Színpadról áradó bluesözön

FESZTIVÁL<br /><br />Nyilván rég vakon irányba állt már Paks felé a törzsgárda, hetek óta vágta a centit, vissza se lehetne tartani attól, hogy tisztességgel kiböjtölt éves szeánszán felhozza magát a Gastroblues-védjegyes közérzeti minimumra, miszerint: tölts egy pohár bort Léglitől, Taklertől, Tiffántól, kóstolj kiadósan és rendszeresen bográcsból, s hozzá engedd át magadon a színpadról áradó bluesözönt a nemzetközi és a magyar mezőny legjavától.

Klementisz Réka
2011. 07. 10. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem is nekik, a lassan két évtizede kitartó, hűséges ős-gastrobluesosoknak szól a biztatás; nekik olyan evidencia Paks amatőr lelkesedésből indult, komoly branddé érett fesztiválja, mint az, hogy értelmes ember semmilyen vörösbort nem sérteget kólával. Ismerik, alakítják, s évről évre különösebb hívó szó nélkül is várják ezt a kisrealista bukéval, mámorral, a nagykoncerteket befogadó Eszi Sportcsarnok hangulata miatt némi szocreál utánérzéssel átitatott (bor)baráti találkozót.
Minden évben akadnak viszont új felfedezők, épp csak beszagolók, alkalmi lelkesedők. Nekik, miattuk fontos, hogy az ötletgazda-főszervező Gárdai György Kaktusz ne veszítsen a lendületből és képes legyen lassan, de biztosan emelni a lécet, már ami a zenei kínálatot illeti. Eddig szinte kivétel nélkül minden évben sikerült egy-egy nagyágyút Paksra csábítani, a vaskos referencia talán már magától is lendületben tartja a gépezetet, az idei tizenkilencedik fesztiválra a stáb mindenesetre egy igazi aduászt nyert meg.
Jon Lord, a Deep Purple egykori billentyűse bluesprojektjével holnap este fél nyolctól teszi próbára a sportcsarnok acélvázát, s ha ez önmagában nem elég ok egy paksi retúrra, a szombati koncertmenüben még olyan nevek szerepelnek, mint a különlegességnek számító spanyol különítmény, a Vargas Blues Band, tavalyi elmaradt koncertje után nyilván erős nekifeszüléssel a Jamie Winchesterrel erősített Varga János Projekt, vagy populárisabb vonalon az Ismerős Arcok.
Aki már a mai műszak végeztével elrepeszt Paksig, fél öttől elcsípheti az S-Modellt, hattól a mestert, Deák Bill Gyulát, Ray Philipset és az Animals and Friendset, de a késő esti, napi záróakkord, Cliff Moore kedvéért mindenképp érdemes mára is tervezni. Megbújik a listán, de kiemelést érdemel a ma este tízkor kezdődő Hundred Seventy Split- koncert is. A név nem mást rejt, mint a Ten Years Afterből kivált Alvin Lee-t sikerrel váltó Joe Gooch saját hobbiformációját – fellépésük igazi jutalomjátéknak ígérkezik.
A vasárnapi Póka Egon Experience, a Tűzkerék xT vagy a Kormorán egy ilyen lista végén már csak mazsolának tűnik, de essék szó a kísérőprogramokról is – meglehet, a Gastroblues lelke, motorja valójában ezekben rejlik. Holnap délelőtt hagyományosan a római katolikus templom terében szólalnak meg szelídre hangszerelt bluesszámok, lélektől lélekig, utolsó nap, vasárnap délelőtt pedig főzőversenyen mérik össze tudásukat az önjelölt szakácsok. Megkötés csak egy: a fogásnak bográcsban, lehetőleg borral kell készülnie.

Indul a maraton. Rómeó még mindig vérzik, a Rockmaratonon többek között ő kezdi hétfőn, a nulladik napon, ám nem egyedül, hanem Rudán Joe-val és a Radarral, és a nagyszínpadon már előttük is szól a zene. A sorban első, délutáni fellépő egy pécsi illetőségű banda, a Clash City Rebels, és érdemes lesz a többi napon is odafigyelni a helyi erőkre, vannak bőven. A műfaj hazai színe-java (köztük Hobo egyetlen nyári fellépése) és külföldi sztárok is várhatók, például a brit Napalm Death. (R. K. K.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.