A szakember megjegyezte, a sikerhez nagyban hozzájárult, hogy a 2010-es borsodi árvíz tapasztalatai alapján átszervezték a katasztrófavédelmet, és a korábban külön állami és külön önkormányzati feladatokat és a munkaszervezést egységesítették. A védvonalakon vészhelyzetben így hivatásos katasztrófavédelmi tisztek irányítottak, miközben biztosították a nemzetgazdasági tartalékokhoz való gyors hozzáférést is.
– A márciusi hóhelyzet kezelése kapcsán kapott az OKF és a Belügyminisztérium is hideget, meleget. Az árvízi védekezés levezénylésében azonban még az ellenzék sem talált kifogásolnivalót.
– A téli teljesen más helyzet volt. Először is leszögezhetjük, hogy Magyarországon márciusban háromméteres hófalakra nemigen számít senki. A probléma fő forrása pedig az volt, hogy a hófúvásban több tömeges baleset történt, és a vészhelyzet az ország tizenhárom megyéjében alakult ki egyszerre, méghozzá azonnal. Háromszáznyolcvanezer ember került veszélybe, huszonhárom vonat akadt el, a megyei erőket nem tudtuk átcsoportosítani, mert akkor az ő megyéjükben ki mentett volna? A honvédséget promt nem lehetett bevonultatni, mert a katonák otthonukban voltak, ezért azokkal az erőkkel operáltunk, amelyek rendelkezésre álltak. A dunai árvíz előtt volt lehetőségünk a felkészülésre, a logisztikai készletezésre, előreszállításra, egységek átcsoportosítására, elhelyezésére, a kitelepítési tervek elkészítésére – hozzátenném, hogy a kitelepítési tervünk a hóhelyzet során is működött, mindenkit kimentettünk, senki nem fagyott meg. Az is példátlan, hogy másfél nap alatt helyreállítottuk három megyében az áramellátást, miután a szolgáltatók villanyoszlopai sorra dőltek ki a rájuk nehezedő jég súlya alatt. Egyszóval: a márciusi extrém, hirtelen kialakult helyzet volt, míg az árvíz prognosztizálható, a rendszer egészét megmozdító, a nemzetgazdasági tartalékokra építő, más módon finanszírozott, más jogrendben, kihirdetett veszélyhelyzetben működtetett hatalmas erőfeszítés.
– Nem sokkal később már a júniusihoz hasonló árvíz réme fenyegette az országot.
– Márciusban, áprilisban olyan árvízi helyzet alakult ki, amelyet kevéssel előtte tudtunk csak meg; Magyarország legtöbb folyója, patakja kezdett egyszerre áradni, a Tiszától a Muráig. A hirtelen esőzés és hóolvadás következtében létrejövő villámárvizek kiegészültek a nem mindennapi mértékű belvízzel. A tizenkilenc megyében úgy tudtunk sikerrel védekezni, hogy induló logisztikai készleteink voltak, villámgyorsan lehetett eszközöket, szakembereket küldeni a beavatkozás helyszínére. Az események azt jelezték: a rendszer működőképes, és komoly lakossági támogatásra számíthatunk. Sikeresen védekeztünk, mindenhol megvédtük a gátakat, egy települést sem öntött el a víz.
– A dunai árhullám azonban ennél is nagyobb erőfeszítést igénylő feladatot jelentett.
– Itt megállnék egy pillanatra, és visszakanyarodnék a katasztrófavédelem átszervezésére, mert ennek nagy jelentősége volt az eredményes védekezésben. A 2010-es borsodi árvíz idején azt láttuk, hogy a majdnem kilencven önkormányzat külön-külön védekezett, az állam biztosította számukra a forrást, miközben eszközük, szakértelmük nem volt. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a rendszert át kell szervezni, mert a helyhatóságok nem tudták működtetni, irányítani. Ekkor szembesültünk azzal is, hogy a Magyar Honvédségnek nincs tartalékos állománya, hogy leépült az önkéntesség, a polgári védelem, és a tűzoltóság is végtelenül tagolt, eszközrendszere elavult volt.
– A rendszert teljesen átszervezték, milyen érvek szerint haladtak?
– A katasztrófavédelem alapvető rendeltetése, hogy védje az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát, segítse a gazdaság biztonságos működését, és tartsa felügyelet alatt a kritikus infrastruktúrákat. Ha pedig ez az alaprendeltetésünk, világos, hogy ezek közbiztonsági feladatok, s a katasztrófavédelem nem lehet más, mint egységes rendvédelmi szerv. De hogy e rendeltetésünket betölthessük, bizonyos többletjogkörökre volt szükségünk, így például szupervizori jogkörre, hogy valamennyi érintett hatóság munkáját összehangolhassuk egy konkrét ügyben, a gyors létszámtöbbszörözés képességét szem előtt tartva.
– A védelmi igazgatási rendszereket is újragondolták.
– Korábban különbséget tettünk önkormányzati és állami védvonal között, ehelyett most azt mondtuk: ez képtelenség, egységes védelemre van szükség, és nem adunk fel gátat. A katasztrófavédelmi törvénybe éppen a Borsod megyei tapasztalatokból okulva építettük be, hogy kihirdetett veszélyhelyzetben a polgármestertől a védelem irányítását átveszi a katasztrófavédelem hivatásos tisztje. Ez alkalommal a Duna mentén ez mindenütt meg is történt.
– Milyen további változásokra volt szükség?
– Minden településen jelen voltak a vízügyesek, a mostani sikeres munkának az ő jelenlétük volt az egyik alappillére. Szakértelmük fontos elem, mivel többnapos előnnyel szinte centiméterre meg tudták mondani, hol mekkora lesz a vízszint. Nem kell mondanom, ez mekkora előnyt jelentett a védekezés során; az általuk jelzetthez képest nem volt szükség gátmagasításra szinte sehol. Ezenkívül a helyszíni irányításban is komoly szerepet játszottak, megmondták, hová kell építeni jászolgátat, bordás megtámasztást, hová kell még homokzsák, fólia, és sorolhatnám.
– Mi volt az idei sikeres védekezés záloga?
– A szervezettség, a szakértelem és a társadalmi összefogás, ami rendkívül fontos üzenet is egyben. Az, hogy az emberek tenni akartak magukért, az országukért, nemzetükért, annyira tapintható volt a gátakon, hogy vétek volna nem figyelembe venni további elgondolásaink alakításánál. Az árvíz során óriási önkéntestömeg jelentkezett, ebben segítségükre volt, hogy minden megye honlapján létrehoztunk egy felületet, amelyen keresztül az önkéntesek regisztrálni tudtak. Több mint harminchétezer ember tette ezt meg, ami a szervezést hallatlanul megkönnyítette. Nem vagyok érzelgős ember, de összeszorult a szívem, amikor azt láttam, hogy egy tolókocsis férfi is tartotta a zsákot a többieknek, vagy Táton éjjel kettőkor a falu apraja-nagyja kint építette a gátat, védve a települést. Feledhetetlen az is, amikor Győrújfalun ki kellett telepítenünk a lakosságot, és az emberek köszönetet mondtak nekünk. A siker okaira visszatérve: nem elhanyagolható a szervezettség, a nemzetgazdasági tartalékok gyors mozgósítása, az erőkkel, eszközökkel való dinamikus manőverezés, az egységes vezetés, irányítás, a rádiórendszer és a logisztikai ellátás sem. A társadalmi összefogás és a szakértelem együtt vezettek eredményre.
Velkei Tamás
A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.
