Miután 2006. szeptember 17-én nyilvánosságra került – és hatalmas tiltakozáshullámot váltott ki – Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, amelyben a kabinetje folyamatos hazugságairól és a cselekvésképtelenségükről értekezett, a baloldali sajtó és a holdudvarhoz tartozó értelmiség szinte azonnal védelmébe vette a szocialista miniszterelnököt.
Némelyikük teljesen képtelen, nyakatekert érveléssel mentegette Gyurcsány beismerését kormánya hazugságairól, illetve bizonygatta, hogy az MSZP-s kormányfőnek fontos a helyén maradnia.
Zavaros védőbeszédek
A leginkább önellentmondó írást talán Aczél Endre jegyezte, aki a Népszabadságban 2006. szeptember 21-én megjelent cikkében Gyurcsányt egy elhivatott, a saját pártját és politikai közösségét megreformálni szándékozó figuraként említi, akit ráadásul ebben a tekintetben Tony Blair akkori brit kormányfőhöz hasonlított.
„Gyurcsány a legnagyobb tehertételnek a saját, szocialista örökségét érzi, s (…) a pártot, amely (...) jól eldagonyázna még, ha nem ébresztené rá valaki a modern világ kihívásaira
– fogalmazott a publicista. Figyelemre méltó, hogy úgy vélte, Gyurcsánynak éppen a bűnbánatra képtelen egyénisége fogja meg a magyarországi helyzet külföldi szemlélőit, akik szerinte nem a jó erkölcsök, hanem a határozottság képviselőjét látják benne.
A Magyar Hírlap 2006. szeptember 26-i számában olyan – meg nem nevezett – szocialista parlamenti képviselőket és megyei pártvezetőket idézett, akik szerint Gyurcsányt csak erősítették az ellene irányuló támadások. Sőt a névtelen MSZP-s prominensek úgy vélték, hogy a kialakult helyzetben akár pártelnökké is választhatják Gyurcsányt, holott szerintük erre a beszéd kiszivárgása előtt kevés esély volt.
Nádas Péter író egyenesen a retorika csúcsának nevezte az őszödi beszédet, az abban elhangzott nem szalonképes kifejezések szerinte a helyükön vannak, és sem obszcénnak, sem pedig trágárnak nem tekinthetők.
Hozzátette: semmiféle olyan jogi vagy alkotmányos lehetőséget nem lát, hogy Gyurcsánynak mennie kéne. Úgy vélte továbbá, hogy Gyurcsánynak van realitásérzéke, Orbánnak nincs.
„A Fidesz a hibás”
A Magyar Krónika 2006. október 11-i számában szintén Gyurcsány narratívájának adtak teret. Arról számoltak be, hogy a szocialista miniszterelnök a beszédstílusa miatt kért bocsánatot, valamit azért, amiért nem mondták ki, hogy a gondok csak áldozatok útján oldódnak meg, a költségvetés egyensúlya pedig felborult.
Azt már nem kérték számon a kormányfőn, hogy miért nem vállalja a felelősséget azért, hogy hazudtak reggel, délben és este, valamint hogy trükkök százait bevetve tévesztették meg a választókat és a nemzetközi közvéleményt.
Mindemellett Gyurcsány azon kijelentését is idézték, amellyel némileg burkoltan az akkor ellenzékben lévő pártokra, köztük a Fideszre igyekezett hárítani a felelősséget az őszödi beszéd kiszivárgását követően kirobbant zavargásokért. Az MSZP-s miniszterelnök úgy fogalmazott: sajnálja, hogy a beszéd lehetőséget teremtett a harmadik Magyar Köztársaság alkotmányos rendje elleni ellenzéki támadáshoz.
A jobboldalt hibáztatta a kialakult helyzetért Kállai R. Gábor filozófus is, aki 2006. október 5-én arról értekezett a Népszabadságban, hogy „a hatalomból kiszorult párt és vezére a vigaszágon mindenáron, akár az alkotmányos rend felforgatásával is vissza akar kerülni a hatalomba”, s úgy vélte, hogy a jobboldaliság ma nem társadalmi-politikai alternatíva, hanem hatalomtechnikai eszköz.
Szerinte a Gyurcsány-kormány lemondatása a társadalmi párbeszédet lehetetlenítette volna el.
Németh Péter, a Népszava főszerkesztője a Fidesz-elnök Orbán Viktor és Sólyom László köztársasági elnök felelősségéről értekezett a lapjában 2006. szeptember 20-án, s Gyurcsánynak mindössze azt rótta fel, hogy „nem számolt azzal, hogy azok a mondatok, amelyek ki-ragadva szövegkörnyezetükből éppen az ellenkezőjét jelentik annak, mint amit ő szándékozott mondani”. Ez Németh értelmezésében (ahogy Gyurcsányéban is) azt jelentette, hogy „elég a magyar politikai elit hazudozásaiból”.
Kuncze kioktat
Kuncze Gábor, a baloldali koalíciós kormány kisebbik pártjának, az SZDSZ-nek az elnöke a Zalai Hírlap 2006. szeptember 26-i számában kelt Gyurcsány védelmére. Azt hangoztatta, hogy „Gyurcsánynak igaza van a politika önáltatása, őszintétlensége tekintetében”, emellett kioktató hangon beszélt arról, hogy
„még hátravan a társadalom egyes rétegeiben a tanulási folyamat arról, hol van a határ a szabad véleménynyilvánítás és a bűncselekmény között”.
Ugyancsak magasztalta az őszödi beszédet a Beszélő nevű liberális periodika, amelynek a 2006. októberi számában a maga idején és helyén kitűnő retorikai képességekről árulkodó szónoki teljesítménynek nevezték az ominózus Gyurcsány-szónoklatot. Azt emelték ki, hogy a beszédnek jelentős szerepe volt abban, hogy az MSZP-frakció egységesen támogatta a Gyurcsány-csomagként elhíresült megszorításokat és egyéb intézkedéseket. Úgy vélték, hogy a kormányfő politikájának elfogadtatásához hozzájárult „a nyers beszédmodorral is hangsúlyozott őszinteség”.
Némi kritika megfogalmazása ellenére nem győzték hangsúlyozni, hogy kiállnak Gyurcsány mellett.
Bár a szerző úgy vélte, hogy a miniszterelnök magatartása éppen a saját maga által felállított mércének nem felelt meg, s a következmények nélküli Magyarország modelljét tartósítja, továbbá Gyurcsány szeptember 17. és október 6. között mutatott magatartása komoly aggodalomra ad okot, mégis azzal zárta az írását, hogy továbbra is neki drukkolnak.
15 éves az őszödi beszéd
