– Két év után most újra együtt ünnepelhetjük a templomokban a húsvétot. Hogyan tapasztalta, megerősödtek a keresztény közösségek a járvány okozta megpróbáltatásnak, a kényszerű elzártságnak köszönhetőn, vagy sok munkával járt és jár majd az emberek „visszacsalogatása” a templomba?
– Mind a kettő igaz. Egyrészt a járvány ideje alatt egyáltalán nem álltunk le, sőt, lelkészeink még intenzívebben dolgoztak, átéltük, hogy javunkra vált a nyomorúság. Új evangéliumhirdetési módszereket igyekeztünk kitalálni, amelyekkel talán modernebb módon tudtuk megfogalmazni az evangéliumot, de közben telefonon és elektronikus levelek útján folytattuk a pasztorációt, ami komoly felkészülést és kreativitást igényelt. Hálás vagyok azért, ahogy a lelkészeink helytálltak, egy váratlanul, teljesen megváltozott környezetben nagyon jól végezték a munkájukat. Ez az időszak mindenképpen áldássá lett, a tanulságokat, az új evangéliumkommunikációs módszereket ma is hasznosítjuk különböző módon. Amikor lehetett nyitni az egyes hullámok után, bizony sok helyen munkába került, hogy a híveket visszahívjuk a személyes alkalmakra. Azonban ez gyülekezetenként változó, mert több helyen – és a saját gyülekezetemben én is így tapasztaltam –, alig várták a személyes találkozást.
Hiszen az istentisztelet és a keresztény szolgálat csodája mindig az isten színe előtti személyes találkozásban mutatkozik meg, a gyülekezet közösségében.
Amikor Isten igéjére közösen figyelünk, egymás hitéből épülünk.
– Hogyan készültek a gyülekezetek az idei húsvétra?
– Lassan mindenhol helyre áll a megszokott rend és nagy örömmel, várakozással készültünk a húsvétra, hiszen két olyan húsvétot éltünk át 2020-ban és 2021-ben, amikor személyes istentiszteleteket és úrvacsorát nem tarthattunk. Erre most – Isten kegyelméből – ismét van lehetőség. Miközben a koronavírus még itt van körülöttünk, még nagyobb terhet kaptunk, ami a szomszédban zajló háború. A könyörgés és a közbenjáró imák mondása mellett az a feladatunk, hogy békességszerzők legyünk.
A békességet kell munkálnunk, hiszen a krisztusi jövő a béke emberéé, aki kész a hitből fakadó, építő kompromisszumokra, aki kész feszültségeket krisztusi szeretettel kezelni. Aki adott helyzetben hátra tud lépni a másikért önmaga gyarló igazságok és érdekek mentén történő előtérbe helyezése helyett. Mert valljuk be őszintén, hogy ezzel van tele az életünk.
Sőt, tudni kell alulmaradni is. Ez is egy nagyon fontos üzenete a húsvétnak, hiszen a húsvéti evangélium is hirdeti, hogy Isten nagypénteken békességet szerzett nekünk önmagával, egymással és saját magunkkal is. Ha én önmagammal rendben vagyok – ami csak hit által lehetséges –, akkor tudok békességet vinni a világba.
– Sokaknak a húsvét főként az ételfogyasztásról, a húsvéti nyusziról és a locsolkodásról szól, háttérbe szorítva az ünnep keresztény eredetét. Ön szerint problémát jelent-e ez, és mit tehetünk azokért, akikkel szeretnénk megismertetni a húsvét valódi jelentését?
– Alapvetően semmi gond nincs a húsvéti szokásokkal, hagyományokkal, hiszen ezek szinte mindegyike Krisztusra utal. Meggyőződésem, hogy a keresztény kultúrában a húsvéthoz tartozó hagyományoknak van evangéliumi tartalmuk, csak idő közben leváltak róla. Nem jó, ha a keresztény kultúrában kialakult hagyományokat megtagadjuk, mert azzal a saját kultúránkat tagadjuk meg; adjunk nekik újra evangéliumi tartalmat és máris hidat képeztünk a mai szokások és az evangélium között. A locsolkodás például a keresztség sákramentumára utal, az ősegyházban húsvétkor történt a keresztelkedés, hiszen miként a víz lemossa a test szennyét, úgy tisztít meg minket Jézus Krisztus vére bűneinktől. Maga a húsvét szó is arra utal, hogy az örök élet öröm, bőség és egymással való asztalközösség, aminek mind van bibliai alapja, és ha ilyen lélekkel vesszük elő a böjt után a sonkát, akkor szinte mintegy az utolsó vacsora folytatásaként élhetjük át az örömöt, a bőséget és azt, hogy jelen vagyunk egymás és a szeretteink számára. A húsvéti tojások díszítése is hatalmas munkával készül, abban benne van a készítő szíve, szeretete. Ahogy a kiscsibe kitöri a tojás héját, úgy repesztette meg a halál burkát Jézus Krisztus a feltámadásával és győzte le a kárhozatot.
Vagyis szinte mindennek van evangéliumi tartalma és ha ezeket elmagyarázzuk, akkor megszűnik a hagyományok idegensége.
A hagyományok keresztény gyökerekből táplálkoznak és nekünk az a feladatunk, hogy ne szembe menjünk velük, hanem adjuk vissza a keresztény tartalmukat. Azoknak, akik még nem értik az egyház nyelvét, nem kell mindent megmagyarázni, elég elmondani, hogy ez az ünnep Jézus Krisztus feltámadásának az ünnepe és aki rákérdez, hogy ez mit jelent pontosan, el lehet mondani a lényeget.
– És mit mondjunk, mi a lényeg?
– Azt, hogy ne próbáljuk meg az értelmünkkel megragadni az örök életet. Jézus Krisztus feltámadását, a test feltámadását nem lehet ennek a világnak az összefüggéseiből megérteni és megragadni, csak hit által. De lehet kérni az Istent, hogy tudjak hinni és rá tudjak hagyatkozni erre a csodára.
Hiszen az emberi értelem nagyon sok mindent megragadhat ebben a világban, de annál több dolgot nem. A csodát nem lehet magyarázni, csak hinni. A csodát nem szabad magyarázni, mert azzal megöljük.
De a hagyományok lehetőséget adnak arra, hogy valamilyen szemléltetéssel közelebb hozzák hozzánk, a ma emberéhez a legfontosabb üzenetet.
– Pontosan mi ez az üzenet?
– A keresztyénség húsvétból nőtt ki. Krisztus feltámadott a hét első napján, ami egy óriási fordulat az ószövetségi és az újszövetségi gondolkozás között. Az Ószövetség azt mondja, hogy hat napig dolgozz, és utána a hetedik napon pihenhetsz. Húsvét azonban a hét első napja, vagyis a minket megelőző isteni szeretetből élünk és dolgozunk egész héten át. Ezért minden vasárnapi istentisztelet egyben húsvéti istentisztelet, az Úr napja, ezért is mondjuk így.
– A háború, a mögöttünk hagyott országgyűlési választás és sok körülöttünk zajló esemény sokak számára elhomályosíthatja a húsvéti ünnepet. Miért fontos, hogy mégis a keresztre figyeljünk ebben az időszakban és hogyan hangolhatjuk át a szívünket, gondolkodásunkat az ünnepre?
– Mellettünk dúl egy háború, közben pedig egy országgyűlési választást is átéltünk, sőt, a háború kezdete és a kampányhajrá időszaka szinte egybeesett. Vagyis elmondhatjuk, hogy a közéletben is zajlott egyfajta háború a szónak abban az értelmében, hogy nagy volt a tét. Tudtuk és hittük, hogy az Úristen, aki a történelem és az események ura, mindent jól tesz és mindent a javunkra fordít, viszont a konkrét háború és a pattanásig feszült közéleti hangulat különösképpen megviselte az embereket, pláne a vírushelyzet után.
Egy kimerült és elfáradt, ugyanakkor a megújulás reményével teli társadalom készült a húsvét ünnepére. A nagypénteki kereszt azt üzeni, hogy az élő Isten szeretete nélkül semmi nem működik. Mi, emberek, elveszett állapotban vagyunk önző és gyarló életünk gondjaival. A kereszt önvizsgálatra, bűnbánatra hív.
De arra is indít, hogy rácsodálkozzunk arra, hogy mennyire szeret minket az élő Isten. Egyszülött fiát adta értünk, aki minden nyomorúságunkat, a bűnt, a betegséget, a halált, az önzést, minden vétket magára vett és annak minden következményét elhordozta, hogy bennünket megszabadítson. Az önvizsgálat mellett a keresztre tekintés óriási vigasztalás is, hogy soha ne felejtsük el, hogy Isten egyvalakit hagyott el egy rövid ideig, a feltámadásig: egyszülött fiát. Bennünket épen ezért soha nem fog elhagyni. Ez a kereszt evangéliuma és ebből következik a feltámadás, hogy Isten elfogadta Jézus áldozatát, helyettes elégtételét, hogy van megoldás, örök, megújult élet. Az örök élet tágassága beragyoghatja a földi életet. A húsvéti üzenet örömüzenet! Már ebben a világban is sokkal szebb és teljesebb életet szán nekünk az Isten, ami csak hit által lehetséges. Vegetálva éljük ezt a földi életet, végigrohanunk rajta, kiszipolyozzuk egymást és a lakott földet. Az élet teljessége azt jelenti, hogy több odafigyeléssel, szeretettel, nyugodtabban éljünk, hogy nem kell mindent és azonnal megszereznünk.
– Püspök úr számára hogyan telt a nagyhét?
– Közbenjáró imádsággal, böjttel telt a nagyheti időszak számomra, bűnbánattal, elcsendesedéssel és azzal a reménységgel, hogy húsvétkor megadatik a húsvéti öröm, a megoldás, és eljön Európa ébredése is. Isten dicsőségének és az ő országa építésének eszközeivé kell lennünk ebben a világban.
– Mit üzenne azoknak a kárpátaljai és ukrán menekült családoknak, akiknek hirtelen ott kellett hagyniuk otthonukat, és kétségbeesve várják, hogy véget érjen a háború? Számukra milyen biztatást ad a húsvéti csoda?
– Nyolcvan lelkészünk szolgál hűséggel Kárpátalján 108 gyülekezetben és bár a gyülekezeti tagok közül sokan eljönnek onnan, lelkészeink hűségesek; ez a kiállás, ez a mennyei erő számomra hálára indító. Döbbenetes látni ugyanakkor, hogy édesanyák az életüket, mindent hátrahagyva gyermekeikkel gyalogosan mennek át a határon. Hogyan lehet ilyenkor biztatni? Lehetnek nagy szavaink, de azt látom, hogy ilyenkor a konkrét segítség az, amivel meg tudjuk nyugtatni az embereket és ez történik, hiszen az egész ország egy emberként mozdult meg. A mi egyházunk is folyamatosan szervez gyűjtéseket, a szeretetszolgálatok és önkéntesek ott vannak a határ mentén, így a Magyar Református Szeretetszolgálat is.
A konkrét segítség ilyenkor az első és legfontosabb, valamint a leghatékonyabb biztatás. Hogy van mit enni, van hol lakni, tudom, hogy mi lesz holnap és holnapután és vannak, akik mellettem állnak – mindez megnyugvást és lelki békességet ad.
Természetesen vannak olyanok, akiket olyan traumák értek, amelyeknek a feldolgozásában a helyszínen lelkipásztorok és egyéb mentálhigiénés szakemberek segítenek. Amit tehetünk, hogy segítünk, embereket vonunk be és imádkozunk. Egyre inkább tanulom azt, hogy minden szenvedéshez csak nagyon nagy alázattal lehet közeledni. Amíg a saját bőrünkön nem tapasztaltuk meg azt, amit a másik, addig fogalmunk sincs róla, hogy miről beszélünk. Addig csak kívülről lehetünk részesei mások szenvedéseinek, akármennyire szeretnénk segíteni vagy szeretjük az illetőt. Bízunk abban, hogy hamarosan mindenki békében visszatérhet oda, ahová az Isten helyezte. Imádkozzunk ezért a világért és a világ vezetőiért, mert a mostani háború kirobbanásának nagyon sok előzménye volt, és igen sok nyomorúság és emberi bűn vezetett idáig. Urunk, adj megtérést!
Borítókép: Steinbach József, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Református Egyházkerületének püspöke (Fotó: Mirkó István)
