Három dimenzióban közvetítik a szívműtéteket Debrecenben

Új videós oktatórendszert építettek ki a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában, ez az országban egyedülálló módon teszi lehetővé különböző műtétek, így például bonyolult szívműtétek háromdimenziós közvetítését - közölte Paragh György, a központ elnöke kedden, a rendszer bemutatójával egybekötött sajtótájékoztatón.

Az egyetemi tanár elmondta: a szívsebészeti központban és az új Auguszta épületben kialakított modern technikai feltételeknek köszönhetően a több száz férőhelyes tanteremben az orvostanhallgatók egyidejűleg, élő közvetítés segítségével követhetik a műtőben zajló eseményeket, a szomszédos laborban pedig a közvetített 3D-s képeken méréseket, szimulációkat végezhetnek.

A centrumban a mintegy 3,5 millió forint összértékű infrastrukturális fejlesztéssel vált lehetővé a legmodernebb technikai színvonalat biztosító, háromdimenziós videós oktatás bevezetése.

Az új rendszernek köszönhetően a szívsebészeti központban 3 szívműtőből, az Auguszta épületben pedig további 2 műtőből lehet a háromdimenziós képeket az új Auguszta tanterembe közvetíteni, ahová hanggal együtt érkezik a felvétel. Damjanovich László, a sebészeti intézet igazgatója elmondta: a rendszer azt is lehetővé teszi, hogy az orvosi beavatkozást a tanteremből végigkísérő hallgatók kérdéseket tegyenek fel az épp műtétet végző orvosoknak.

Tájékoztatása szerint a 3D közvetítés segítségével egy hatalmas kivetítőn egyszerre több mint 200 hallgató követheti figyelemmel – a tanteremben ülve – speciális polarizációs szemüvegen keresztül a műtéteket.

A sebészeti intézet tanszékeinek oktatásában a korábban alkalmazott, műtő-tanterem közötti kétdimenziós közvetítésekhez képest minőségi előrelépést jelent, hogy a hallgatók szinte úgy érzik: a műtétek részeseivé válnak a 3D (térbeli) vetítés eredményeként – mutatott rá a professzor. Az új eljárást a szakorvosképzésben és az orvos-továbbképzésben is felhasználják – tette hozzá.

Az elv, amelynek alapján a 3D rendszer működik, már a XX. század elejéről ismert. Alapja egy fotó vagy videofelvétel két kamerával egyszerre történő rögzítése, hasonló módon az emberi szem működéséhez. A képernyőre kivetített kép így egy speciális, polarizációs szemüveggel nézve térben, vagyis három dimenzióban jelenik meg.

(MTI)