Csak külföldön találkozhatunk magyar orvosokkal?

Kilátástalan helyzetben a magyar egészségügy. A magyar orvosok hátrahagyják országukat és külföldön próbálnak szerencsét a jobb megélhetés érdekében. Orvosnak lenni nem egy munka, hanem hivatás, egy életforma, ami sokszor 40-50 órás folyamatos ébrenléttel és az éhenhaláshoz sem elég bérezéssel párosul. Ahogyan Szócska Miklós egészségügyi államtitkár fogalmazott: hatalmas a zűrzavar, melynek rendbetétele gigászi munkát igényel. Az MNO utánajárt, hogyan látják a fiatal orvosok, szakemberek az egészségügy jelenét és jövőjét.

Az MNO Papp Magort, a Magyar Rezidens Szövetség elnökét kérdezte a kórházátalakításokról és arról, hogy milyen úton halad ma az egészségügy. Kérdésünkre elmondta, hogy az általános tapasztalat azt támasztja alá, hogy az emberek számára fontosabb az ellátás minősége, mint az, hogy egy kórház közel legyen a lakóhelyükhöz. A jelenlegi struktúra fenntartásához nincs megfelelő mennyiségű orvos, szakdolgozó, és kevés a forrás is.

Szerkezetátalakítás esetén egy nagyobb szakmai közösség koncentráltabb keretek között tudhat dolgozni. Az ellátás évek óta veszélyben van, és csak szabálytalanságok árán fenntartható. Belegondolni is rossz, hogy hány beteg látta már ennek a kárát – szögezte le Papp Magor. Van olyan szakterület, ahol a minimumfeltétel szerinti létszám fele sincs meg. Éppen ezért újra kell definiálni a humánerőforrás szempontjából is az ellátórendszert.

Papp Magor szerint a közvélemény fel sem fogja, hogy mekkora a baj, elmondása szerint egyes régiókban már néhány orvos elvándorlása is képes lenne működésképtelenné tenni az egész ellátórendszert. Forrásbevonás nélkül ez a drámai folyamat megállíthatatlan.

Önálló megbecsülésre van szükségük

Tavaly 1100 orvos hagyta el az országot, a 2009-es adatokhoz képest ez már 200-zal több orvost jelent. A tendencia tehát gyorsulást mutat, 2013-ig elérheti a 4000 orvost is, és ehhez még hozzá kell adnunk azt a több mint 2000-et, aki nyugdíjba megy – tájékoztatott a szövetség elnöke. Papp Magor szerint önálló megbecsülésre van szükségük az orvosoknak. Egy markáns társadalmi csoport került kiszolgáltatott helyzetbe. Az egészségügyre még vár a rendszerváltás, változtatni kell az elmúlt 21 év halogató hozzáállásán – mondta el.

A negyvenes korosztály az, amely igazán megrendült egzisztenciálisan, de a fiatal orvosoknak sincs jövőképük. Azok, akik a 2000-es években szereztek diplomát, még reménykedtek, de aztán szembesültek a 80-90 ezer forintos bérekkel. Szemléletes az a felmérés, amelyet az orvostanhallgatók között végeztek el 2200 medikus részvételével. Az első és második évfolyamon a megkérdezettek 90 százaléka újra az orvosi pályán indulna el, ha tehetné, a harmadik és negyedik évfolyam hallgatóinak kétharmada, míg az ötödik és hatodik évfolyamon már csak a tanulók 50 százaléka érezte úgy, hogy ha újra dönthetne, ismét orvosnak tanulna.

Meg kell élni valamiből

A magyar orvosoknak is meg kell valamiből élniük, családjuk ugyanúgy van, mint külföldi kollégáiknak, tehát létkérdés az, hogy találnak-e megfelelő munkát akár itthon, akár külföldön. Lassan nincs olyan kórház az országhatáron túl, ahol ne dolgoznának magyar orvosok, „hol van a hazaszeretet, amikor nem tudjuk, miből neveljük fel a gyerekeinket?” A külföldön élő magyar kollégák tapasztalatai, a külföldi életszínvonal, a sokszor 40-50 órás folyamatos ébrenlét arra sarkallja a magyar szakembereket, hogy külföldre utazzanak munkát vállalni.

Jelenleg 50 százalék fölött áll a friss diplomások elvándorlásának aránya, kialakulóban van egy generációs szakadék. Egy magyar orvos már a külföldi fizetések ötödéért is maradna, most azonban „vesztenek az önbecsülésükből, mikor megkapják a bérüket” – válaszolta Papp Magor arra a kérdésre, hogy mi áll a magyar orvosok külföldi munkavállalásának hátterében. Hangsúlyozta, hogy a közös cél érdekében társadalmi összefogás szükséges, nem szabad, hogy a politika színterévé váljon az egészségügy.

Drámai folyamatok zajlanak

A Magyar Rezidens Szövetség elnöke értékeli az egészségügyért felelős államtitkárság eddigi erőfeszítéseit. Ezzel együtt is a szövetség április közepén levélben fordult Orbán Viktorhoz. Papp Magor a levéllel kapcsolatban elmondta: a drámai orvoselvándorlás miatt a betegek jövőbeli ellátása az egészségügyi kassza pillanatnyi kereteiből már nem lehetséges, ezért kormányzati elsőbbséget kell kapjon az egészségügy megmentése. Ebben kérték a miniszterelnök segítségét – mondta el.

A szellemi munka becsületét kell visszahozni

Magyarországon a bérezési politika az elmúlt 20-30 évben kisiklott, a szellemi munka becsületét kell visszahozni. Ha az orvosok megbecsülésének akár hazai, akár külhoni munkavállalásának hátterét szeretnénk megvizsgálni, két alapvető komponenst kell figyelembe venni. Az egyik ilyen komponens a beteg, a másik pedig az orvos. Az, hogy a beteg fizet az orvos számára, az meglehetősen elterjedt módszer. Ezen nincsen mit szégyellni – mondta el az MNO-nak dr. Pavlik Gábor, a Semmelweis Egyetem tanára. Egy orvos három-négy munkát is vállal egyszerre, végez a fő munkahelyén, majd megy, és ügyeletet vállal. Valóban megalázó ez a pénzösszeg, amit kapnak az orvosok. Egy kezdő orvos – praxis híján – nem jut hálapénzhez, ez áthidalhatatlan generációs és szociális gátat képez. „A családalapítás, a jövő megalkotása nem teszi lehetővé, hogy valaki luxusból nyomorogjon” – mondta el.

Ma még van, holnap pedig már nem lesz

Két út van arra, hogy egy fiatal orvos megéljen, az egyik az, hogy látástól vakulásig dolgozik, a másik a paraszolvencia. A hálapénz olyan, hogy ma még van, holnap pedig már nem lesz. Mondhatjuk egy orvosnak, hogy addig próbáld a betegtől kiszedni, ameddig jól élsz? Ez nem megoldás, a végére nem lehet megszabni a határokat – szögezte le. Beállhat egy olyan jelenség, hogy a röntgenorvos, az aneszteziológus vagy a labororvos többet keres hálapénz hiányában is, de a sebész meg a szülész már fizetést sem kap, mondván, ő olyan, mint a pincér vagy a fodrász – vélekedett dr. Pavlik.

Orvoshiány van, régen az orvosi egyetemekre nem lehetett bejutni, most meg pont az ellenkezője tapasztalható. Egy komplex átalakításra van szükség, hiszen azokat, akik orvosnak tanulnak, a fizetéssel lehetne ösztönözni, ugyanakkor ha a nettó bérek emelkednek a kezdő orvosok esetében, akkor az osztályvezető orvosok bérét is növelni kell. Ha egy bankba bekerül valaki takarítóként, és többet keres, mint egy kezdő orvos, akkor miről beszélünk? Az orvosi szellemi szintet meg kell fizetni. Értékrendtorzulás van az országban, ezt kell visszaállítania a mostani kormánynak. Nagyon nagy feladat vár rájuk. Jogállam lévén, a megérdemelt megbecsülést adózottan, nyugdíjba beszámíthatóan kellene megkapniuk az orvosoknak. Gondoljunk bele, hogy legalább tíz év kell egy jó szakmai alap eléréséhez. Az orvosok a vasárnapi ebédtől pattannak fel azért, hogy ellássák a feladatukat. „Ez nem munka, hanem hivatás, kevés az olyan orvos, aki azt mondja, hogy a csekély fizetése miatt nem látja el a vakbélpanaszost” – mondta el dr. Pavlik Gábor.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy nyugaton a magyar orvosokat azért is várják szívesen, mert jól képzett és olcsó munkaerőnek számítanak – zárta szavait.