Jézus születésére várva

Idén is eljött az advent, a várakozás ideje. Az egyházi év kezdetét jelentő első adventi vasárnap András napjához kapcsolódik, az ünnepi készülődés mindig a november 30-át követő első vasárnap előestéjén veszi kezdetét.

Maga az advent kifejezés a latin adventus (megérkezés, eljövetel) szóból származik, egyértelműen kifejezi, hogy a kereszténység ebben az időszakban Jézus karácsonyi megszületésének, azaz megérkezésének ünnepére készül a világon. Az 5. században még Szent Márton ünnepén, november 11-én kezdődött a karácsonyi várakozás. A Galliában elterjedt szokást a 6. században Róma is átvette, majd VII. Gergely pápa rögzítette az ünnep mai terjedelmét. Az adventi időszakban szerdán, pénteken, szombaton Európa-szerte böjtöltek, tartózkodtak a báloktól, esküvőktől.

Ugyanakkor sok helyen, magyaroknál is, Szent Andráskor kezdődtek a disznótorok, amik családi ünnepek is voltak egyben. A falusiak ekkorra már elvégezték az őszi munkálatokat a földeken. Általában már november végén, december elején leesett a hó, az emberek „beszorultak” a házaikba. A férfiak megjavították az éves munka során elhasználódott szerszámaikat, kosarat fontak, az ügyesebbek famunkákkal foglalatoskodtak. Az asszonyoknak a húsok feldolgozása és a nagytakarítások után ekkor jutott ideje a ruhák javítgatására vagy arra, hogy odaüljenek a szövőszékhez.

Az adventi időszakban nemcsak a böjti hagyományok segítik a hívők felkészülését az egyik legszebb keresztény ünnepre, hanem a roráték, a hajnali misék is. Évszádok óta kicsik, nagyok, idősek és fiatalok sietnek a decemberi hajnalokon templomba. Régen már a korai mise előtt illő volt a havat elsöpörni, a gyerekek pedig sok helyen harangszóra ébredtek, és csengettyűkkel, énekszóval ébresztgették a később ébredőket. A hívők még sötétben, kis lámpásokkal indultak el az Isten házába.

(otvenentul.hu, MNO)