Fogadó, kaszinó, pártszékház

A Magyarok Házának ma otthont adó Semmelweis utca 1–3. szám alatti sarokház 1894–95-ben épült Czigler Győző tervei alapján. Akkor az Országos Kaszinó – kezdeményezői Wekerle Sándor, Reviczky Ambrus és Perczel Gyula – kapott itt helyet, amellyel létesítői az arisztokrácia Nemzeti Kaszinójával szemben a dzsentrik, a közhivatalnokok és a polgárok kaszinóját akarták megteremteni.

Előtte ezen a helyen állt a híres Arany Sas Fogadó. Színvonalát meghatározta, hogy aki ide készült, annak át kellett haladnia a Hatvani kapun és vámon, amit csak a tehetősebbek engedhettek meg maguknak. A szegényebb utazók, vásárosok inkább a vámon kívüli beszálló-fogadókban telepedtek le.
Az Arany Sast 1780-ban alapította Heimer Sebestyén fogadós. Az épület egy része 1790-ben leégett. Az újjáépült fogadó egyemeletes sárga épület volt, széles, kocsibehajtásra alkalmas kapuval, amely felett díszes kovácsoltvas cégér függött, levélkoszorútól övezett, aranyozott sasfigurával. A fogadó népszerűségét a vidékről Pestre látogató nemesurak alapozták meg, akik lovaiknak, batárjaiknak kényelmes szállást találtak itt. Egy Áldássy Ignác nevű földbirtokos volt a fogadó leghíresebb lakója. Még a nagy árvíz évében költözött az egyik udvari lakosztályba, s többé ki sem jött belőle, koporsóban vitték ki onnan 93 éves korában. Persze őelőtte is voltak híres lakói az Arany Sasnak. 1833-ban, amikor édesanyja és a szabadszállási főbíróné ekhós szekérrel hozták fel a gyermek Petőfit a Deák téri evangélikus gimnáziumba beíratni, e fogadóban szálltak meg. 1847–49 között Petőfiék innen vitették ebédjüket Dohány utcai lakásukra.
Itt bérelt lakosztályt, Pesten időzvén, Szemere Miklós, a kártya fejedelme, a földszinti ivóban pedig Nyáry Pál is mulatott. Itt lakott az idős Jókainé, amikor fiát meglátogatta, ahogyan Vörösmarty Mihály is, mielőtt utolsó, Váci utcai lakásába költözött.
A szabadságharcot követő években a fogadó élete mit sem változott. Létrejött a híres „Sas Kör”, melynek tagjai – Királyi Pál, Kaas Ivor, Ráth Károly, Gerlóczy Károly – később jelentős szerepet játszottak a város politikai életében. Más asztaltársaságok is alakultak színészek, írók soraiból verbuválódva. Mindennapos vendég volt többek Lendvai Márton, Vas Gereben, Sárosi Gyula, valamint a kor közismert humoristája, Bernáth Gazsi.
A fogadót 1893-ban bontották le.
A felépült kaszinó földszintjén tágas étterem volt, az első emeleten írószoba, könyvtár és néhány olvasóterem, a második emeleten kártyaszaszobák kaptak helyet. A mahagónifalakkal borított könyvtárban már kezdetben több mint 4000 kötet állt az olvasók rendelkezésére.
1919-ben a második emeletet lefoglalták, és diákotthont alakítottak ki benne, a tanácsköztársaság kikiáltása után az egész épületbe a IV. kerületi pártszervezet költözött. A kerületi direktórium az olvasóteremben tartotta gyűléseit, Wekerle szobájába a szervezet titkársága költözött.
1945-ben került az épületbe a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt országos központja. Ennek emlékét tábla őrzi az épület falán.
A Kisgazdapárt megszűnése után a Szovjet–Magyar Baráti Társaság vette birtokba az épületet, itt működött a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza is.
Forrás: Adatok a Belváros történetéhez