Talán ezen kétségek okán is hazánkban ez a modell még nem vert gyökeret, bizonyos iskolákban megtalálható néhány eleme, de erre mutató tendenciát nem tapasztalhatunk. A diákok érdekképviselete az iskolákban például a diákönkormányzatokban testesül meg. Virágh Szabolcs szerint ugyanakkor egy Summerhill jellegű iskola megtanít arra, hogy egy demokratikus jogállam arról szól, hogy állampolgárként részt vegyünk a döntésekben. Ezért tartanak ezekben az iskolákban rendszeresen olyan gyűléseket, ahol a tanárok és a diákok az iskola életét érintő döntéseket együtt hozzák meg, legyen szó arról, hogy mikor kell az iskolába érkezni, vagy hogy legyen-e például egyenruha. A döntésekért pedig vállalni is kell a felelősséget.
Emellett a legtöbb ilyen intézményben nincs kötelező óra, hanem van egy kínálat, amelyből a tanuló az érdeklődési körének megfelelően választhat. Ez a fajta működés azon a pszichológiai tézisen alapul, hogy a gyermeki fejlődés akkor tud kiteljesedni, hogyha vannak olyan ingerek, amiket kipróbálhat, és a környezete ebben segíti őt.
