A magyar igazságszolgáltatásban a legutóbb élesen felvetődő problémás terület – amely jól láthatóan anyagilag és szakmailag is évek óta elhanyagolt – a szakértői intézményhálózat. Ha túlterhelt szakértő miatt kell várakozniuk egy eljárás részvevőinek, az éppúgy a per elhúzódásához, adott esetben súlyos, erőszakos bűncselekményekkel vádolt emberek előzetes letartóztatásának – közfelháborodást kiváltó – megszüntetéséhez vezet, mintha bármely más körülmény miatt késlekedik az ügy lezárása – mondta a főbíró.
Az igazságszolgáltatás sokszereplős rendszer, amelyben a folyamat minden részvevőjének hozzávetőleg hasonló színvonalon kell tudnia teljesíteni, és egyetlen szűk keresztmetszet lelassíthatja az egész folyamatot. Ezért nem szabad az igazságszolgáltatás egyetlen elemét sem elhanyagolni – fűzte hozzá Darák Péter, megjegyezve azt is: többnyire nem csupán finanszírozási kérdésekről van szó.
Egy jól működő szakértői rendszer nélkülözhetetlen a jogállami igazságszolgáltatáshoz, és ennek nem csak finanszírozási feltételei vannak. Az eljárások szereplői nemegyszer azzal szembesülnek, hogy hiányzik egy-egy területen a jól kidolgozott szakértői módszertan, a működés átgondolt rendje.
Hasonló problémákat tárt fel az utóbbi időben az Országos Bírói Tanács a bírák részvételével működő fegyelmi bíróságok működésében, és érzékelhető az is, hogy az igazságszolgáltatás nyilvánosságával sem mindenki elégedett – jegyezte meg a Kúria elnöke.
A Velencei Bizottság kritikái nyomán a kormány által indítványozott alkotmányossági vizsgálat eredményéről szólva a főbíró kiemelte: a Kúria számára nagy jelentőségű, hogy az Alkotmánybíróság az alsóbb fokú bíróságokra kötelező jogegységi döntésben nem talált kivetnivalót. Kérdésre válaszolva hozzátette: bár a Velencei Bizottság szerint sérti a bírói függetlenséget ez a jogintézmény, Európában nem ismeretlen, főként keletebbre, a volt kommunista országokban. Igaz, Nyugat-Európára nem jellemző, ott ugyanis „a hosszabb történeti fejlődés már a hazai jogegységi határozat kötelező érvényéhez hasonló tekintéllyel ruházta fel a legfelsőbb bírói fórumok döntéseit”, és ezért nincs szükség formális eszközökre ahhoz, hogy a jogegység felett őrködő legfelső bíróságok határozatai az egész bírósági rendszerben érvényesüljenek.
