, de a késő esti, napi záróakkord, Cliff Moore kedvéért mindenképp érdemes mára is tervezni. Megbújik a listán, de kiemelést érdemel a ma este tízkor kezdődő Hundred Seventy Split- koncert is. A név nem mást rejt, mint a Ten Years Afterből kivált Alvin Lee-t sikerrel váltó Joe Gooch saját hobbiformációját – fellépésük igazi jutalomjátéknak ígérkezik.
A vasárnapi Póka Egon Experience, a Tűzkerék xT vagy a Kormorán egy ilyen lista végén már csak mazsolának tűnik, de essék szó a kísérőprogramokról is – meglehet, a Gastroblues lelke, motorja valójában ezekben rejlik. Holnap délelőtt hagyományosan a római katolikus templom terében szólalnak meg szelídre hangszerelt bluesszámok, lélektől lélekig, utolsó nap, vasárnap délelőtt pedig főzőversenyen mérik össze tudásukat az önjelölt szakácsok. Megkötés csak egy: a fogásnak bográcsban, lehetőleg borral kell készülnie.
Indul a maraton. Rómeó még mindig vérzik, a Rockmaratonon többek között ő kezdi hétfőn, a nulladik napon, ám nem egyedül, hanem Rudán Joe-val és a Radarral, és a nagyszínpadon már előttük is szól a zene. A sorban első, délutáni fellépő egy pécsi illetőségű banda, a Clash City Rebels, és érdemes lesz a többi napon is odafigyelni a helyi erőkre, vannak bőven. A műfaj hazai színe-java (köztük Hobo egyetlen nyári fellépése) és külföldi sztárok is várhatók, például a brit Napalm Death. (R. K. K.)
Tömegkarambol volt Sümegnél