Elhunyt Megyesi Gusztáv

A publicistát 66 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után érte a halál.

Mi magunk igen szerencsés csillagzat alatt születtünk: az elmúlt hónapokban több kórház vendégszeretetét is élvezhettük, s mondhatjuk, már kórházi felvételünk első napja rendszerhibákat mutatott. Az ország egyik legjobb kórházában nem volt két egyformán működő lázmérő, előfordult, hogy az egyik 37,3-at, a másik 37,6-ot mutatott, de midőn egyszerre dugtuk be ugyanazt a két mérőt a bal hónaljunkba, még nagyobb különbségeket mutattak, mígnem otthoni de amúgy szuperveszélyesnek minősített higanyos hőmérőnket használta a kórterem, ez már eleve rendszerhibás volt papíron a higany miatt, viszont működött."

Megyesi betegségéről korábban is beszélt már, többek közt a nyáron, a Népszavának adott interjújában. A rendkívül nyílt beszélgetés során Friss Róbert kérdezte az újságírót, aki szóba hozta aktuális aggályait is. „Azt próbálom most magyarázni magamnak, hogy hazakerülök, és már nem lesz újdonság se nekem, se a családomnak, hogy otthon vagyok. De nem leszek-e házsártos öregember? Nehogy véletlenül azt mondjam, figyelj, hozzál már be egy őszibarackot , én nem is beszélek így” – fejtette ki.

Szóba került halálfélelem, az élet elengedése, életvégi gondolatok megrohanása is. A publicista erről így vallott: „Utólag félsz. Amikor ott vagy a közelében, meg azt beszélik fölötted, hogy hajajajaj. Hallod, hogy Megyesi bácsiznak, akkor baj van, akkor már ott leselkedik a temetkezési vállalkozó. A halált félholtként nem, csak élő emberként tudod felfogni. Hiány. Hogy valaki nincs már. Ebből mostanában meg vagyunk kínálva rendesen. (...) A napi dolgokkal kell foglalkozni. Nem azzal, hogy mire vittem az életben, meg mit kellett volna másképp csinálnom, mi az élet értelme. Össze-vissza olvasgattam filozófiát huszonéves koromban, amikor a legfogékonyabb az ember. Nagy élmény volt. Amikor a halál közelében vagy, ezek öntudatlanul működnek benned, de nem gondolsz rá, ki mit mondott róla, mint ahogyan a nyelvről sem kezdesz el gondolkodni, amikor írsz. Az jön belőled.”