A Színvonalas oktatás – a tankönyv mint nemzeti érték című szimpózium nyitó előadásában a szakpolitikus úgy fogalmazott: „indokolt és helyes hozzányúlni az iskolák fenntartásának kérdéséhez”, de a teljes államosítás „a ló másik oldala lenne”, mert az egy nagy bürokratikus rendszer létrehozását feltételezné.
A jó megoldás szerinte az, ha „az állam magához húzza” a kistelepülések oktatásának feladatát, ugyanakkor módot ad a nagyobb településeknek az iskolafenntartásra.
Pokorni Zoltán hangot adott annak a véleményének, hogy ideálisak azt tartotta volna, ha „nem erővel veszik el” az önkormányzatoktól az iskolák fenntartási jogát, hanem a lehetőséget teremtik meg, hogy átadják a kisebb önkormányzatok az iskoláikat az államnak, de „ebben a meggyőződésemben kisebbségben maradtam a frakción belül”.
Ahhoz, hogy az állam finanszírozni tudja a fenntartásába kerülő iskolákat, 2013-tól bizonyos forrásokat elvon majd az önkormányzatoktól, így a személyi jövedelemadó, a gépjárműadó és az iparűzési adó meghatározott részét, ezek a tervek szerint mintegy 360 milliárd forintot tesznek ki. Ahol az iskolák a települések kezében maradnak, a működési forrásokat megkapják az önkormányzatok az államtól – tette hozzá.
„Hallatlan jó, innovatív lehetőség”
Pokorni Zoltán problémaként említette, hogy a szülőknek „meg kell vásárolniuk” a külön nyelvi órát, a művészeti képzést, a sportolási lehetőséget, akiknek a szülei pedig erre nem képesek, azok kimaradnak ebből a lehetőségből. Az egész napos iskolát ezért „hallatlan jó, innovatív lehetőségnek” nevezte, mert minderre lehetőségük lesz ingyen a diákoknak, ezt azonban véleménye szerint nem lehet egyetlen lépésben, kötelező módon bevezetni, öt-nyolc évre lenne szükség hozzá.
Az oktatáspolitikus szólt arról, hogy a pedagógus-életpályamodell „nem bérpolitika, hanem stratégiai vállalkozás”, amely megszüntetheti egyebek mellett a szakma elöregedését, azt, hogy egyre kevésbé vonzó ez a pálya, és egyre többen mellékállást vállalnak.
A pedagógusképzésben ösztöndíjat kell adni rögtön a sikeres felvételi után a legtehetségesebb fiataloknak. Ezzel elkerülhető lenne a jelenlegi helyzet, melyben annyi hallgatót sem tudnak felvenni, amennyi hely van a felsőoktatásban – hangsúlyozta.
Kitért arra, a pálya elején kell megemelni legjobban a tanárok fizetését, utána lassabban, nyugdíjazásuk előtt órakedvezményt kell nekik adni, a többletmunkát pedig jobban meg kell fizetni. Ha ezekre nincs pénz, „akkor el kell halasztani, vagy egy adott szakterületre kell fókuszálni”.
