A néma tanú hamis tanú

„Csak” két esetben kapunk kritikát: ha megszólalunk, és ha nem szólalunk meg – mondta a Magyar Nemzetnek Gáncs Péter, az evangélikus egyház elnök-püspöke pünkösd alkalmából.

– Az elvont üzenet miatt veszett ki a pünkösdi csoda a köztudatból a szocializmus évtizedeiben? Hiszen a második világháború végéig számos népszokás kötődött hozzá a zöld ág otthonba vitelétől a pünkösdi király- és királynéválasztásig.
– Míg a karácsony megfoghatóbb még a nem hívő számára is, ha szereti a gyermekeket, a családját, a karácsonyfa-állítást, az ajándékozást, és húsvéthoz is tapad az ősi tavaszünnep, addig pünkösdhöz nem köthetők ilyen momentumok, még akkor sem, ha pünkösd korábban egyben aratási ünnep is volt, ám ez a tartalma elsikkadt.

– Végső soron milyen üzenete lehet az ünnepnek a ma embere számára?
– Isten útja, hogy Ő jön le hozzánk. Jézusban megéljük a csodát, amikor a Teremtő lehajol, s egészen a betlehemi jászol mélyére helyezi az egyszülött Fiút. Pünkösdkor sem nekünk kell „felemelkednünk”, hanem a Lélek száll le ránk. A legfontosabb üzenet pedig, hogy megérthetjük egymást, mert Isten „ért és beszél magyarul”. Még az a csoda is bekövetkezhet, hogy a magyar is megérti a magyart. Sajnos sokszor nem értjük az Atya nyelvét, pedig, aki Istent Atyának szólítja, az a másikban is észreveszi a testvért. S akkor már közös a nyelvük, közös a gyökerük, akkor van esély arra, hogy a sérült, széthullott közösség, mint a mágnes körül rendeződő vasreszelék, az isteni erőtérben megtalálja a testvért a közös Atyában.

– Széthullást említett. Mennyire szükséges az egyház(ak)nak megváltozniuk ahhoz, hogy a pünkösdi és a bibliai üzenetek minél szélesebb körhöz jussanak el?
– Nagyon kellene a változás, már csak azért is, hogy az egyházak jobban megértsék egymást. Pünkösd ökumenikus ünnep is, nem véletlen, hogy a januári ökumenikus imahét mellett sok közösségben pünkösdkor szintén imádkoznak az egységért. A pünkösdi csodát akkor tudja az egyház hitelessé tenni, ha a keresztények megértik egymást.

– Közelítsünk máshonnan! A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1930-ban még több mint félmillió evangélikus élt az országban, míg 2011-ben már csak kétszáztizenötezren vallották magukat annak. Hasonló arányban csökken a hívek száma a római katolikusoknál és a reformátusoknál is. Mivel tud az egyház vonzóbbá válni, hogy e tendencia megálljon, többen járjanak gyülekezetbe, forgassák a Bibliát?
– Mindenki vágyakozik rá, hogy egy közösség részese lehessen. Ha az egyházak vonzó, nyitott, befogadó közösségekké tudnak válni, van remény.

– Szűkítsük a kört az evangélikusokra!
– Mindig is sajátos „küldetésként” tekintettünk egyházunk szerepére a Kárpát-medencében, mert egyfajta kommunikációs híd szerepet töltünk be a katolikus és a református egyház között. De hogy mást is említsek, vannak nem magyar anyanyelvű gyülekezeteink, gyökereink a honi német és szlovák kisebbségig érnek. Békésben szlovákul, Tolnában egyes helyeken németül is hangzik az igehirdetés. A pünkösdi csoda így is megvalósul, mindenki a saját nyelvén hallhatja Isten szavát.

– A fiatalokat, a nem hívőket hogyan tudják elérni? Használja az egyház a modern csatornákat, az internetet, a közösségi oldalakat?
– Egyházunk egyik kezdeményezése az 1996-ban indult, kétévente megtartott Szélrózsa ifjúsági fesztivál, amin két-háromezren is részt vesznek. A szél a Bibliában a Lélek szimbóluma is, aki mindenhonnan összehív minket. Mindig élmény, ha az összetartozást, sokszínűséget megélhetjük. A honlapunkat elég jónak ítélem, érdemes rákattintani a Lutheran.hu-ra.

– Tapasztalata alapján a hívek mennyire igénylik, hogy az egyház közéleti kérdésekben utat mutasson nekik, eligazítsa őket?
– „Csak” két esetben kapunk kritikát: ha megszólalunk, és ha nem szólalunk meg. Az emberek többsége azonban igényli, mi több, elvárja, hogy az egyháza megszólaljon aktuális kérdésekben. Nem hagyományőrző egyesület vagyunk vagy múzeum. Azt viszont nem szeretik, ha az egyház megszólalása egyértelműen valamilyen pártpolitikai színt képvisel. Mi a több ezer éves zsidó-keresztény értékek mellett állunk ki. Pünkösd is arról szól: „Tanúim lesztek”, de ha a tanú néma, akkor már hamis tanú

– Püspöktársa, Fabiny Tamás egy nem régi interjúban azt mondta: a mindennapi aktualitásokat nemcsak beleszövi prédikációiba, de egyenesen tanítja a teológián ennek alkalmazását.
– Jézusban éppen az volt a zseniális, hogy mindig konkrét helyzetekben szólalt meg. Ha kérdeztek tőle, mindig válaszolt. Igaz, nem mindig azt, amit esetleg vártak tőle. Ez a „baj” az egyházzal is, hogy ha kérdeznek tőle, olyan választ várnak, amit a kérdező igényelne. Ha viszont mást mondunk, akkor rögtön „gyanúsak” leszünk: vagy kormánypártinak mondanak bennünket, vagy ellenzékinek, pedig mi Krisztus pártján állunk. Jobban mondva Krisztus-centrikusak vagyunk, hiszen a párt egy részt jelent, míg Krisztus az egészet.

– Ha már szóba hozta az ellenzékiséget: az 1938-ban alapított, jobboldali értékrendet valló lapunkat a jelenlegi, jobboldali kormány egyes politikusai szintén ellenzékinek bélyegezték és bojkottálják. Kérnek e témában útmutatást a hívek?
– A hívek elég nagykorúak ahhoz, hogy ne tőlünk kérdezzék meg, mit olvashatnak. A Magyar Nemzetet mindenki ismeri, egy márka, ha úgy tetszik. Tudunk a médiában zajló viharokról, politikai átrendeződésekről, de ez ügyben tőlem még nem kértek tanácsot.

– Elárulja a személyes véleményét?
– Nagyon remélem, hogy engedik a politikusok dolgozni az újságírókat. Az ő dolguk, hogy tisztességesen tudósítsanak, a politikusok meg próbálják tisztességesen vezetni az országot, mert a választók bizalma azért helyezte oda őket. Nem jó látni, hogy médiaháborúk dúlnak, hogy a politika direktben beleszól a média életébe. Nagyon együtt érzek azokkal, akik ettől szenvednek, és abban reménykedem, hogy ez az egész lecsillapodik. Lehet, hogy naiv vagyok, de hátha pünkösd kapcsán a megértés lelke itt is megjelenik. Szükség van az országban a sokszínű médiapiacra, mert ez egy sokszínű ország. Kell egészséges jobb- és baloldali média!

– Visszatérve Fabiny úr Mandiner.hu-n megjelent nyilatkozatára, érte önöket kritika?
– Kaptunk hideget, meleget.

– Milyen oldalról?
– Mindenhonnan. Úgy látom, az emberek egy része nagyon indulatos, sokszor nem is tudják, miért haragszanak meg. Ha kicsit higgadtabban végiggondolnák, rájönnének: amikor mi megszólalunk, amögött egyfajta felelősségvállalás van. Jézus azt mondta tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat.” Ezért óvatosan kell megszólalnunk, hiszen előfordulhat, hogy nemcsak rólunk mondanak kritikát, hanem úgy fogalmaznak: ilyen a kereszténység, ilyen a keresztények Istene. Ugyanakkor ez nem jelentheti azt, hogy ne merjünk megszólalni!

– Álláspontjuk közös, ami a halálbüntetést és a menekültkérdést illeti?
– Egyházunk szervezeti felépítése más, mint a katolikusoké, ahol erős a hierarchikus rend. Nincs központi tanítói hivatalunk, ám a halálbüntetés kérdésében az elnökségünk szólalt meg, és elleneztük a bevezetését. Menekültügyben nem adtunk ki közös elnökségi nyilatkozatot; egyházunkban megvan az a szabadság, hogy akit kérdeznek, válaszolhat, ami nem jelenti azt, hogy amit mond, az az evangélikus egyház hivatalos tanítása.

– Ugyanakkor mondandójukat bibliai idézetekkel támasztották alá.
– Évi igénk: „Fogadjátok be egymást, ahogy Krisztus befogadott titeket.” Persze előre ki gondolt rá, hogy a menekülthullám ilyen méreteket ölt? De soha nem mondhatunk mást, mint amit Jézus, mert akkor már nem vagyunk keresztények. Vagyis nincs alternatívája a befogadásnak. De nem az a megoldás, hogy Európába jön fél Afrika és Ázsia, hanem az, hogy ezeknek az embereknek a szülőhelyén teremtsünk olyan körülményeket, hogy ne kelljen elhagyniuk a hazájukat.

– Más kérdés, ha nem választhat a menekült, mert hite vagy nemzetisége miatt elűzik, netalán háború elől menekül az életét mentve.
– Ez természetes, ugyanakkor a gazdasági krízisük kezelésében is felelősségünk van. Az a cél, hogy ezekben az országokban is megélhessenek az ott élők.

– Foglalkoztatja az evangélikusokat az iszlám terjedése?
– Fontos, hogy legyenek objektív ismereteink egymásról, és ne stigmatizáljunk úgy, hogy aki arab, az terrorista, aki keresztény, az békés. A norvég Anders Breivik rengeteg ártatlan embert ölt meg.

– Ráadásul Norvégia négyötöde éppen evangélikus.
– Lehet, hogy papíron ez az őrült tömeggyilkos is annak számított. De az a pilóta sem volt arab terrorista, aki nekivezette a gépet a hegyoldalnak.

– Mit tapasztal, mi foglalkoztatja még a híveket?
– Sokakat érdekel, hogy miként tovább itthon. Rengetegen hagyják el ugyanis az országot gyermekeink, unokáink közül, amit persze felfoghatunk pozitívan is. Mekkora lehetőség a nyelvtanulásra, tapasztalatszerzésre, amit hasznosíthatnak, amikor hazajönnek majd! Ha egyáltalán hazajönnek. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a világháború vagy ötvenhat után kivándorlók már ritkán térnek vissza, a nyugati magyar gyülekezeteink nagy része például lassan beolvad. Részben elvándorlás miatt is egyházkerületemben csökken a népesség például az úgynevezett Viharsarokban, de Tolnában, Baranyában is.

– Ilyenkor milyen vigaszt tud nyújtani a családoknak? Különösen Békésben, ahol nehéz közlekedni, nincs jelentősebb ipar, a mezőgazdaság ellehetetlenült.
– Ezeken a helyeken nehéz a reményt tartani. Azt szoktam mondani, nézzék meg, Ausztriában milyen egy falu, onnan nem mennek el az emberek. Talán már nálunk is tapasztalható némi visszaáramlás vidékre, nagyon bízom benne, hogy a falvak jelentős része visszakaphatja az életesélyeit. Ehhez persze az kell, hogy a mezőgazdaság újra megélhetést biztosítson.

– A jelenlegi kormány egyházügyeket érintő intézkedéseiről mi a véleménye?
– Sok területen eleven az együttműködés, persze mi mindig el tudnánk képzelni egy kicsit még több támogatást és előzetes egyeztetést. Például az egyházügyi törvénnyel kapcsolatban is voltak váratlan fordulatok. Bölcsebb lett volna előtte egyeztetni. Lehet, hogy akkor most nem kellene részben külső nyomásra újra átgondolni ezt a törvényt. Az sem biztos, hogy szerencsés, ha pártpolitikusokból álló parlament dönt az egyházi státusról.

– Nem védve a parlamentet, de az akár a feketegazdaság melegágyává is válhat, ha tisztességtelen úton szerzett pénzeket folyatnak keresztül „egyházakon”.
– Azzal abszolút egyetértettünk, hogy a bizniszegyházakat korlátozták. Tragikomikus volt, hogy háromszáznál több „egyház” működött az országban, még a boszorkányoknak is volt. Legfőbb ideje volt, hogy rendet vágjon a törvényhozás, de olykor elbillent a mérleg nyelve a rendcsinálásban. Nagyon remélem, hogy kialakul végre egyfajta konszenzus.

– A jövő évi költségvetés kapcsán egyeztettek önökkel?
– Az egyházügyi államtitkár beszámolt a tervekről, mielőtt a parlament elé került a tervezet. Több területen jeleztük a gondjainkat, amelyeket részben figyelembe vett a kormány.

– Említene példát?
– A következő évben megemelik az ötezer főnél kisebb lélekszámú falvakban szolgáló lelkészek támogatását. Igen nemes cél, hogy legalább a lelkész maradjon meg a falunak, aki az embereket összefogja, vigasztalja, a közösséget ápolja és építi.