„Vagy feminista vagyok, vagy mazochista”

Egy olyan rendezvényen jártunk, ahol Ferenc pápa lájkolásáról, feminizmus és vallások kapcsolatáról beszélgettek lelkésznők.

Nem szó szerint kell venni a katolikus vallási szövegek nőkről írott sorait, hisz az egyház ’93-ban már azt is megfogalmazta, hogy a hat nap alatt történő teremtést sem szó szerint értelmezzük – erre jutottak lelkésznők, vallástudósok a Progresszív Teológiai Fórum április 11-ei, budapesti fordulóján a K11-ben. Bár a zsidó-katolikus-protestáns kerekasztal különlegesnek volt mondható, nagy ellenvélemények nem voltak: mindegyik megszólaló feministának mondta magát, hasonló tapasztalatokról számolt be, és inkább azt igyekezett nézni, ami összeköti a feleket. Ez persze nem negatívumként róható fel, ugyanakkor egy parázsabb vita mindenképp izgalmasabb, tanulságosabb lett volna.

Aktualitásokra is kevésbé tértek ki, így azokról sem hallhattunk, akik korábban már megnyilvánultak a „nők dolgáról”: ellenben a résztvevőknek is feltették a kérdést, amire egész változatos, konkrét válaszok is érkeztek. A Magyarországi Ökumenikus Teológusnő Egyesület titkára, Hrotkó Larissza zsidó vallástudós például úgy látta, a cél- és öntudatos cselekvés a nők dolga, „legalábbis a zsidó nők tuti, hogy ilyenek”. Szerinte a XIX. századig a zsidó nők még az üzletben is rendkívül jártasak voltak, tehát a különféle szerepek különválasztása így nem jelent meg. Míg Varga Gyöngyi evangélikus lelkésznő szerint a részvétel és részvét jellemző a nőre, „fontos a lelki elköteleződés”, az egyértelmű válaszadást Balogh Éva evangélikus lelkésznő és Laborczi Dóra újságíró kikerülte. Ez már közelebb is állhat a feminista állásponthoz: Balogh arról beszélt, a nő dolga ugyanaz, mint az emberé, azaz tapasztalni, tanulni és segíteni a következő generációt. Ironikusan megjegyezte: amúgy meg kevés olyan munka van, amit az ivarszervekkel lehet végezni. A Kötőszó blog alapító-szerkesztője, Laborczi zavarónak nevezte az önazonosítás hagyományozódását is, az arra való hivatkozást, hogy „már a nagyanyám is ezt csinálta”. A Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke, Perintfalvi Rita hozzátette még, Istennek mindenkiről van egy álma, és a lényeg, hogy ezt az álmot kell kiteljesíteni. Úgy látta ugyanakkor, hogy nemcsak a társadalom, de a vallási közösség is normatívan határozza meg a nőket.

Ezzel kapcsolatban, a nőket behatároló és normatívan meghatározó vallási közösségről Varga kifejtette: az evangélikus teológián tanít, ahol egyre többen vannak ugyan nők, de a keret egy férfiszempontból összeállt struktúra. – Régóta foglalkoztat, hogy egyházaink kerete nem adekvát már – tette hozzá. Elmondása szerint ő is úgy élte az életét, hogy kétszer annyit kellett teljesítsen, hogy egy szinten kezeljék a férfiakkal. Balogh és Laborczi ugyanerről számoltak be: utóbbi kifejtette, mikor kellett menni igehirdetésre hospitálni, a lelkész hezitált, ide azért ne menjen, mert oda fiút kértek, a másik helyre azért ne, mert ott már van egy nő. Mint mondta, ekkor mondta, hogy neki nincs szüksége inkább erre. Szerinte viszont a neme előnnyel is jár időnként, például amikor roma nőkkel vagy családon belüli erőszak áldozataival kell beszélni, neki könnyebb kialakítania egy bizalmi légkört. Perintfalvi pedig nehézségként említette még: neki a doktorálással gyűlt meg a baja, huszonhat évesen megkapta, szülnie kellene már, és végül külföldön sikerült ledoktorálnia.

Ferenc pápa nemrég kiadott Amoris Laetitia című enciklikáját is szóba hozta Perintfalvi, amiben elmondása szerint még a hímsovinizmusról is szó van. Sok szekuláris, liberális barátja van, akik szívesen olvassák a mostani pápát, de vallási körökben már sokan kevésbé vannak így ezzel – vélte. „Egy nagy lájk Ferenc pápának” – jegyezte meg Balogh, aki a feminizmusról szólva kifejtette, ez a fundamentalista protestáns közösségben csúnya szónak számít, de ő is annak nevezi magát, „a csudába, hát nem tudok mást mondani, vagy mazochista vagyok, vagy feminista”.

Varga mindehhez hozzátette azt is, hogy a női egyenlőség nem jöhetett volna létre a férfiak nélkül, és a nemek egymásnak mondott igene az az út, ami előttünk áll. Laborczi is feministának nevezte magát, kifejtve, hogy az ember családanyaként és munkaerőként is feminista, ahogy a kereszténységet sem csak a magánéletére tartogatja. Akkor is feminista és keresztény, amikor a zárt ajtók mögött a fél órája üvöltő gyerekével nem tud mit kezdeni – mondta, miután korábban már hangsúlyozta, hogy családanyaként van jelen. Kifejtette még, hogy az emberek keresztényként igyekeznek a periférián lévők szempontjait is meglátni.

Hrotkó Larissza humoros választ adott, amikor a feminizmus kapcsán felmerült: sokan eleve előítéletesek, azt mondják, a feminizmus a zsidóktól jött, antiszemita felvetésekkel állnak elő. De végül is igazuk van, a zsidóktól jött – nevetett a vallástudós, felidézve, hogy Európában az egyik legelső feminista egyesület nálunk jött létre a Ferenciek terén, még 1904-ben, és több zsidó nő is benne volt: így például Glücklich Vilma és Bédy-Schwimmer Rózsa is.

Perintfalvi szerint antimodernista gondolkodásra vall, hogy a melegek vagy a feministák tehetnének a demográfiai válságról, és a változó világra az egyház adhat nyitott vagy fundamentalista, elzárkózó választ is. Az én egyházam antimodernista választ adott, azt mondta, nem kell semmilyen izmus – jelentette ki a katolikus teológus.

A beszélgetésen megszólaló egyetlen férfi, Szücs Balázs nevetve tette hozzá, hogy ezek után merné ő nem feministának nevezni magát. (Bár egy jelenlévő félreértette, és később kérdésként szegezte neki: jól értette-e, hogy nem feminista, és mégis miért nem?) Szücs elmondása szerint lelkészként gyakran találkozott olyannal, hogy a nőknek választaniuk kellett munka és család közt, de a nők egyre inkább magukra találtak az elmúlt évtizedekben, és reméli, a következő pár évtized a férfiakról fog szólni. „Újra ki kell találnunk magunkat nekünk, férfiaknak is” – vélte.

A vallási szövegek is szóba kerültek: Varga kifejtette, eszmélődése során számára világossá vált, hogy az Ószövetséget leginkább férfiak írták férfiak számára, és a nők hangját ritkábban lehetett felfedezni benne. Erőteljes férfi istenkép jelenik meg benne szerinte, amelyik mindig figyel, de „borzalmas úgy élni, hogy valakinek térfigyelő kamerarendszer istenképe van”. Ugyanakkor vannak szerinte nőies istenképek is, például amikor az irgalmasságról van szó. A tízparancsolatból milyen női szerepkép kerül elő? – tette fel a kérdést, idézve, hogy nem szabad kívánni a felebarát házát, vagyonát, feleségét, amiből az jön le, hogy a nő is egyfajta vagyontárgy, valahol a ház és a szamár között.

Laborczi viszont Jézust emlegette: szerinte ő sokat tett a számkivetett nők iránt is, és üzenetértékű, ha a patriarchális berendezkedésben ilyen erősen jelen vannak a nők Jézus útja során. Perintfalvi pedig azt tette még hozzá: a világ hat nap alatt történő teremtését sem szó szerint veszi már az egyház, és a nőkkel kapcsolatos megjegyzéseket sem úgy kell értelmezni. Nem veszik figyelembe, hogy Isten szavát is egy ember írta le, nem mentesen a kontextustól – tette még hozzá.