Megjelent Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatójának legújabb könyve az orosz-ukrán háborúról. A szerzővel a Mandiner készített interjút, melyben elmondta, hogy családjának pesti, illetve erdélyi gyökerei vannak, antikommunisták voltak, édesapja pedig az ötvenhatos forradalom idején gyerekorvosként dolgozott. Az igazgató a történelemben mindig a válaszokat kereste, 13 évesen már XIV. Lajos életével foglalkozott, csak olyan téma érdekli, amit nem un. Rajongott a Metro és Atlas zenekarokért, kedvence a soul zene és számára Aretha Frankin a „csúcs”. Tanulmányairól szólva megjegyezte, hogy vonzotta az orvosi pálya is, de amikor felismerte, hogy ott a gyógyítás mellett sok a kudarc és a tragédia, amit nehezen viselt volna lelkileg, akkor ezt elengedte.
Beszélt arról is, hogy elvesztette két testvérét és szeretett férjét, aki igazi szellemi társa volt, és akivel 16 éves koruk óta együtt voltak.
Úgy vélte, lánya, Ungár Anna is édesapjától tanulta képességeit. A történész nagyon felnéz lányára, a tőle származó négy unokájának pedig mindent megenged, például az első világháborús kiállítást is megnézték már a Várkert Bazárban. Megemlítette, hogy fiával, Ungár Péter LMP-s országgyűlési képviselővel a napi politikától elemelkedve szoktak beszélgetni a közéletről.
Tudományos munkáira térve elmesélte, hogy azért választotta témájának a XX. századi zsidóüldözést, mert feldolgozatlan terület volt a zsidók Monarchiában betöltött szerepének fontossága, és visszautalt arra is, hogy első cikke 1985-ben jelent meg a holokausztról. Schmidt Máriára a New York Egyetemen tartott előadása után figyelt fel az amerikai sajtó, de nem maradhatott ott, később lett egyetemi tanár, amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanított. Az amerikaiak figyelmét azzal keltette fel, mikor kutatásai során felfedezte, hogy Alger Hiss, aki az amerikai külügyminisztérium stratégiai igazgatója volt a második világháború után, a szovjet hírszerzésnek dolgozott. Ennek köszönhette, hogy
bekerült Richard Nixon, egykori amerikai elnök memoárjában, mert ő állította először, hogy Hiss szovjet ügynök volt és leírta, hogy egy fiatal magyar történész végre bemutatta a bizonyítékokat.
Elmondta, hogy tanítása és kutatásai során Izraelben érezte magát a legjobban, mert közel lakott a tengerhez, az emberek kedvesek és közvetlenek, az egyetem pedig színvonalas volt, de sokat is tanult, és nagyon élvezte ott az életet. Kijelentette, ma is úgy gondolja, hogy a baloldali értelmiségieket távol kell tartani a hatalom közvetlen gyakorlásától, mert a baloldaliak túl sokat ültek a hatalomban, amihez hozzászoktak, miközben minden téren elhárították maguktól a felelősséget. A történész kitart egy másik véleménye mellett is, mely szerint a baloldaliak a kulcspozíciók birtokában kulturális és szellemi cenzúrát, ízlésterrort alkalmaznak. Egyetért Csurka Istvánnal is abban, hogy a baloldaliak a zsűribe akarnak beülni, mert ők mondanák meg „ki és mi a tuti.” A múzeumigazgató hangsúlyozta, hogy
az őt 1999-ben ért antiszemita vádat nem tudták alátámasztani, hanem irigység, szakmai féltékenység és politika állt mögötte, és megtiszteltetésnek veszi, ha a baloldalon páran azonnal ugranak arra, amit mond vagy ír.
Politikai kérdésekre térve hangsúlyozta, fel sem merült benne annak gondolata, hogy az SZDSZ-be lépjen, mert nagyon jól ismerte őket.
Az SZDSZ nem szólt másról, csak arról, hogy egyedül ők hivatottak arra, hogy az országot irányítsák, nekik van képességük rá, meg felhatalmazottságuk, mindenki más kutyaütő
– jelentette ki. Felidézte, mikor Pető Iván, az SZDSZ egykori elnöke pert indított ellene, mert Pető szüleiről bemutatta azok ÁVÓ-s múltját, és amely pert a liberális politikus elveszítette. Schmidt Mária arcátlanságnak tartotta, hogy Pető személyes érintettsége ellenére vitázott Kónya Imre MDF-es volt parlamenti képviselővel az igazságtételről és az elszámoltatásról.
