Akit úgy hívnak, hogy Kovács István, az csak magyar lehet. Még Romániában is így tisztelik, a hivatalos sajtó Istvan Kovacsnak írja, nem Stefannak. Sokon nem múlott az anyakönyvezett idetartozása, hiszen napjaink egyik legnevesebb futballbírója mindössze hat kilométerre a határtól, a román területen fekvő Nagykárolyban látta meg a napvilágot. Az édesanyja sváb család sarja, az édesapja magyaré, születésétől fogva román állampolgár, de 2011-ben megkapta a magyart is, amire – ezt mindig hangsúlyozza – rendkívül büszke.
A történet kezdete szokványos: a kisfiú több sportágat is kipróbált, de a foci állt hozzá a legközelebb, rendszeresen rúgta is a bőrt. A folytatás azonban egyáltalán nem hétköznapi. Tizenkét évesen a képernyő előtt lógott az 1996-os angliai Európa-bajnokság idején, folyamatosan nézte a meccseket, amelyeket
a szülei nagy meglepetésére nem futballistaként kommentált, hanem folyamatosan a játékvezetéssel foglalkozott, előre megmondta, mikor mit kell ítélni, kinek és miért jár vagy járna sárga, illetve piros lap.
Az édesapja csodálkozva kérdezte, honnan tudja mindezt, majd arra ösztökélte, hogy olvassa a szabálykönyvet, s ha eljön az ideje, vizsgázzon le.
Ez meg is történt 1999-ben, Kovács István mindössze tizennégy éves volt akkor. Komolyan vette a bíráskodást, és őt is komolyan vehették, mert öt évvel később már a harmadosztályban fújta a sípot, természetesen a felnőttek meccsein. Hamarosan szinte hihetetlen fordulat állt be a karrierjébe: 2007-ben mindössze egyetlen másodosztályú meccs vezetése után azonnal felkerült az élvonalba, és nem volt még 22 éves sem, amikor július 25-én a bukaresti Nemzeti Stadionban a Dinamo Bucuresti–Rapid Bucuresti román Szuperkupa-mérkőzésen debütált.
A magyar név nem számított, csak a teljesítmény
Három évvel később a román szövetség ajánlására tagja lett a FIFA keretének, 25 esztendősen ő volt a legfiatalabb ebben a társaságban. Bár akkor még csak román állampolgár volt, feltüntette a magyar nemzetiségét, ezért aztán nem fordulhatott elő, hogy bármilyen magyar válogatottnak vagy klubcsapatnak nemzetközi tétmérkőzést vezethetett volna, és ez a mára nézve is igaz, ugyanakkor korosztályos magyar–román találkozókon többször is fújta a sípot.
A karrierje szép lassan épült, 2012-től vezetett világbajnoki- és Európa-bajnoki selejtezőket, az első Bajnokok Ligája-meccsét 2016-ban kapta, a selejtezőben a skót Celtic fogadta a kazah Asztanát,
a főtáblán viszont csak 2021-ben, 36 évesen mutatkozhatott be az ukrán Sahtar Donyeck és az olasz Inter összecsapásán, ehhez arra is szükség volt, hogy bekerüljön az elitkeretbe.
Mindez azt is bizonyítja, hogy a magyar neve Romániában nem jelentett számára akadályt. Erről korábban ezt nyilatkozta:
A román szövetség vezetőivel soha semmi problémám nem volt. Ezzel a névvel, ha akarnám, akkor sem tudnám titkolni, honnan származom, és bár beszélek románul, az akcentusom elárulna. Úgy vettem észre, ez a téma a szurkolóknak fontosabb, a szövetségben csak a teljesítményem számított.
Nemigen érdekelték a szurkolói reakciók, például a Steaua Bucuresti (ma FCSB) és a Dinamo Bucuresti rangadóját szemrebbenés nélkül félbeszakította rasszista bekiabálások miatt, a Dinamo-tábor ugyanis cigányellenes rigmusokkal szidalmazta Florinel Comant, az ellenfél játékosát. Talán még ő is meglepődött, hogy a bukaresti média is mellé állt, dicsérte, bátor döntést emlegetett. Bár testnevelőtanári diplomát szerzett, abbahagyta a tanítást, mert nem volt ideje regenerálódni a lakhelyétől sokszor hét-nyolcszáz kilométerre levezetett meccsek után, amivel kockázatot vállalt, mert Romániában Magyarországgal szemben nincsen profi játékvezetői keret.
A romániai ProSport a 2022-es világbajnokság után csaknem egy évvel ezt írta: „nincs miért panaszkodnia a 39 éves, testnevelő tanár végzettségű Kovácsnak, hiszen az elmúlt 10 hónapban csak a játékvezetésből havonta átlagosan több mint 20 ezer dollárt keresett. Körülbelül kétszer annyit, mint egy bankigazgató, és hatszor annyit, mint Klaus Iohannis államfő.” A lap le is vezette, hogyan jött össze ez a tekintélyes összeg Kovács Istvánnak, ő pedig erre úgy reagált, hogy nagyon jót szórakozott különösen a katari fizetését taglaló híreken, és hozzátette: „Ennek az összegnek még a fele sem futott be a számlámra. A sajtóban emlegetett összeget még az a bíró sem kapta meg, aki a döntőt vezette.”
A magyar bírót kiközösítették a világbajnokságon
Ő azon a világbajnokságon egyetlen egy meccset sem kapott vezető bíróként, nyolcszor dolgozhatott viszont a pálya mellett negyedik játékvezetőként. A zuhanyhíradó szerint túl komolyan vette a fizikai felkészülést,
a mutatói jelentősen jobbak voltak, mint kollégáié, akik ezt nem vették jó néven, gyakorlatilag kiközösítették, ráadásul a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottságát irányító, nagy hatalmú olasz Pierluigi Collina sem állt mellé.
A tavalyi Európa-bajnokságon különös csúcsot állított fel: a Törökország–Csehország mérkőzésen tizenkilencszer mutatta fel a sárga lapot, ez a legtöbb az Eb-k történetében, emellett a zsebéből már a huszadik percben előkerült a piros lap is, és ez volt a legkorábbi kiállítás labdarúgó Eb-meccsen. Csak a pontosság kedvéért tegyük hozzá, hogy nem sokkal a mérkőzés vége előtt még egy cseh játékost kiállított…
És, ha már rekord: ő lesz az első játékvezető, aki teljesíti a Grand Slamet: 2022. május 25-én a Konferencialiga, 2024. május 29-én az Európa-liga döntőjét vezette, és most, 2025. május 30-án ő fújja a sípot a Bajnokok Ligája fináléjában is.
– Elképesztő volt, amikor Roberto Rosetti, az UEFA játékvezetői bizottságának vezetője felhívott. Nagyon boldog, letaglózó érzés, hogy annyi év munka után engem jelöltek a világ legfontosabb klubmérkőzésére – mondta az UEFA hivatalos honlapján olvasható interjúban Kovács István. Ebben az is kiderül, hogy az élete tíz hónapja alapvetően megváltozott, amikor megszületett a fia, Enzo. – Bíróként sokat utazunk, de amikor hazaérek Kolozsvárra, megpróbálom minden időmet a családommal tölteni. Szerencsés vagyok, hogy megtehetem.
A futball régi igazsága szerint a bíró az, akinek soha senki sem szurkol. Ez most borulhat, Kovács István megérdemli, hogy szorítsunk neki.
Magyar játékvezetők a BL-döntőkbenAz első magyar játékvezető, aki Bajnokok Ligája, akkor még Bajnokcsapatok Európa Kupája döntőjében bíráskodhatott, Palotai Károly volt, ráadásul őt kétszer is érte ez a megtiszteltetés. Először 1976. május 12-én a német Bayern München és a francia Saint-Étienne játékosait vezethette a Glasgow-i Hampton Park gyepére, a bajorok 1-0-ra nyertek, majd 1981. május 27-én a párizsi Parc des Princes-ben az angol Liverpool és a spanyol Real Madrid meccsét vezette, előbbi győzött 1-0-ra. A következő magyar Puhl Sándor volt, 1997. május 28-án már Bajnokok Ligája-döntőben dirigált a müncheni Olimpiai Stadionban, a német Dortmund 3-1-re múlta felül az olasz Juventust. A sort Kassai Viktor zárja, aki 2011. május 28-án a londoni Wembley-ben közmegelégedésre fújta a sípot a spanyol Barcelona és az angol Manchester United összecsapásán, amely után a katalánok 3-1-es sikert ünnepelhettek. Kassai Viktor nemzetközi pályafutásának a vége egybeesett Kovács István pályafutásának az elejével, így ismerik is egymást. A Magyar Nemzet kérésére Kassai Viktor ezt mondta most 41 éves kollégájáról: – A szó jó értelmében egyszerű, józan gondolkodású, rendes ember. Az edzőtáborokban kereste a társaságunkat, mindig magyarul beszélt velünk, sajnos másoknál az ellenkezőjére is volt példa. Kiváló játékvezető, aki ráadásul szerencsés is, mert mindhárom kupadöntőt megkaphatta, az UEFA jól építette fel őt. Nekem erre esélyem sem lehetett, mert a Bajnokok Ligája volt az első finálém, ez a csúcs, és ezután kevésbé rangos finálét már nem adnak egy játékvezetőnek sem. |
