– Két év után most újra együtt ünnepelhetjük a templomokban a húsvétot. Hogyan tapasztalta, megerősödtek a keresztény közösségek a járvány okozta megpróbáltatásnak, a kényszerű elzártságnak köszönhetőn, vagy sok munkával járt és jár majd az emberek „visszacsalogatása” a templomba?
– Mind a kettő igaz. Egyrészt a járvány ideje alatt egyáltalán nem álltunk le, sőt, lelkészeink még intenzívebben dolgoztak, átéltük, hogy javunkra vált a nyomorúság. Új evangéliumhirdetési módszereket igyekeztünk kitalálni, amelyekkel talán modernebb módon tudtuk megfogalmazni az evangéliumot, de közben telefonon és elektronikus levelek útján folytattuk a pasztorációt, ami komoly felkészülést és kreativitást igényelt. Hálás vagyok azért, ahogy a lelkészeink helytálltak, egy váratlanul, teljesen megváltozott környezetben nagyon jól végezték a munkájukat. Ez az időszak mindenképpen áldássá lett, a tanulságokat, az új evangéliumkommunikációs módszereket ma is hasznosítjuk különböző módon. Amikor lehetett nyitni az egyes hullámok után, bizony sok helyen munkába került, hogy a híveket visszahívjuk a személyes alkalmakra. Azonban ez gyülekezetenként változó, mert több helyen – és a saját gyülekezetemben én is így tapasztaltam –, alig várták a személyes találkozást.
Hiszen az istentisztelet és a keresztény szolgálat csodája mindig az isten színe előtti személyes találkozásban mutatkozik meg, a gyülekezet közösségében.
Amikor Isten igéjére közösen figyelünk, egymás hitéből épülünk.
– Hogyan készültek a gyülekezetek az idei húsvétra?
– Lassan mindenhol helyre áll a megszokott rend és nagy örömmel, várakozással készültünk a húsvétra, hiszen két olyan húsvétot éltünk át 2020-ban és 2021-ben, amikor személyes istentiszteleteket és úrvacsorát nem tarthattunk. Erre most – Isten kegyelméből – ismét van lehetőség. Miközben a koronavírus még itt van körülöttünk, még nagyobb terhet kaptunk, ami a szomszédban zajló háború. A könyörgés és a közbenjáró imák mondása mellett az a feladatunk, hogy békességszerzők legyünk.