Az MSZP megállapodást kezdeményez a kormány, a demokratikus politikai pártok, a szakszervezetek és a munkaadók képviselői között egy olyan gazdasági programról, amely segíti a növekedés beindítását és az IMF–EU-megállapodás alapja lehet – jelentette be Szekeres Imre, a szocialisták gazdaságpolitikai kabinetjének vezetője.
Az MSZP-s képviselő jelezte: pártja a megállapodással a növekedést ösztönző modernitás mellett igazságosabb adórendszerre, valamint esélyegyenlőséget biztosító egészségügyi és oktatáspolitikára tesz javaslatot. Szekeres azt is közölte, hogy augusztus 1-jén konzultációt indítanak az MSZP weboldalán, ahol az érdeklődők véleményezhetik a szocialisták májusban, az Ajánlat Magyarországnak című programvázlatban nyilvánosságra hozott szakpolitikai javaslatait.
Nem értik
A Gyurcsány Ferenc fémjelezte Demokratikus Koalíció azonban keddi közleményében jelezte: szerintük a Fidesszel nincs miről egyezkedni gazdaság- és társadalompolitikában, úgy látják, hogy a „demokratikus pártok közös feladata meggyőző ellenzéki alternatíva felállítása”. A Bauer Tamás alelnök által jegyzett közleményből kiderül, hogy a DK nem is érti, hogy miért és miről akarnak a szocialisták egyezkedni a kormánypárttal, amikor Orbán Viktor világossá tette: nem enged a Fidesz gazdaságpolitikájából. Bauer szerint „ma nem tudjuk, hogyan képzelik a szocialisták a befektetők bizalmának visszaszerzését”.
A szocialista párttól az egykori szabad demokrata képviselő azt kérdi, készek-e például eltörölni a bankokat és a nagyvállalatokat sújtó különadókat, a versenykorlátozó intézkedéseket. Továbbá azt is szeretné tudni Bauer, hogy az MSZP a második szja-kulcs mellett bevezetné-e „a nagy értékű ingatlanok és luxuscikkek adóját, visszahozni a nagy örökségek illetékét”. A Gyurcsány-párt arra kíváncsi, hogy „egyáltalán készek-e a szocialisták nyíltan beszélni arról, hogy milyen intézkedésekre lesz szükség a Fidesz-kormány után, vagy csak azt ismételgetik, ami népszerű”.
Nem az első
Korábban a DK szegedi koordinátora, Orosz Gábor bíráltra a szocialistákat, mondván: „a baloldali képviselő urak a 2010-es brutális vereség után egyszerűen képtelenek fölébredni ebből a tetszhalott állapotból, a totális nihil, ami jellemzi őket”. Azzal is megvádolta a szocialistákat, hogy csak a szavak szintjén szorgalmazzák a „demokratikus erők összefogását” és hogy azt szeretnék, ha megmaradna a hegemóniájuk. Megkeresésünkre a szegedi MSZP nem kívánta kommentálni Oroszék szavait.
Máskor Debreczeni József, a gyurcsányisták alelnöke fogalmazott majdnem szó szerint így, amikor Mesterházy Attilának írt nyílt levelet. A közíró azt fájlalta, hogy egy, az Orbán-kormányt értékelő vitanap kezdeményezéséhez a szocialisták a Jobbik-frakció tagjainak aláírását kérték, nem pedig a nyugatos, nyitott, liberális szociáldemokratákét. Debreczeni szerint ugyanis az esetleges személyes érzelmek ereje „nem lehet elegendő ahhoz, hogy igazolásul szolgáljon a neonácikkal való olyan együttműködéshez, amelyet egy demokratikus párt negligálása kísér”.
Szabó minősítette otrombaságnak
Márciusban pedig megint csak egy szimbolikus ügy kapcsán esett egymásnak a két baloldali formáció: történt, hogy négy szocialista képviselő – Harangozó Gábor, Kovács László, Molnár Zsolt és Pál Béla – megszavazta a hat évvel ezelőtti őszi tüntetések brutális leverését kivizsgáló Balsai-jelentés elfogadását. Az MSZP-sek azt nyilatkozták, hogy félrenyomtak, Molnár Csaba számon kérő nyílt levelét támadásnak értékelte Harangozó Gábor elnökségi tag, az ő írását viszont már a DK-s Szabó Zoltán minősítette otrombaságnak.
A kutya-macska barátság mondjuk borítékolható volt annak fényében, hogy amikor a gyurcsányisták döntöttek a frakcióalapításról, és az MSZP részéről Tóbiás József úgy kívánt sok sikert az új SZDSZ-típusú liberális párthoz, hogy közölte a sajtó képviselőivel: a DK-sok kiléptek a szocialista képviselőcsoportból, nem pedig kiváltak. Szavazáskor pedig a szegfűsök nem nyomtak gombot.
