Tisztelt elnök úr! Tisztelt Ház!
Alkotmányos szokásainkat követve az Országgyűlés őszi ülésszakának kezdetén jelentést teszek önöknek a tavaszi ülésszak zárása utáni hónapok eseményeiről. Ezután az elnök úr engedélyével megosztom önökkel, hogyan látom a most kezdődő őszi ülésszak idején várható kihívásokat, amelyekkel Magyarországnak szembe kell néznie. Jelentem az Országgyűlésnek, hogy sikeresen megrendeztük Magyarország történetének legnagyobb sporteseményét, a budapesti atlétikai világbajnokságot. Tanúbizonyságát adtuk többedszer, hogy nemzetközi események befogadásában, megszervezésében és lebonyolításában a világ legjobbjai közé tartozunk. Mintegy kétszáz országból fogadtunk vendégeket, egymilliárd néző látta a közvetítéseket. Százhetvenezer látogató érkezett Budapestre, 460 ezer vendégéjszakát töltöttek el nálunk. A világbajnokság a kiadásokat kétszeresen meghaladó bevételt termelt a magyar gazdaságnak. Gratulálok a versenyzőinknek! Köszönetet mondok a verseny szervezőinek és a sok ezernyi önkéntesnek, akik elismerést szereztek Magyarországnak. Köszönjük!
Tisztelt képviselőtársaim!
Mint tudják, a nemzeti kormány egyik kiemelkedő vállalása, hogy az energetikai világpiac felfordulása ellenére fenntartjuk Magyarország energiabiztonságát, sőt ebben a zavaros helyzetben is felépítjük a függetlenségünket garantáló energiagazdaságunkat. Ezért a nyáron energetikai együttműködést hoztunk létre Törökországgal, Azerbajdzsánnal és Katarral is. Mindhárom ország elnökével, illetve emírjével itt, Budapesten tárgyaltunk, megállapodásokat kötöttünk, és új lehetőségeket nyitottunk ki. Mint tudják, Brüsszel úgy döntött, hogy leválasztják Európát az orosz energiahordozókról. Meggyőződésem szerint ez ellentétes Európa érdekeivel, így Magyarország érdekeivel is, de most nincs elegendő erőnk, hogy ezt megakadályozzuk. A kormány célja nem lehet más, mint hogy csökkentsük a brüsszeli döntés negatív hatásait, és alkalmazkodjunk az új helyzethez. Törökország és Közép-Ázsia, vagyis a türk világ stratégiai szerepet játszik Európa energiaellátásában. Délről, a Török Áramlat gázvezetékből érkezik a magyar gázellátás fele, majd ötmilliárd köbméter. Most megállapodtunk, hogy Magyarország nemcsak gázt szállít Törökországon keresztül, hanem közvetlenül vásárolunk is tőlük. Megkezdődött az Azerbajdzsánból vásárolt gáz szállítása is Magyarországra, és az azeriekkel – bevonva az Európai Uniót és különösen Romániát – nagyszabású energiaszállítási tervekről is megállapodtunk. Bizonyára azt is tudják, hogy az egész világ versenyt fut a katari földgázért, az Európai Unió vezetői egymásnak adják a kilincset Dohában. Magyarország is benevezett ebbe a versenybe, és őfelsége budapesti látogatása sokat javított az esélyeinken. Láthatják, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Kelet és azon belül a türk világ súlya, szerepe nőni fog Európa számára, lassan és biztosan megkerülhetetlenné válik.
A magyar kormány ennek régóta tudatában van. A krími orosz–ukrán konfliktus rendezése érdekében tető alá hozott minszki megállapodás törékenysége számomra kezdetektől fogva nyilvánvaló volt. Láttuk, ha Ukrajna nem adja fel a NATO-hoz való csatalakozás szándékát, csak idő kérdése, és újabb konfliktussal kell számolnunk, amely az Oroszországból érkező energiaszállításokat is veszélybe sodorja majd. Ezért közép-ázsiai kapcsolatainkat jó előre stratégiai és baráti szintre emeltük, 2018-ban megfigyelőként csatlakoztunk a Türk Tanács politikai és gazdasági közösségéhez is. Így az orosz–ukrán háború és az Északi Áramlat elleni terrortámadás – feltehetően állami terrorakció – nem állított bennünket megoldhatatlan feladat elé az ország energiaellátása tekintetében.
Ha kiterjed a figyelmünk a keleti országokból érkező növekvő befektetésekre, a bővülő kereskedelemre, kellő szerénységgel mondhatjuk, hogy Magyarország keleti külpolitikai stratégiája működik. Jelentem a tisztelt Háznak, hogy a kormány elvégezte a házi feladatát, és föltöltötte a hazai gáztárolókat is. Jelenleg az éves gázfogyasztás hatvan százaléka már rendelkezésünkre áll. A nyáron a megújuló energiaforrások tekintetében is öles léptekkel haladtunk. Átvizsgáltuk a teljes elektromos hálózatrendszerünket. Körülhatároltuk azokat a területeket, ahová hálózatfejlesztés nélkül nem tudunk napelem-kapcsolódásokat és -termelést befogadni. Az átvizsgálás eredménye biztató. Az országos hálózati rendszer tekintélyes részét megnyithatjuk, és az elszámolási viták rendezése után be tudjuk fogadni a lakossági napenergiát is.
Magyarország azon kevés ország közé tartozik, amely 1990 óta úgy csökkentette a szén-dioxid-kibocsátását, hogy közben növekedett a gazdaság termelése. Paks II felépítésével, Paks I üzemidő-hosszabbításával, a napenergia-kapacitásokkal és a tartalékerőművek felépítésével önállóvá tesszük Magyarországot. Négy-öt évvel előrébb járunk a tervezett ütemhez képest, miközben más európai országok éppen most nyitják tucatszám a szénerőműveiket. Ez a sors és a fejetlen zöldpolitika fintora. Nincs semmi túlzás abban, hogy Magyarország a klímabajnokok klubjához tartozik.
A kormány egyik legfontosabb stratégiai döntése, hogy legyen ütőképes Magyar Honvédség, és legyen világszínvonalú hadiiparunk is. A nyáron megkezdődött a termelés Zalaegerszegen, ahol a világ legmodernebb csapatszállító járművét gyártjuk, kutatási-fejlesztési központot alapítottunk, működik a tesztpálya és a kísérleti csarnok is. Olyan tudást halmozunk fel, ideértve a hadiipari mérnökök és szakmunkások képzését is, amellyel eddig nem rendelkeztünk. A következő évtizedben Európa militarizálódik, újra militarizálódik, s Magyarországnak saját biztonsága érdekében alkalmazkodnia kell az új helyzethez. Ezért további megállapodásokat kötöttünk, s harci drónok hazai gyártása is megindul német–izraeli–magyar együttműködésben. Ugyanezen okból megerősítettük Szerbiával a stratégiai partnerséget, és kiterjesztettük a honvédelemre és a hadiipar területére is, ami példátlan a két állam történetében. Most fejeződött be Budapesten a NATO innovációs hete, ami azért fontos, mert Magyarország alapító tagja a NATO Innovációs Alapjának és a Védelmi innovációt ösztönző mechanizmusnak is. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy idén már négyezren kötöttek szerződést a honvédséggel, és gőzerővel folytatjuk toborzási programunkat is.
A nyár során a közép-európai országok, köztük Magyarország és a brüsszeli bürokraták között súlyos összeütközés alakult ki az Ukrajnából érkező gabonadömping miatt. Brüsszel azt állította, hogy az ukrán gabona nélkül súlyos éhínség fenyegeti az afrikai országokat. Miután a fekete-tengeri szállítás a háború miatt ellehetetlenült, Magyarország Brüsszel kérésére szolidaritási folyosót, szállítási folyosót nyitott, hogy Ukrajnából Magyarországon keresztül juthasson el az élelem Afrikába. Mondjuk ki egyenesen: becsaptak bennünket! Az ukrán gabonát nem vitték tovább Afrikába, hanem itt értékesítik Magyarországon a magyar gazdák gabonájánál olcsóbban, a hazait kiszorítva a saját piacunkról. A magyar minőségi előírásokat kikerülve így került az ukrán gabona dömpingáron a magyar piacra. A kormány nem akarja, hogy a jó és garantált minőségű magyar gabona helyett a bizonytalan minőségű ukrán gabonából süssenek kenyeret a magyar családoknak.
Sikerült elérnünk, hogy európai beszállítási tilalom lépjen életbe, de a brüsszeliek a beszállítási tilalmat Ukrajna javára szeptemberben feloldották. Ez súlyosan sérti a közép-európai országok érdekeit, és tönkreteszi a magyar gazdákat is. Ezért Lengyelországgal, Szlovákiával együtt behozatali tilalmat rendeltünk el Ukrajnából 23 mezőgazdasági termék esetében. A vita azóta kiterebélyesedett, eldurvult és a Világkereskedelmi Szervezet elé került. Mi továbbra is arra szólítjuk fel Brüsszelt, álljon ki a közép-európai tagállamok mellett, és ne árulja el Magyarországot. Se.
Itt kell beszélnem arról is, hogy a tanévkezdéskor a kárpátaljai, munkácsi magyar középiskola új ukrán vezetése megtiltotta, hogy az iskolai eseményeken a magyar himnuszt énekeljék és a magyar nemzeti színeket viseljék. Az ukránok évek óta sanyargatják a magyar iskolákat, ukrán iskolákká akarják őket alakítani, s ha ez nem megy, be akarják őket zárni. A magyar kormány minden nemzetközi fórumon harcol a kárpátaljai magyarok, különösen a magyar gyerekek jogaiért. Ukrajnát semmilyen kérdésben sem támogatjuk a nemzetközi életben, amíg vissza nem állítja azokat a korábbi törvényeket, amelyek garantálták a kárpátaljai magyarok jogait.
A nyár során a kormány jelentős gazdasági döntéseket is hozott. A kormány célja, hogy az év végére az infláció mértéke egy számjegyű, tíz százalék alatti legyen. Ez újszerű, hiszen inflációs célja nem a kormányoknak szokott lenni, hanem a jegybankoknak. Azonban az energiaárak és a brüsszeli szankciók olyan mértékűvé emelték az inflációt Magyarországon, hogy azzal a jegybank nem tud megbirkózni. Ezért a kormány átvette az infláció elleni küzdelem feladatát és felelősségét. Saját vállalást tettünk, és saját eszközöket vetettünk be. Az indokolatlan áremeléseket alkalmazó multinacionális kereskedelmi vállalatok megfékezése érdekében online árfigyelő rendszert vezettünk be és kötelező árcsökkentő akciókat rendeltünk el. A tervünk működik, szeptemberben 12 százalék körüli, év végéig biztosan tíz százalék alatti lesz az infláció. Ha pedig az üzemanyagárakat – melyek jelentősen növelik az inflációt – a kereskedők nem tudják vagy nem akarják kordában tartani, akkor ismét be fogunk avatkozni.
A nyáron a jegybank egy másik problémáját is meg kellett oldanunk. Mint tudják, a jegybank komoly adósságot halmozott föl az elmúlt években, amelyért a költségvetésnek, nekünk, képviselőknek kellene helytállnunk, vagyis kifizetnünk azt. Erre a költségvetés képes is, de csak akkor, ha súlyos pénzeket vonunk el a gazdasági és társadalmi élet fontos területeiről. A kormány azt javasolja, hogy ne ezt tegyük, hanem mentsük ki a jegybankot szorult helyzetéből inkább egy törvénymódosítással, amelyet benyújtunk a tisztelt Ház elé.
A kormány döntéseket hozott annak érdekében is, hogy érdekeltté tegyük a megtakarítással rendelkező magyarokat, fektessék pénzüket állampapírba. Ez hasznos a költségvetés számára, és hasznos a megtakarított pénzzel rendelkezők számára is, mert így a hitelekért fizetendő kamatokat nem a külföldi hitelezőknek, hanem a magyaroknak adjuk oda, és a költségvetés is biztos pénzügyi forrásokhoz jut. A magyar államadósság kétharmada magyarok, egyharmada pedig külföldiek kezében van, a teljes államadósság 24 százalékát pedig a magyar háztartások tartják a kezükben. Ezzel első helyen, éllovasok vagyunk az Európai Unióban.
Ami az előttünk álló ülésszak várható eseményeit illeti, a következőket mondhatom önöknek. Bár Magyarország továbbra is mindent megtesz a béke érdekében, az orosz–ukrán háború folytatódni fog. A frontvonalak nem mozdulnak, mégis több tízezer ember esik áldozatul mindkét oldalon. Osztozunk a családok gyászában, és kimeríthetetlen türelemmel sürgetjük a vérontás megállítását, azonnali tűzszünetet és béketárgyalásokat akarunk. A konfliktusnak továbbra sincs katonai megoldása. A diplomatáknak vissza kell venniük a katonák kezéből az események irányítását – ki se kellett volna adni. Ha nem így lesz, még sok tízezer családban hiába várják haza a fiúkat és az édesapákat. Több tízezer Ukrajnából menekült Magyarországon talált magának új és biztonságos otthont. Kárpátaljai magyarok és ukránok egyaránt. Akik a háború elől ide menekültek, azok biztonságot kaptak Magyarországtól. Gyermekek, nők és férfiak is. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a magyar kormány az ősszel sem fogja teljesíteni az ukrán kormány kérését, és senkit sem fogunk visszaerőszakolni Ukrajnába.
A brüsszeli bürokraták és Magyarország közötti vita a migráció kérdésében az ősz során folytatódni fog, sőt mélyül és valószínűleg szélesedik. Június végén Magyarország és Lengyelország tiltakozása ellenére áterőltettek egy új migrációs paktumot. Most szeptember van, és nyilvánvaló, hogy a paktum már megbukott. A tengeri útvonalon érkezők Lampedusa szigetén már valóságos inváziós hadsereg benyomását keltik. Magyarország déli határánál ebben az évben eddig 128 ezer betörési kísérletet hiúsítottunk meg. A határvadászok elleni támadások mindennapossá váltak. 168 súlyos támadás történt, és a rendőreink közül többen megsérültek. A migránsok erőszakossága egyre nő. Három napja már éjszaka automata fegyverekből lőttek a közös szerb–magyar járőregységekre.
Ezzel a migránsok átlépték a Rubicont. Ilyen körülmények között Magyarország nem teljesítheti a brüsszeli bürokraták követeléseit. Brüsszel ugyanis azt követeli, hogy ezeket a migránsokat engedjük be Magyarországra. Azt követeli, hogy hozzunk létre több ezer, sőt több tízezer ember számára migránstábort, migránsgettót Magyarországon. Sőt ne csak a határainkat ostromlókat fogadjuk be, hanem hozzunk még ide migránsokat más európai országokból is. Azokat akarják ránk kényszeríteni, akiktől ma védjük a déli határt, azokat, akik erőszakkal, fegyverrel támadnak a határvédő magyar egyenruhásokra. Ez olyan őrült gondolat, amit józan ésszel nem is tudunk felfogni. Amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, volt szó a tőke vagy az áruk szabad áramlásáról meg az európaiak szabad utazásáról. A szerződésünkben egyetlen szó sincs migránsok kötelező befogadásáról, migránskvótáról vagy migránsgettókról, ilyesmit utólag sem fogadhatunk el. Az ősz nehéz lesz, mert a brüsszeliek még a jövő évi európai választások előtt le akarják nyomni a torkunkon a migránspaktumot.
A kormány szerint nem migránskvóta kell, hanem határkerítés és határőrizet. Nem a bajt kell ide hozni, a segítséget kell oda vinni. Magyarország készen áll, hogy erőteljesebb szerepet vállaljunk a válságövezetekben, így a forrósodó Száhel-övezetben is, de migránskvóta és migránsgettó nem lesz Magyarországon. Európai megoldás pedig csak akkor lesz, ha Brüsszelben megértik és elfogadják, hogy csak az léphet az Európai Unió területére, akinek a kérelmét már előzetesen elbírálták, és a belépésre engedélyt kapott.
Arról is tájékoztatnom kell Önöket, hogy a migránscsata mellett egy másik küzdelem is folyik Magyarország és Brüsszel között. Követeléseket szegeztek a mellünknek. Idézek az idevágó brüsszeli dokumentumból. „Magyarország építse le 2023 végére a hatályban lévő energiatámogatási intézkedéseket, és az ebből keletkező megtakarításokat fordítsa az államháztartási hiány csökkentésére.” Újabb idézet: „Magyarország vezesse ki a kamatsapkákat!” Újabb idézet: „Magyarországon megnőtt a belföldi tulajdon a banki, távközlési, közüzemi, média, rádiós és televíziós szolgáltatások terén, a külföldi tulajdoni arány kárára. A külföldi tőke és a know how csökkenő jelenléte veszélyeztetik Magyarország lehetőségeit a termelékenység növelésére és az innovációra.”
Nehéz lesz. Olyan időszak előtt állunk ugyanis, amikor a Brüsszellel szembeni konfliktust csak teljes nyíltsággal lefolytatott vitákban és a magyar emberek erőteljes – ha lehet, teljes – támogatásával tudjuk megvívni és megnyerni. Brüsszelben világossá kell válnia, hogy Brüsszel nem a magyar kormánnyal, hanem a magyar emberekkel áll szemben. A rezsivédelem nélkül a magyar családok megélhetése veszélybe kerülne. Ma a magyarok fizetik a legalacsonyabb rezsit Európában. Sokat dolgoztunk azért, hogy ez így legyen. Nem fogadjuk el, hogy brüsszeli bürokraták, akik nem itt élnek, nem ismerik a magyar családok helyzetét, akik alig tudnak valamit Magyarországról, s ki tudja, milyen érdekeket képviselnek, döntsék el, mekkora legyen az energia ára Magyarországon.
Azt sem fogadhatjuk el, hogy az árspekuláns multikat terhelő adókat és a bankok és energiacégek extraprofitjára kivetett adókat Brüsszel eltöröltesse velünk. Ebből a pénzből fizetjük az égbe szökő energiaárak elleni védelmet jelentő rezsivédelmi alapot. Nem adhatunk szabad kezet a multinacionális cégeknek, hogy újra szabadon emeljék az árakat, és az egekbe tornázzák a profitjukat. Ma több mint félmillió magyar családot véd a kamatstoprendszer. Nyilvánvaló, hogy ez nem maradhat így örökké, de a kamatstop kivezetése csak akkor lesz lehetséges, ha az infláció és vele együtt a kamatok szintje jelentősen csökken, és nem teszi tönkre a hiteleket fizető családokat. Ez most még nincs így, ezért a kamatstop kivezetésének nem jött el az ideje, és ezt Brüsszel sem követelheti Magyarországtól.
Azt hiszem, éppen ellenkezőjét kell csinálni annak, amit Brüsszel követel. Megszorításokról szó sem lehet! A családokat védeni kell, a rezsivédelmet fenn kell tartani, a nyugdíjasoknak oda kell adni novemberben az infláció alapján őket megillető további emelést, a munkahelyeket meg kell védeni, az államadósságot csökkenteni kell, a belföldi vállalati tulajdont nem csökkenteni, hanem növelni kell, és az év végéig egyensúlyba kell hozni a béreket az árakkal, hogy a fizetések legalább éves átlagban ne veszítsenek az értékükből, és 2024-ben a gazdaság és a bérek is újra növekedésnek induljanak.
Nekünk Brüsszelből nem életidegen gazdasági utasításokra, ezerszer kudarcot vallott megszorítások kikényszerítésére van szükségünk. Brüsszel inkább adja ide azt a pénzt, ami jár a magyaroknak, és máris fényesebben néz ki az államháztartás helyzete is. Magyarország könnyedén teljesíteni tudja az idei költségvetési hiánycélt, ha Brüsszel nem gáncsol bennünket. Ebben az évben hárommilliárd euróval tartozik nekünk, miközben mi eleget tettünk a mintegy egymilliárd eurós befizetési kötelezettségünknek. A nekünk járó összeg ki is simítaná, sőt meggyőződésem szerint ki is fogja simítani a költségvetés egyenlegét.
Mindeközben, tisztelt Ház, Brüsszel azt várja tőlünk, ilyen kezdeményezést tett, hogy járuljunk hozzá az Európai Unió költségvetésének egyhangúságot igénylő módosításához. Azt kérik, hogy a tagállamok dobjanak össze, fizessenek be mintegy 99 milliárd eurót. Azt kérik – erről az ősszel fogunk majd tárgyalni és vitatkozni –, hogy adjunk még több pénzt Ukrajnának, miközben mi, magyarok ezt a háborút nem is támogatjuk. Azt kérik, adjunk pénzt az RRF-programok növekvő kamatainak kifizetésére, miközben nem adják oda a nekünk járó pénzt ebből az alapból. Azt is kérik, hogy adjunk pénzt a brüsszeli bürokraták fizetésemelésére is, miközben belevitték Európát egy reménytelen háborúba, és ránk erőltették a világ legsikertelenebb gazdasági szankcióit. Azt kérik, adjunk több pénzt, miközben politikai okokból azt is megtagadják tőlünk, ami nekünk járna.
Láthatják, hogy ősszel Magyarország ellenfelei várhatóan egyszerre lépnek majd fel a követeléseikkel. A Soros-birodalom, a brüsszeli bürokraták és az amerikai demokraták csupa olyasmit akarnak tőlünk, amit mi nem tudunk és, azt hiszem, nem is akarunk megadni nekik. Az amerikai adminisztráció az ősszel továbbra is azt akarja, hogy mi is szálljunk be a háborúba, szállítsunk fegyvert, adjunk még több pénzt Ukrajnának, de legalábbis járuljunk hozzá, hogy Brüsszel a mi pénzünket odaadhassa nekik. Brüsszel azt akarja, hogy engedjük be a migránsokat, és építsünk nekik migránsgettókat. Engedjük be a szexuális propagandát az iskolába, engedjünk át nekik gazdasági döntési jogköröket, és ráadásul mondjunk le az önálló külpolitikáról, és adjuk fel az egyhangú döntés jogát a külpolitikai kérdésekben. Azzal fenyegetnek, ha mindezt nem tesszük, akkor folyamatos nyomást gyakorolnak majd ránk, visszatartják a brüsszeli pénzeket, és a Soros-birodalom pénztárán keresztül fizetni fogják a magyar baloldalt, vagyis a magyar kormány belföldi ellenfeleit.
Mit válaszolhatunk erre? Azon túl… Először is azt, hogy Magyarország nem tartozik a Jawohl-országok klubjába, akik ha telefont kapnak Brüsszelből, csak annyit válaszolnak: Jawohl! Másodszor azt mondhatjuk, hogy Magyarország nem engedheti, hogy bárki korlátozza a függetlenségét és szuverenitását. Nemcsak a józan ész, nemcsak a történelmi tapasztalatok miatt, de azért sem, mert a magyar alaptörvény egyszerűen nem engedi, sőt határozottan tiltja. Harmadszor azt válaszolhatjuk, hogy mi fenntartjuk a korábbi ajánlatunkat. Magyarország toleranciaajánlatot tett Brüsszelnek, miszerint mi nem követeljük, hogy tegyék magukévá a migrációról vagy a gyermekek iskolai neveléséről vagy a külpolitikáról vallott nézeteinket, s azt kérjük, cserébe ők is tolerálják a mienket.
Negyedszer azt válaszolhatjuk, hogy gazdasági követeléseiket nem fogadhatjuk el, mert nem akarunk visszamenni oda, ahová Magyarország ellenségei terelni akarnak bennünket, vissza a Gyurcsány-korszakba. Amikor nem itt, Budapesten, hanem Brüsszelben és Washingtonban döntöttek Magyarország sorsáról, amikor az IMF itt ült a nyakunkon, és megszorításokat írt elő, amikor a bankok, az energiavállalatok, a média és a távközlés mind külföldi tulajdonban voltak, amikor a hitelezés svájci frankban zajlott, amibe családok milliói és kis híján az egész ország belegebedett. Amikor elvettek a nyugdíjasoktól egyhavi nyugdíjat, az ápolóktól, orvosoktól, tanároktól, tisztviselőktől elvettek egyhavi fizetést, eltörölték a családtámogatásokat, és a magyar családok fizették a legmagasabb rezsit Európában. Nem kérünk ebből, elég volt ez egyszer is. És végül azt mondhatjuk, hogy Magyarország politikailag elég stabil, gazdasága pedig elég erős, hogy letörje az inflációt, megvédje a nyugdíjakat, megvédje a fizetéseket, megvédje a munkahelyeket, és a következő évben ismét jelentős gazdasági növekedést érjen el.
Mindezek fényében kívánok mindannyiuknak eredményes ülésszakot, színvonalas, jó szándékú és a haza javát szolgáló vitákat, és helytállást kinek-kinek a saját őrhelyén.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök beszédet tart az Országgyűlés őszi ülésszakának nyitónapján (Fotó: Máthé Zoltán)
