– Mit kezdjünk a visszanyert önbecsülésünkkel, megtöbbszörözött erőnkkel? – tette fel a kérdést a miniszterelnök. Megfogalmazása szerint búvó patakként felbukkanó kérdése ez, minden öntudatra ébredő nemzedéknek a magyar történelemben, fel egészen a mi életünkig. – Mindig a kor nyelvén, de mindig ugyanaz. Ugyanígy várta a XIX. század közepének Magyarországa, hogy merre szabjunk irányt a mi személyes sorunknak, s ezzel együtt Magyarországnak is – szögezte le a kormányfő.
Mint mondta, erre a választ Petőfi adta meg a hazának:
Talpra magyar! Rabok legyünk vagy szabadok? Éljen a független és szabad Magyarország! Dicsőség a márciusi ifjaknak!
A magyar szabadság születésének napja
– Annak, aki nem magyar, nehéz megértenie, hogy mi 175 éve, március 15-én újra és újra elmeséljük e nap történetét – mondta beszédében a miniszterelnök. Orbán Viktor szerint más nemzetek nem értik, hogy miért nem unjuk. A kormányfő szerint azért, mert ez egy születésnap, a magyar szabadság születésének napja.
– Az a menet nem a Pilvaxból, vagy a Nemzeti Múzeumból indult, hanem innen Kiskőrösről. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni nagyjaink szüleiről – hívta fel a figyelmet a miniszterelnök. Felidézte Petőfi apja „az öreg Petrovics” életét, aki keményen dolgozott, és boldog gyerekkort teremtett két fiának. Petőfi Istvánról (Sándor testvéréről) megemlékezett a miniszterelnök, aki a szabadságharc után hadifogságba esett. A miniszterelnök Petőfi édesanyjáról Hrúz Máriáról is megemlékezett, aki egy szlovák asszonyként világra hozta a legnagyobb magyar költőt.
– Dicsőség a Petrovics családnak
– szögezte le a miniszterelnök.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!