Bakondi György: Befejezéséhez közeledik a helyreállítás

A szervezettség, a szakértelem és a társadalmi összefogás volt a Dunán júniusban levonuló, korábban soha nem látott árhullám elleni védekezés záloga.

– A dunai árhullám azonban ennél is nagyobb erőfeszítést igénylő feladatot jelentett.
– Itt megállnék egy pillanatra, és visszakanyarodnék a katasztrófavédelem átszervezésére, mert ennek nagy jelentősége volt az eredményes védekezésben. A 2010-es borsodi árvíz idején azt láttuk, hogy a majdnem kilencven önkormányzat külön-külön védekezett, az állam biztosította számukra a forrást, miközben eszközük, szakértelmük nem volt. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a rendszert át kell szervezni, mert a helyhatóságok nem tudták működtetni, irányítani. Ekkor szembesültünk azzal is, hogy a Magyar Honvédségnek nincs tartalékos állománya, hogy leépült az önkéntesség, a polgári védelem, és a tűzoltóság is végtelenül tagolt, eszközrendszere elavult volt.

– A rendszert teljesen átszervezték, milyen érvek szerint haladtak?
– A katasztrófavédelem alapvető rendeltetése, hogy védje az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát, segítse a gazdaság biztonságos működését, és tartsa felügyelet alatt a kritikus infrastruktúrákat. Ha pedig ez az alaprendeltetésünk, világos, hogy ezek közbiztonsági feladatok, s a katasztrófavédelem nem lehet más, mint egységes rendvédelmi szerv. De hogy e rendeltetésünket betölthessük, bizonyos többletjogkörökre volt szükségünk, így például szupervizori jogkörre, hogy valamennyi érintett hatóság munkáját összehangolhassuk egy konkrét ügyben, a gyors létszámtöbbszörözés képességét szem előtt tartva.

– A védelmi igazgatási rendszereket is újragondolták.
– Korábban különbséget tettünk önkormányzati és állami védvonal között, ehelyett most azt mondtuk: ez képtelenség, egységes védelemre van szükség, és nem adunk fel gátat. A katasztrófavédelmi törvénybe éppen a Borsod megyei tapasztalatokból okulva építettük be, hogy kihirdetett veszélyhelyzetben a polgármestertől a védelem irányítását átveszi a katasztrófavédelem hivatásos tisztje. Ez alkalommal a Duna mentén ez mindenütt meg is történt.

– Milyen további változásokra volt szükség?
– Minden településen jelen voltak a vízügyesek, a mostani sikeres munkának az ő jelenlétük volt az egyik alappillére. Szakértelmük fontos elem, mivel többnapos előnnyel szinte centiméterre meg tudták mondani, hol mekkora lesz a vízszint. Nem kell mondanom, ez mekkora előnyt jelentett a védekezés során; az általuk jelzetthez képest nem volt szükség gátmagasításra szinte sehol. Ezenkívül a helyszíni irányításban is komoly szerepet játszottak, megmondták, hová kell építeni jászolgátat, bordás megtámasztást, hová kell még homokzsák, fólia, és sorolhatnám.

– Mi volt az idei sikeres védekezés záloga?
– A szervezettség, a szakértelem és a társadalmi összefogás, ami rendkívül fontos üzenet is egyben. Az, hogy az emberek tenni akartak magukért, az országukért, nemzetükért, annyira tapintható volt a gátakon, hogy vétek volna nem figyelembe venni további elgondolásaink alakításánál. Az árvíz során óriási önkéntestömeg jelentkezett, ebben segítségükre volt, hogy minden megye honlapján létrehoztunk egy felületet, amelyen keresztül az önkéntesek regisztrálni tudtak. Több mint harminchétezer ember tette ezt meg, ami a szervezést hallatlanul megkönnyítette. Nem vagyok érzelgős ember, de összeszorult a szívem, amikor azt láttam, hogy egy tolókocsis férfi is tartotta a zsákot a többieknek, vagy Táton éjjel kettőkor a falu apraja-nagyja kint építette a gátat, védve a települést. Feledhetetlen az is, amikor Győrújfalun ki kellett telepítenünk a lakosságot, és az emberek köszönetet mondtak nekünk. A siker okaira visszatérve: nem elhanyagolható a szervezettség, a nemzetgazdasági tartalékok gyors mozgósítása, az erőkkel, eszközökkel való dinamikus manőverezés, az egységes vezetés, irányítás, a rádiórendszer és a logisztikai ellátás sem. A társadalmi összefogás és a szakértelem együtt vezettek eredményre.

Velkei Tamás

A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.