Rainer M. János elmondta: a hanganyagból jól kivehető, milyen nagy nyomás alatt tartották a perben a forradalom és szabadságharc miatti szerepéért a korábbi miniszterelnököt és a hozzá közel álló politikusokat. A történész a bíró és az ügyész szövegeit pergőtűzhöz hasonlította, ám – mint hozzátette, Nagy Imre szavai, védekező tartalmuk ellenére sem hatottak puszta védekezésnek. Az ügyvédek félénk megszólalása igazolja a gyanút – mutatott rá -, hogy az ő szerepük csak a színjáték része volt, érdemi támogatást nem tudtak adni a vádlottaknak, még akkor sem, ha akartak volna. Ez utóbbit támasztja alá, hogy a peranyagot az ügyvédek mindössze három nappal a tárgyalás előtt kapták meg, holott azok terjedelme nyolc kötetet tett ki.
Rainer M. János „fantasztikus élménynek” nevezte ugyanakkor Nagy Imre beszédeit, amikor saját igazságát igyekezett megvédeni és mindenre pontosan ki akart térni. Véleménye szerint a néhai kormányfő beszédeiből kitűnik, hogy azokat már az utókornak szánta, igazából nem feltétlenül a bíróval folytatott párbeszédet, hanem a történészeknek és a következő generációknak üzent sok szövegrészletében.
Rainer értékelése szerint 1956-ban a forradalom és szabadságharc alatt rendkívüli körülmények, törvényen kívüli állapotok uralkodtak, ezért igazságtalan volt számon kérni Nagy Imrétől a per során a törvényességet. Erre a hanganyag alapján Nagy Imre is hivatkozott.
(MTI)
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
