A nemzetpolitikában az identitástudat megerősítését tartotta a legfontosabbnak. Hozzátette: az összmagyar identitástudat mellett szükség van a székely, a felvidéki és más regionális tudatokra is. Ahol ezek nem alakultak ki természetesen, ott segíteni kell a kialakulásukat. Azt is kijelentette, hogy a magyarságba hatvan éven át belenevelt „vesztestudatot” „győztestudattá” kell alakítani. Szerinte a magyarság már csak azért is győztes nép, mert megmaradt Európában.
Vona Gábor a magyar nemzetpolitika 26 éves mulasztásának tartotta, hogy nem vetette fel a nemzetközi fórumokon a határon túli magyarság ügyét. Úgy vélte: a nemzetpolitikai célok megvalósításához is alkalmi szövetségeseket kell keresni a politikában. Az MTI kérdésére, hogy kik lehetnének ilyen szövetségesek, a pártelnök azokról a keleti népekről beszélt, amelyek „Attila unokáiként” tekintenek a magyarokra, és élénk bennük a rokonságtudat. Hozzátette: „az Attila-mítoszban hatalmas geopolitikai lehetőségek vannak”.
