A Mandiner.hu-n olvasható interjúból kiderül, hogy a járvány miatt az énekes jövő év elejére halasztotta az idei év végére tervezett nagykoncertjét. Az első kérdés ezzel kapcsolatos, és a válaszból kiderül, hogy mi volt a döntés oka, valamint az, hogy ilyen sem volt még, hogy idényzáró helyett évnyitó bulit tartsanak januárban.
Az újságíró még a beszélgetés elején kitért a legújabb lemezre, amely Az utolsó békeév címmel jelent meg nemrégiben. A kérdésre, miszerint honnan jött a cím, az énekes elárulta, mi a címadás a története:
2018-ban Erdő Péter bíboros atyától megtisztelő felkérést kaptam az akkor még csak tervezési fázisban levő eucharisztikus kongresszus kapcsán. Nem voltam benne biztos, hogy tudja-e, kit kért fel, ezért próbavásárlásra invitáltam. Elhívtam az év végi arénabeli koncertünkre – meglepetésemre el is jött.
– mondta a Mandinernek.
Az előadóművész kifejtette azt is, hogy nem sikerült elrettenteni az atyát, nagyon lelkes volt. Majd rátért arra is, hogy ettől még új himnusz megírására nem mert vállalkozni, végül a régi himnusz újragondolása mellett döntöttek, és a produceri munkával bízták meg. A munka során megtapasztalhatta a gondviselést: a kórházi jelenet másnapján az egészségügyi intézményeket, a Szent István-bazilikában lezajlott felvétel után pár órával pedig a templomokat zárták be a járvány miatt. Az utolsó lehetséges pillanatban készült el az anyag.
A folytatásban a Mandiner munkatársa idézett az új lemez címadó dalából: „Ötven percre olvadnak az órák / A szobrokat a csatornákba dobják / Mi csak ülünk a kultúra romjain / Csodálkozunk, mintha volna min”
A dalszövegrészlet gondolatmenetét kifejtve így reagált Ákos:
Egyetlen narratívát kívánnak ráerőszakolni az egész világra, a vita tere egyre szűkül. Ócska dumák és ideologikus szlogenek záporoznak ránk.
Megemlítette, hogy „Németország nemrég még egy kis bajuszos embernek csápolt, most meg kijelenti magáról, hogy bevándorló-hátterű ország”. Beszélt arról is, hogy „biológiai értelemben vett férfiak győzhetnek női sportágakban”, valamint említést tett a klímahelyzetről és az egyéni fogyasztóra terhelt felelősségről.
Egy korábbi interjút is felidéztek a beszélgetőpartnerek, amikor az énekes azt fejtegette, hogy
a gyermekeim generációja lehet hosszú idő után az első, amely kevesebb szellemi szabadságot él meg, kevesebb lehetőség közül választhat, mint az előtte járók.
Említést tett a digitális platformok működéséről.
Bizonyos kérdéseket ma már fel sem szabad tenni, mindenható „tényellenőrök” gyomlálják ki a nekik nem tetsző tartalmakat: ez az út pontosan abba a szellemi pokolba vezet, amit Orwell írt le az 1984-ben. Az emberi civilizáció egyszerű alapfogalmakra épül: Isten, haza, család. Melyik nincs ma támadás alatt?
– fejtette ki a hírportálnak.
Az újságíró kérdésére válaszolva folytatta a gondolatmenetet az énekes. Elmondta, hogy „a művészet se kínál kiutat vagy fogódzót a ma emberének, hiszen folyton azt halljuk a kortárs alkotóktól, hogy az ő műveik »csak kérdéseket tesznek fel«. Elég baj az: kérdezni a kisgyerek is tud, ráadásul elég jól.”
A művészet, bármilyen nehéz is ezt felvállalni, a nagy küzdelmek árán kiharcolt egyéni és közösségi válaszok helye. Ezért jött létre.
Az énekes arra a kérdésre, hogy hívő embernek tartja-e magát, kifejtette, hogy „római kaotikus”, gyarló és gyakorló, aki magasabb rendű valósághoz, az igazsághoz szeretne tartozni, minden hibája, kicsisége ellenére. Fenntartja a jogot, hogy hihessen ebben.
A Mandiner munkatársa felelevenítette a 2006 decemberi nagykoncertet, ahol az őszi rendőri brutalitásról készült képsorokat vetített a közönségnek az előadóművész. Majd feltette a kérdést, miszerint fontosnak érzi-e, hogy reagáljon a színpadról a politikára. A válaszból kiderül, hogy az énekes tizenöt éve sem a politikára reagált, hanem arra a gátlástalan erőszakra, ami az utcán ért vétlen civil embereket, ráadásul tömegesen.
Ákos a Mandiner kérdésére kifejtette, hogy a több mint három évtizednyi sikere nem éppen arra bizonyíték, hogy lehet a liberálistól eltérő értékrenddel is érvényesülni, hanem inkább kivétel, amely azt erősíti, amit szabályként akarnak elfogadtatni velünk, akik szerint értelmiségi csak baloldali lehet – ez egyszerűen nevetséges. Három évtizedes siker nem alakul ki véletlenül, sokat kell érte dolgozni, és persze kell hozzá kegyelem, szerencse is.
Az interjúból kiderül az is, hogy pár hónapja jelent meg Ákos első novelláskötete Ezt nem lehet megúszni címmel. Az énekes erről is mesélt a beszélgetés során, valamint arról is, hogy a könyvbemutatón miért mondta azt, hogy nem is tartja magát zenésznek.
A zene az én életemben csak játéklehetőség, kísérletezés, érdekes forma, izgalmas csomagolóanyag. A dal lényegét számomra a szöveg jelenti – ennek persze együtt kell hatnia a zenével.
Az interjúból azt is megtudhatjuk, hogy többek között Köbli Norbert és Farkas Wellmann Endre írt ajánlót a kötetéhez, valamint Juhász Anna is, akinek az irodalmi szalonjában vendégeskedett. „Olyan alkotó emberek álltak mellém a prózakötet kapcsán, akiket korábban nem ismertem közelről. Ilyen új találkozások egyre ritkábban adódnak az életben, nagyon meg kell becsülni őket.”
A beszélgetésből kiderül, hogy filmkészítésbe is belevág a művész.
A kötetben szerepel A taxis című írás, ezt olvasta Hábermann Jenő veterán filmproducer, és biztatott, hogy dolgozzam át forgatókönyvvé. A kisjátékfilm címe Záróvonal lesz, szeptemberben leforgattuk, most zajlik az utómunka.
– árulta el a részleteket a portálnak.
Arra a kérdésre, hogy hogy tekint a jövő esztendő elé, az énekes kifejtette: „A külföldi titkosszolgálatok műveleti területté nyilvánították Magyarországot, ezek kivétel nélkül az ellenzéknek fognak dolgozni. Nagy a tét. Nyilván sok ocsmány botrány várható, színes hazugságokra lehet számítani, félő, hogy az erőszaktól, atrocitásoktól sem fognak visszariadni. Ha ezt ép lélekkel, higgadtan át tudjuk vészelni, boldog leszek.”
A teljes interjút elolvashatja a Mandiner oldalán.
Kovács Ákos: 1968-ban született Budapesten. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát 1992-ben. Még abban az évben megalapította lemezkiadóját. Eleinte a Bonanza Banzai együttesben zenélt, énekese, szövegírója, zeneszerzője volt, majd szólistaként folytatta. Pályája során huszonnyolc magyar és hat angol nyelvű albumot készített. Nagyszabású önálló koncerteken és hazai fesztiválokon lép fel, számos szakmai díj tulajdonosa. Dalszerzői-előadóművészi munkája mellett öt verses- és egy prózakötete jelent meg, rögzített hangoskönyvet Krúdy Gyula és Arany János írásaiból, maga rendezi videóklipjeit. Zeneszerzőként közreműködött a Terror Háza Múzeum létrehozásában, ezért a munkájáért a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át 2002-ben. 2012-ben Kossuth-díjban részesült. Nős, négy gyermek édesapja.
Borítókép: Kovács Ákos énekes, dalszerző a közmédia 10. Jónak lenni jó! című műsorában (Fotó: MTI/Cseke Csilla)
