Hangsúlyozta: a munka azért értékes, mert „általa részt veszünk Isten teremtő és megváltó művében, és segítjük embertársainkat. De értékes azért is, mert munkával tartjuk fenn a saját életünket. Márpedig az életünk nem a vakvéletlen játéka, hanem Isten akaratából örök boldogságra hivatott” – emelte ki a bíboros.
Felidézte, hogy a II. vatikáni zsinat tanítása szerint az ember munkáját Istennek ajánlja, társul Krisztus megváltó művéhez, tehát Krisztus adja meg a munka teljes méltóságát azzal, hogy maga is kétkezi munkát végez, megváltói küldetését pedig munkának tekinti. Ebből következik a dolgozó ember kötelessége, hogy hűségesen és alaposan végezze munkáját, de ebből adódik a munkához való joga is.
Hangsúlyozta: a hit éve alkalom volt az evangélium hirdetésére, és „lehetőséget adott arra, hogy egyre jobban törekedjünk hitünk tartalmának átadására a hitoktatásban és a felnőtt katekézisben”.
A bíboros emlékeztetett arra: júliusban Ferenc pápa kiadta a Lumen fidei kezdetű enciklikát, amelynek megírását még XVI. Benedek pápa kezdte el. Jövő vasárnap, Krisztus király ünnepén zárja le a Szentatya a hit évét a világegyházban, mi pedig ebben „a szentmisében adunk hálát az idei év kegyelmeiért” – fűzte hozzá.
