– Félidejéhez érkezett a magyar soros uniós elnökség. A legutóbbi pénzügyminiszteri tanács ülésén pedig sikerült elfogadni a gazdasági kormányzást elősegítő hatos jogszabálycsomag tervezetét. Mekkora erőfeszítéseket tett a magyar elnökség ennek érdekében?
– A hatos jogszabálycsomag nagymértékben a magyar elnökség sikere. A tagállamok közötti egyeztetések ugyanis kevéssel a magyar elnökség előtt, míg az érdemi tárgyalások januárban kezdődtek el. A játéknak azonban még nincs vége. A gazdasági kormányzásról szóló jogszabálycsomagról az Európai Parlamenttel is meg kell állapodni. Az Európai Tanács (EiT) múlt heti ülésén azonban nemcsak ebben, hanem az európai szemeszterrel kapcsolatban is sikerült előrelépést elérnünk. A tervezett lépéseket elvégeztük, az Európai Tanács általános és makrogazdasági iránymutatásokat fogadott el, amelyeket a tagállamoknak figyelembe kell venniük, és be kell építeniük a reformprogramjaikba. A nemzeti reformprogramokat április közepéig kell benyújtani a bizottságnak. Az európai szemeszter kialakítása során az első lépés a bizottság éves növekedési jelentésének (AGS-stratégia) közzététele volt január 12-én. Az előterjesztést mi a különböző tanácsi formációkban megtárgyaltuk, és sikerült egy jelentésbe összefoglalni azt a vitát, amelyeket az elmúlt három hónap során lefolytattunk.
– Mi kell ahhoz, hogy egy ilyen egyezség megszülessen? Hogyan zajlanak az egyeztetések?
– A folyamat úgy néz ki, hogy létrehoztunk egy ideiglenes munkacsoportot a tanácsban. Ebben minden tagállam részt vesz, a munkacsoportot Kármán András, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára vezeti. A munka úgy indult, hogy az Európai Bizottság már szeptember végén jogszabályjavaslatokat tett le az asztalra, és a munkacsoport ezeket tekintette át pontról pontra. Emellett iránymutatást adott még a magyar elnökségnek, a tavaly október végén elfogadott, Herman Van Rompuy vezette, pénzügyminiszterekből álló gazdasági irányítási munkacsoport jelentése is, az úgynevezett task force, amely felvázolta a gazdasági kormányzás fő elemeit. Az elnökség feladata pedig az, hogy a jelentésben szereplő irányelvek mentén meggyőzze az egyes tagállamokat, egységes nevezőre hozza az álláspontokat. Az uniós pénzügyminiszterek tanácsának (Ecofin) február közepi ülésén például még több mint tíz, politikailag érzékeny kérdés nyitott volt. Többek között az Olaszország számára igen problematikus pont, hogy mennyire kelljen csökkenteni valakinek az államadósságát, ha az meghaladta a 60 százalékot. De az is vita tárgyát képezte, hogy hova folyjanak be azok a bírságok, amiket majd a túlzottdeficit-eljárások során szednek be. A legutóbbinál például abban egyeztünk meg, hogy ezek az összegek a jelenlegi átmeneti pénzügyi válságkezelő alapba (EFSF) kerülnek. A tárgyalások alapvetően négy szinten zajlottak: munkacsoporti (a gazdasági és pénzügyi bizottságban, az EFC-ben), állandó képviselői (Coreper) és pénzügyminiszteri szinten. A munkacsoport ráadásul nagyon gyakran, hetente kétszer ült össze, és az egyes találkozók között rendszeres egyezetéseket folytattunk azok az országokkal, amelyeknek voltak még fenntartásai, problémái ezzel kapcsolatban. Az elnökség egyik fontos feladata, hogy az ilyen ügyekben meg kell győzni a tagállamokat, és ki kell alakítani a mindenki által elfogadható kompromisszumot. A háttérben pedig komoly diplomáciai munka folyik, mindenki a saját csatornáján hozzá tud járulni – így a Külügyminisztérium is – ahhoz, hogy egy ilyen konszenzus megszülethessen.
– A napokban megegyezés született az euróövezet versenyképességét elősegítő euró plusz paktumról is, amelyhez csatlakozhatnak a közös valutát nem használó tagállamok is. Hogyan sikerült megoldani azt a kettősséget, hogy soros elnökként mindent megtettünk a megállapodás létrejöttéért, ám mint tagállam nem csatlakoztunk hozzá?
– Ez a paktum arról szól, hogy meg kell erősíteni az euróövezetet, illetve erősíteni kell a versenyképességet. Ez egy kormányközi alapon, nem az uniós jogi keretek között zajló együttműködés. Magyarország egyébként egy kivétellel az összes célkitűzéssel egyetért. A magyar gazdaságpolitika tehát osztja ezeket a célokat, sőt korábban ebbe az irányba tettünk lépéseket, és ezt a jövőben is szeretnénk folytatni. Csak hogy kiemeljek néhány példát: folyamatban van az adósságfék beépítése az alkotmányba, vagy a nyugdíjkorhatár kérdése, amit a paktum szerint a várható élettartamhoz kell igazítani. Nálunk a nyugdíjkorhatár jelenleg igen magas, így ez teljes mértékben megfelel ennek az elvárásnak.
– Ennek ellenére Magyarország még kivár. Miért? Ennyire problematikus az adóharmonizáció kérdése?
– Magyarországnak van egy versenyképes vállalati adórendszere, amely, ha belépnénk, csorbulna, azaz gyengülne a versenyképességünk, alapvetően tehát a vállalati adórendszer versenyképessége miatt döntött így a kabinet. Egyébként az euróövezet országainak, valamint a rajtuk kívül csatlakozó hat tagállamnak a következő hetekben vállalásokat kell tenniük. Ezeket be kell építeni a nemzeti reformprogramba, amelyet júniusban az Európai Tanács áttekint. A nemzeti reformprogramon egyébként Magyarország is dolgozik, tulajdonképpen semmi nem gátol meg minket, hogy a paktumban szereplő egyes kérdések tekintetében is megfogalmazzunk célokat, kivéve az adóharmonizáció területét.
– A magyar kormányon belül volt-e vita a belépésről?
– Természetesen minden országnak felkínálták a lehetőséget, ezért itt is felmerült. A kormány komoly vizsgálatokat, illetve hatástanulmányokat végzett, és ennek alapján született meg a döntés, hogy nem csatlakozunk. Mivel a paktum a vállalati adórendszert hátrányosan érintené, és ez egy bizottsági tanulmány szerint is a GDP 0,4-0,9 százalékával vethetné vissza a gazdasági növekedést.
– Az arab világban zajló események miatt többen is felvetették az EU szomszédságpolitikájának átalakítását, átrendeződését. Mennyiben módosítják ezek az események az ezzel kapcsolatos elképzeléseket?
– Ezeknek valóban komoly hatásuk van a magyar elnökségi programra, ám a váratlan eseményeknek nem szabad csökkenteniük az egyéb, már eleve meglévő feladatainkat. Menetrend szerint tehát minden ügyet vinnünk kell előre, ezek pluszfeladatok, ám ezekre az égető kérdésekre is választ kell találnunk. Amikor február közepén Lampedusán megjelentek az Észak-Afrikából érkező bevándorlók, nekünk rögtön döntést kellett hoznunk, hogy ezt miként kezeljük. Így ennek megfelelően a kérdést azonnal bevittük az egy héttel később összeülő belügyminiszteri tanácsülésre, szorosan együttműködtünk a bizottsággal, illetve az olasz hatóságokkal. Megkérdeztük az érintetteket, hogy mire van szükségük. A bevándorlás kérdése hangsúlyos téma lesz a következő hónapokban, az elnökségünk következő és egyben utolsó Európai Tanács-ülésének is ez lesz az egyik fő napirendi pontja. Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata egyébként folyamatban van. A tervek szerint április közepére zárult volna le, ám úgy néz ki – mivel a keleti partnerség csúcstalálkozóra technikai okok miatt csak az év második felében, a lengyel elnökség alatt, magyar társrendezésben kerül sor –, több idő lesz a kidolgozásra, és az Európai Bizottság javaslata így várhatóan május végéig készül el. Ebben már nyilvánvalóan lesznek javaslatok arra vonatkozóan is, hogy hogyan kellene átalakítani a rendszert, illetve a jövőben hogyan nézzen ki az EU szomszédságpolitikája. Ebben számos új elem jelenhet meg, így Magyarország is tett egyébként ilyen javaslatokat. Martonyi János például számos alkalommal elmondta, hogy Magyarország szeretné megosztani a rendszerváltás tapasztalatait a most éppen átalakuló arab az országokkal.
– Az új geopolitikai helyzetben csökkenhet a keleti térségre fordított támogatások összege?
– Ez egy nagyon fontos kérdés. Mi mindent megteszünk azért, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne csökkenjenek a keleti térségre szánt források összege, még ha a déli országoknak jelenleg nagyobb pénzügyi támogatásra is van szükségük.
– Azt lehet tudni, hogy az EU milyen forrásokat csoportosítana át ennek a helyzetnek a kezelésére?
– Van még sok fel nem használt forrás, amiket föl lehet szabadítani. A korábbi időszakhoz képest közel egyharmaddal nőtt a szomszédságpolitikára fordítható összeg, és a 2007–2013 közötti költségvetési periódusban eléri a 12 milliárd eurót. Ehhez járul még az Európai Befektetési Bank által biztosított, a korábbinál lényegesen magasabb, 12,4 milliárd eurós hitelösszeg is. A támogatások egyharmadát a keleti, míg kétharmadát a déli régió kapja.
– A japán katasztrófa is átrajzolta az elnökségi naptárat. Az atomenergia kérdésében pedig komoly vita alakult ki a tagállamok között. Úgy tűnik azonban, hogy az uniós atomerőműveket komoly teszteknek vetik alá. Itt milyen menetrenddel számolnak?
– Ebben a kérdésben – amely szintén szóba került a legutóbbi tanácsi ülésen – konszenzus alakult ki, azaz megindulnak az atomerőművek működését átvilágító stressztesztek. Ennek pontos részleteit – hogy az átvilágítások milyen típusúak legyenek, és mire terjedjenek ki – rövid időn belül a bizottságnak kell előterjesztenie, az átvizsgálások június–július körül elindulhatnak, és akár év végéig le is zárulhatnak. Az energiapolitikának ez a kérdése – milyen energiát használunk, milyen arányban – ugyanakkor tagállami hatáskörbe tartozik, ebbe az Európai Uniónak nincsen semmifajta beleszólása. Mindenki saját maga dönti el, hogy használ-e atomenergiát vagy sem. Természetesen itt alapvetően Németország és Franciaország álláspontja eltérő. Párizs ugyanis világossá tette, hogy nekik nagyon fontos az atomenergia. Az azonban fontos kompromisszum, hogy önkéntes alapon ugyan, de minden atomerőművet ellenőrzés alá vetnek. Fontos az is, hogy az átvilágítások során a legmagasabb sztenderdeket, előírásokat kell alkalmazni. A tagállamok abban is egyetértettek, hogy a stresszteszteket nemcsak az EU-n belül lenne jó elvégezni, hanem meg kellene győzni a környező országokat, hogy ők is vessék alá hasonló vizsgálatnak saját atomerőműveiket.
– Mondjuk Ukrajnában és a Nyugat-Balkánon?
– Igen. Emellett van olyan törekvés is, amely a szomszédos országok mellett világszerte kiterjesztené a stressztesztek alkalmazását, és ez nemcsak a már létező, hanem az építés alatt álló vagy tervezett atomerőművekre is vonatkozna.
– Ez lehet-e feltétel például a keleti partnerség országaival szemben?
– Ez bennünk így nem merült fel, de az érintett országoknak, így például a balti tagállamoknak ez fontos. Sőt kifejezett kérésük volt, hogy foglalkozzunk a szomszédos országok atomerőműveivel is. De a kérdés – amelyet szintén felvettünk az Európai Tanács napirendjére – azért is érdekes, mert nemcsak azt vizsgáljuk, hogy a Japánban kialakult helyzetnek milyen hatásai lehetnek az atomerőművekre, hanem azt is, hogy a japán és a jelenlegi líbiai helyzet hogyan hat az energiaszektorra és az energiapiacra. Sokat foglalkozunk azzal, milyen megoldásokat tudunk találni erre a komplex problémára, főleg most, mikor a válságból kivezető utat szeretnénk megtalálni és a tartós gazdasági növekedést elérni az Európai Unióban.
– Az atomenergia körül kialakult viták befolyásolják a paksi atomerőmű működését?
– Orbán Viktor és Fellegi Tamás is elmondta az Európai Tanácsban, hogy Magyarország kész elvégezni a stressztesztet, illetve hogy a paksi atomerőmű megfelel a legmagasabb biztonsági előírásoknak. Ilyen módon, azt gondolom, ez nem befolyásolja semmilyen formában a magyarországi atomenergia helyzetét.
– Lengyelország – nem túl tapintatosan – a korábban Magyarországra tervezett, ám a lengyel elnökség idejére áttett, keleti partnerség csúcs május végi időpontjára egy ahhoz hasonló, a térség és a partnerségben részt vevő néhány ország elnökével és Barack Obamával kiegészülő államfői találkozót szervez. Egyeztetett erről Varsó a magyar elnökséggel?
– A találkozó nem uniós rendezvény lesz, a lengyelek pedig maguk kezdeményezték, már ha jól emlékszem egy évvel ezelőtt, és azon csak a térség államfői, illetve a sajtóhírek szerint Barack Obama – aki amúgy a keleti partnerségi csúcson nem vett volna részt, és a Lech Kaczynski temetésére tervezett útját az izlandi Eyjafjöll vulkán kitörése miatt kellett lemondania – lesznek jelen. A találkozó nincs összefüggésben a – várhatóan szeptember végén, október elején, a magyar elnökséggel közösen megrendezésre kerülő – keleti partnerség csúccsal.
– Mintha lelassult volna a horvát csatlakozás üteme. Hol tartanak a tárgyalások? Mikor kerülhet sor a még nyitott hét fejezet lezárására?
– A tárgyalások nem lassultak le, minden eddiginél intenzívebben folynak. Amiért az a látszat keletkezhet, hogy lassult, az azért van, mert most, a tárgyalások végén a legnehezebb fejezetek tárgyalásánál tartunk, ami sok munkával jár, mégis a látványos eredmények száma korlátozott. Már csak hét fejezetet lehet lezárni, ez a célunk. Horvátország csatlakozási folyamatában fontos állomás volt a bizottság március eleji jelentése az igazságszolgáltatásról szóló fejezetről, amelyben az EB számos intézkedést jelölt meg a fejezet lezárhatósága érdekében. Az a benyomásom, hogy Horvátország komolyan vette a jelentést, és komoly munkát végez az összes feltétel teljesítése érdekében, az erőfeszítéseiről rendszeresen beszámol a bizottságnak és a tagállamoknak. Tegnap én is kaptam egy előrehaladási jelentést a horvát nagykövettől. Ezt az elkötelezettséget fent kell tartania, és ebben az esetben lehet esély a tárgyalások lezárására. A tárgyalások következő fordulójára egyébként április 19-én kerül sor. A mezőgazdasággal és a regionális politikával foglalkozó fejezeteket szeretnénk lezárni. Még ezután is marad öt fejezet, azonban amennyiben Horvátország jó eredményeket tud felmutatni az igazságszolgáltatási fejezetben, akkor teljesíthető a célkitűzésünk. Ebben május közepén-végén fogunk tisztábban látni.
– Sok vita övezi Románia és Bulgária schengeni belépőjét. Sikerült-e valamelyik, a két ország csatlakozását ellenző tagállammal kompromisszumot találni?
– Próbálunk egy olyan megoldást keresni, amely oly módon ad választ néhány tagállam kérdéseire és aggályaira, hogy közben megteremti a bolgár–román schengeni csatlakozás lehetőségét. Négy országban jártam az elmúlt három hétben, hogy részletesen megismerjem a német, francia, finn, holland álláspontot. Azt tapasztaltam, hogy egyre több helyen felmerül a teljes schengeni rendszer megerősítésének igénye. Ennek az észak-afrikai események különös jelentőséget kölcsönöznek. Néhány tagállam biztosítékot szeretne kapni, hogy Bulgária és Románia mindent megtett a korrupció elleni küzdelemben, átalakította az igazságügyi rendszerét oly módon, hogy például egy korrupt tisztviselőt valóban el is ítéljenek. Keressük a mindenki számára elfogadható megoldást, bár úgy tűnik, Németország kedvezően reagált javaslatainkra, ennek ellenére tovább dolgozunk, hogy az elnökség végéig ez megszülethessen. A megoldás, bármennyire is szeretnénk, nem csak rajtunk múlik.
