Lezsák Sándor a koronaőrökre emlékező beszédében azt mondta, hogy mindenki előtt minta lehet az egykori koronaőrök példás helytállása, akik azért kísérték a Szent Koronát 1944 novemberében Veszprémbe, hogy megmentsék a háború pusztításától.
Míg az újkori Európa történetében a katonai életpálya csúcsa az volt, ha valaki tagja lehetett a királyi testőrségnek, addig Magyarországon a királyi koronaőrség tagjainak járt a legtöbb tisztelet – idézte fel. A korona ugyanis „szent” volt, és míg más országokban a királynak volt koronája, addig hazánkban a Szent Koronának volt királya – fogalmazott.
Lezsák Sándor elmondta, hogy 1304-ben Ottó cseh herceg magával vitte a koronát, ezért, megerősítendő a védelmet, később az egyházi őrök mellé egyre több világi személy is került. Egy az 1400-as évek végén született törvény pedig kizárólag világi főurakra szűkítette a koronaőrök körét. A király a korona szolgája volt, így egyedül nem nevezhetett ki koronaőrt, hanem csak az országgyűléssel együtt.
„A Szent Korona történetében benne van a magyarság története” – fogalmazott Lezsák Sándor, felidézve, hogy a korona 1978-ban került vissza Magyarországra az Egyesült Államokból, és 2001-ben került a Parlamentbe. A mai koronaőrök a magyar államiságot, a múltat és a magyarság jövőjét egyesítik – jelentette ki az Országgyűlés alelnöke.
A Parlamentben, a „nemzet templomában” a Szent Korona mellett elhaladva mindig úgy érzi, hogy valaki figyeli és a nemzet szolgálatára figyelmezteti – zárta gondolatait Lezsák Sándor.
Horváth Zsolt, a Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány kuratóriumi elnöke kiemelte, a Keresztény Katonák Szövetsége és a Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány kezdeményezésére 2010 óta minden évben megemlékeznek az 1944 végén a Szent Koronát védelmező koronaőrökről.
A megemlékezés részeként ökumenikus istentiszteletet tartott Márfi Gyula katolikus érsek és Oláh Emil református tábori lelkész. Az ünnepség a koronaőrök emlékjelének megkoszorúzásával zárult.
