Máskor Debreczeni József, a gyurcsányisták alelnöke fogalmazott majdnem szó szerint így, amikor Mesterházy Attilának írt nyílt levelet. A közíró azt fájlalta, hogy egy, az Orbán-kormányt értékelő vitanap kezdeményezéséhez a szocialisták a Jobbik-frakció tagjainak aláírását kérték, nem pedig a nyugatos, nyitott, liberális szociáldemokratákét. Debreczeni szerint ugyanis az esetleges személyes érzelmek ereje „nem lehet elegendő ahhoz, hogy igazolásul szolgáljon a neonácikkal való olyan együttműködéshez, amelyet egy demokratikus párt negligálása kísér”.
Szabó minősítette otrombaságnak
Márciusban pedig megint csak egy szimbolikus ügy kapcsán esett egymásnak a két baloldali formáció: történt, hogy négy szocialista képviselő – Harangozó Gábor, Kovács László, Molnár Zsolt és Pál Béla – megszavazta a hat évvel ezelőtti őszi tüntetések brutális leverését kivizsgáló Balsai-jelentés elfogadását. Az MSZP-sek azt nyilatkozták, hogy félrenyomtak, Molnár Csaba számon kérő nyílt levelét támadásnak értékelte Harangozó Gábor elnökségi tag, az ő írását viszont már a DK-s Szabó Zoltán minősítette otrombaságnak.
A kutya-macska barátság mondjuk borítékolható volt annak fényében, hogy amikor a gyurcsányisták döntöttek a frakcióalapításról, és az MSZP részéről Tóbiás József úgy kívánt sok sikert az új SZDSZ-típusú liberális párthoz, hogy közölte a sajtó képviselőivel: a DK-sok kiléptek a szocialista képviselőcsoportból, nem pedig kiváltak. Szavazáskor pedig a szegfűsök nem nyomtak gombot.
