Megállapításuk szerint el kellene érni, hogy a választók előtt egyértelmű legyen, hogy ezek a szereplők pontosan kik, milyen érdekeket szolgálnak és milyen forrásból működnek. Ennek az eszköze lehet ezen szervezetek regisztrációja, továbbá az anyagi forrásaik feltüntetésének szigorúbb szabályozása – olvasható az ngo-k befolyásszerzési technikáiról és az ezekkel kapcsolatos aggályokról szóló Századvég-tanulmányban.
Mint írták, a tevékenységüket jelentős részben külföldi forrásokból fedező ngo-kat a hazai közéletben pontatlanul civil szervezetként aposztrofálják, azonban működésük jellege hangsúlyosan eltér a több tízezer hazai finanszírozású civil szervezetétől. Ilyen – külföldi forrásból gazdálkodó – ngo például az Amnesty International, a Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság, a K-Monitor vagy az Eötvös Károly Intézet – áll a dokumentumban.
A tanulmány szerint bár az ngo-k valójában lobbistaként működnek, s külföldi érdekeket jelenítenek meg, mégis a civil szervezetekre vonatkozó törvények vonatkoznak rájuk.
Példaként említik, hogy Ausztria 2013 óta egyes, lobbikategóriába tartozó ngo-knak kötelezővé teszi, hogy lobbistaként regisztrálják magukat. Aki pedig ezt elmulasztja, azt pénzbüntetéssel sújtják. Így Ausztriában az Amnesty International, a Greenpeace és a WWF is lobbistaként van nyilvántartva. Hasonló a szabályozás az Egyesült Államokban, Németországban és Izraelben – mutattak rá, és – mint írták – ezekben az országokban az ngo-k, a pártokhoz és a lobbicégekhez hasonlóan, kötelesek beszámolni forrásaik eredetéről és adományozóik kilétéről. Ez a tanulmány szerint azért fontos, mert bizonyos ngo-k alig ellenőrizhető forrásokból működnek.
A tanulmány szerint ezek a szervezetek aktív, ideológiailag elkötelezett politikai szereplők, komoly közvélemény-formáló erővel rendelkeznek, „sőt bizonyos ngo-k jelentősebb nemzetközi befolyással bírnak, mint egyes államok, politikai szervezetek”.
Befolyásukat és elismertségüket annak köszönhetik, hogy a vállaltan politikai szervezetekkel szemben helyzeti előnyben vannak, hiszen magukat civilnek, szakmainak és függetlennek pozicionálják – teszik hozzá.
A Századvég megállapításai szerint egyes szervezetek egy jól körülhatárolható politikai ideológia terjesztésére használják befolyásukat. Ideológiailag tehát ezek a szervezetek egyáltalán nem függetlenek. „Ez a politikai ideológia pedig a neoliberális elveket támogatja. Tevékenységük során jellemzően az emberi jogi kérdéseket politikai haszonszerzésre használják” – olvasható a dokumentumban.
Mint írták, a politikai függetlenségüket is megkérdőjelezi az a tény, hogy az ngo-k aktívan beavatkoznak egy-egy nemzetállam belpolitikájába. „Olyan belpolitikai kérdésnek számító ügyekben, mint például a migrációs válság, az azonos neműek házassága, a drogliberalizáció, jellemzően külföldi támogatóik véleményével megegyezően foglalnak állást. Sőt esetenként az ellenzék kezébe olyan erős politikai eszközöket adnak, amivel azok sikeresen buktathatják meg a kormányzó erőket.”
Kitértek arra is, hogy a képviseleti demokráciákban a politikai ideológiák képviseletére és a belpolitika formálására a demokratikus választásokon erre felhatalmazást szerző politikai pártok jogosultak. Az ngo-k azonban nem mérettetik meg magukat hagyományos értelemben vett választásokon, így kérdéses, hogy valójában milyen alapon is fejtik ki tevékenységüket – írták.
A tanulmány szerint az ngo-k hálózatosodás útján teremtik meg legitimációjukat: szakmaiságukat azzal igyekeznek hitelesíteni, hogy magas nemzetközi és belföldi idézettségükre hivatkoznak, mondván, ha ilyen sokan idézik őket, akkor nyilván szakmailag kompetensek. Csakhogy – mint írták – a magas idézettségük nem kizárólag szakmai kiválóságuknak köszönhető, hanem annak, hogy hálózatosodva működnek. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag az egész világot behálózva, szinte minden országban működtetnek fiókszervezeteket, ráadásul a hasonló profilú ngo-k együtt is működnek egymással – olvasható.
Mint írták, az ngo-k anyagilag függenek az őket támogatóktól, ennek pedig az a következménye, hogy „az ngok a szakmai szempontokat alárendelik a donorjaik gazdasági magánérdekeinek”.
Közölték, a Századvég megvizsgálta azoknak a szervezeteknek a listáját, amelyek Magyarországon külföldi forrásokból gazdálkodva politikai vagy lobbitevékenységet fejtenek ki. A vizsgált szervezetek közül az Eötvös Károly Intézet, a K-monitor, az Ökotárs Alapítvány, az Amnesty International Magyarország és a Társaság a Szabadságjogokért esetén merül fel annak indokoltsága, hogy „a jelenleginél egyértelműbben és gyakrabban tüntessék fel a gazdálkodásuk során felhasznált külföldi forrásokat és azok eredetét”. Mindemellett más országokhoz hasonlóan megfontolandó volna, hogy a működésüket és vagyongazdálkodást szigorúbb adminisztratív feltételekhez – regisztráció – kellene kötni – írták a tanulmány összefoglalójában.
